Gyermekágy I. - Mit kezdjek a deddel?!

Elsőre elég durva belegondolni a szülés után, hogy most egy pár hétig/hónapig/évig nem gondolhatunk 6-7 óránál hosszabb alvásra egyhuzamban. Érdekes, hogy a szervezet az elején egész könnyen túlsiklik ezen a nüanszon - pedig akkor még inkább 2-3-4-órás egyhuzamú alvásokról van szó. Számomra ez a megváltozott alvásrend volt a gyermekágyi időszak legmarkánsabb vonása, együtt azzal az érzelmi felfokozottsággal és zavartsággal, ami (részben) a hormonális változások velejárója.

A gyermekágyi pihenést van, aki szerint jó betartani akkor is, ha jól érzed magad. Ez hat hét, de ha nem is tudod végig megoldani, legalább az első két hétben FEKÜDJ, amikor csak tudsz, hogy a medencefenék helyreálljon. Ha nem teszi, az állítólag időskori hátfájáshoz, aranyérhez, stb. vezet. A pihenési szükség független a szülés nehézségi fokától, nekem alig voltak konkrét szülési sérüléseim, 2 héttel szülés után már vígan voltam. (Csak aztán ha fáradt voltam, még hónapokkal utána is fájt a gátam, bár nem nagyon. Lehet, hogy ennek mindenképp így kell lennie.)
Ezzel szemben olvastam olyan indián törzsről, ahol egy nap pihenés jár csak az anyának a szülés után... Biztos függ a dolog az egyes kultúrák szülési attitűdjétől. Nem tudom, mi az igazság végső soron, a védőnőm szerint minél többet kell járkálni, fent lenni. Hmm...

Nekem első babánál gondot okozott az elején a tevékenységek sorrendjének megállapítása. A mi családunkban úgy van, hogy ha felébred a baba, tisztába tevés, etetés, büfiztetés, ha igényli, „beszélgetés”, játék, és amikor elálmosodik, letenni. Mami ezen csodálkozott, mert ők etetés után pelenkáznak. Ennek előnye, hogy kitisztogathatod a babát abból, ami evés közben a pelusába került – ez gyakori eset! –, hátránya viszont, hogy ahogy rakosgatod-emelgeted, sanszos, hogy kibukja a tej egy részét… Én pici korában (első fél év) azt tettem, hogy etetés előtt pelenkáztam és tornáztattam a dedet, kivéve, mikor szinte 100%-ra volt vehető, hogy kaki lesz (ez nála egy időben 4-naponta reggel volt általában, ha addig nem, akkor ekkor tuti), akkor benne hagytam még arra az időre a pelusban. Az azért lényeges, hogy evés után van, hogy már álmosodik a baba, ezért is jobb nem abajgatni. Mikor már nagyobb, és alig alszik napközben (1-2 alkalommal), a pelenkázás ideje teljesen szabaddá válik, én kb. 3-4-óránként cserélem, illetve még amikor kakit észlelek.
A második gyerekkel elég rendesen megváltozott ez a rendszerszerűség - és sajnálom, hogy nem előbb. Ha újra kezdeném, szabadon kezelném az egészet, többször elmászkálnék; többször hordoznám, mert ha rajtam alszik, oda mehetek, ahova akarok:). Nem erőltetnék magamra sok olyat, hogy játékidő, spontán kezelném ezt, nem forogna a nap a gyerek körül, hanem ahogy Liedloff írja - már amennyire ez importálható. Nem lennének meghatározott sorrendek - ami persze nem a rítusok sztornózását jelenti, mert azok jók.

A gyermekágyi időszakban az ember totál kóma, meg hiperérzékeny, ennek ellenére a gyermekágy a legvégső időszak, mikor megfontolás alá veheti, hogy hogyan is akarja ő ellátni a kisbabát. Általában jönnek a nagyik segíteni, és ez nagyon hasznos is, de nem árt, ha az anya már úgy áll előttük, hogy vannak képzetei arról, hogyan is szeretné csinálni, pl. hol aludjon a baba? Kell-e őt „felkapkodni”? Kinek mi a feladata, miben segíthetnek a nagymamák? Milyen hosszan „szabad” ringatni? Mit feleljünk arra, hogy „ez a gyerek már most el van rontva”?
(Apró kitérő a nagyikra: az első gyermekágyi időszakom alapján arra jutottam, hogy legközelebb másképp próbálom csinálni ezt a dolgot, éspedig: a nagyik, vagy aki segíteni jön, jöjjön nyugodtan, főzzön, takarítson, de a baba ellátása az én feladatom lesz, és nem is engedem át másnak. Nyilván kicsit (!) más eset, ha arra lehet számítani, hogy a nagyi állandó segítség lesz a következő években, de nálunk nem ez volt a helyzet, csak a baba születése utáni másfél hetet töltötte nálunk.) Erről pl.: http://www.csaladinet.hu/hirek/eletmod/szulok_nagyszulok/21511/nagyi-szituaciok_1_br_a_quot_mindentudo_quot_nagyi