Felkészülni a szülésre...

... ha létezik ilyen:). Mármint felkészült állapot. Nem tudok nagyon sok újat mondani ahhoz képest, amiket az általam ajánlott könyvek írnak, meg amit már itt leírtam, de még pár dolgot szerettem volna megosztani a témában, első körben gyakorlati vonalon.

Orvost vagy szülésznőt?

Talán érdemes szót ejteni az orvos/szülésznő felfogadásáról.

- Mennyibe kerül? Alapvetően a legtöbbeknek nincs hivatalos árszabása, a "szóbeli egyezmény" az, hogy a konzultációs díj/vizitdíj tízszerese szokott lenni a kiindulási összeg - nyilván lehet adni többet is, kevesebbet is; van, aki rákérdez, és létezik olyan orvos, aki eleve megmondja, mennyit kér. Ha ebből az elvből indulunk ki, felfogadott orvosnak kb. 100-150.000 Ft hálapénzt fizetünk a szülésért, szülésznőnek 40-50.000-et. (Mi a választott szülésznővel háromszor találkoztunk a szülés előtt, leginkább a kérdéseinket tettük fel, illetve könyveket, recepteket ajánlott, megmutatta a szülőszobákat, elmesélte előre a várhatóságokat.)

- Érdemes bárkit felfogadni? Természetesen a kórházban ott vár az ügyeletes szülésznő és szülész, de igggen nagy a valószínűsége, hogy nem egyedül fogsz szülni az adott idősávban. A Szent Imre Kórházban úgy áll a helyzet, hogy jöhet be egyvalaki, férj/barátnő/anyuka/más segítő (ha előtte beszerzett egy "apa-szettet"), de csak a szülőszobába, ahova csak bizonyos tágulási szinttől küldenek be (egy ujjnyira tágult méhszájjal még nem:( ). Vagyis könnyen lehet, hogy a vajúdás jelentős részét egyedül kell végigcsinálnod a vajúdóban, vagy társsal az előtérben, ha nem fogadtál fel senkit. (Ez nem mindenkit zavar, nekem pl. nagy igényem volt arra, hogy valaki mellettem legyen.) A dolog kivédésére alkalmas, ha csak későn mentek be a kórházba; 10 percenkénti rendszeres fájásokkal, amik legalább 45 másodpercig tartanak.

- Orvost vagy szülésznőt? Az árakból is kitűnik, hogy ha nem vagyunk nagyon eleresztve, a szülésznő logikusabb választás - főleg, ha a terhesség problémamentes, a baba fekvése normális, és alapvetően természetes úton szeretnénk szülni. (Én eleve szülésznőt szerettem volna, nem csak, mert egy szülésznő könyvét olvastam lelkesen, hanem mert nem tudtam/tudom elképzelni, ahogy a választott orvosom kezét fogom, és ő magyarázza a légzési technikákat, meg hogy mit képzeljek el, hogy könnyebben bírjam... Ha meg ezt nem teszi, nem szeretnék ennyit fizetni neki:).) Nyilván egy csomó eset van, amikor meg orvost érdemes választani (pl. ha valamiért tervezett császárral kell számolni)...

     Ha szülésznőt fogadunk, mindenképp érdemes a saját kórházunkhoz tartozót felkérni, hiszen ismeri a kórház szokásait, a kollégákat, nem lesznek külön vitái adott helyzetek megoldásáról... Mindenképp előre beszéljük meg vele, milyen szülés volna álmaink szülése (de ne ragaszkodjunk foggal-körömmel a tervünkhöz!), pl. hogy állunk az olyasmikhez, mint oxitocin, burokrepesztés. Kérdezzük meg, mik a kórházi normák, pl. mikor jöhet be segítő, szabadon ehetünk-ihatunk-e (van, ahol sajnos még mindig nem...:( ), biztos nem siettetik-e bárhogy a szülést (az Imrében hál' Istennek nem), mire számítsunk még.

A természetes szülés szakaszai

     A tágulási szakasz avagy vajúdás alatt a méhszáj kitágul, hogy a baba feje átférjen rajta. A méhösszehúzódások ("fájások") ehhez szükségesek. Nem feltétlen a magzatvíz elfolyásával indul meg a vajúdás, könnyen lehet, hogy csak egyre erősödő és egyre gyakoribb fájásokat érzünk, melyek a menstruációs görcshöz hasonlítanak (csak aztán általában jóval intenzívebbé válnak).

     Jó tudni, hogy a fájdalom nem elkerülhetetlenül a szülés velejárója; valószínűleg az ismeretségi körünkben is van jópár nő (az enyémben három), aki fájdalom nélkül szült, a Gaskin-könyvben pedig olvashatunk a szüléshez társuló orgazmus-élményről is, ami gyakoribb, mint hinnénk...

     Ha az összehúzódások kitágították a méhszájat, az anya idővel tolóingert kezd érezni: megkezdődik a kitolási szak. Míg a vajúdás alatt a minél ellazultabb állapot a célravezető, legalábbis az altest ellazítására mindenképp törekedni kell, a kitoláskor végre aktivizálhatjuk magunkat; rá kell találnunk a nyomás hatékony módjára. (A vajúdás csak látszólag passzív idő, belül nagyon is eleven, képekkel, koncentrációval, a babával való kommunikációval.) A baba ekkor áthalad a szülőcsatornán, és végül kibukkan. Nem sokkal azután, hogy megszületett, pár nyomással kitolja az anya a méhlepényt, majd elvágják a köldökzsinórt.

     Az én vajúdásom nem volt könnyű; bár sokakéhoz képest nem tartott sokáig (kb. 8 óra), kezdettől intenzívek voltak az összehúzódásaim. Nagyon hálás vagyok a szülésznőmnek, aki segített megtalálni a fájdalom elviselésének útját (amiről eleinte azt hittem, lehetetlen), és végig mellettem volt, tűrve, hogy belekapaszkodjam és agyonszorongassam... A 8 óra ne rémítsen meg senkit: abban a helyzetben az ember nem számol a külső idővel; szerintem jobb is, ha nem számolunk egyáltalán semmit, sem perceket, sem fájásokat, csak készülünk az összehúzódásokra, és igyekszünk a lehető legjobban megélni őket. Sokaknak a hullámzás képe segít: a fájdalom hullámként végigmegy a testen - nekem ez valamiért nem jött be. Részben saját "elengedő képet" alkottam, részben pedig a babára gondoltam, ahogy minden fájdalommal közelebb kerül a megszületéshez; hogy segítem őt.

     A legtöbb nőhöz hasonlóan örömtelinek találtam, mikor végre tolhattam (ez csak másfél-két óráig tartott), a vajúdás sokkal nagyobb kihívás volt. Végig úgy éreztem, hogy a babám is együttműködik; nem csak elviseli a születést, hanem komolyan részt is vesz benne.

Vitaminok, gyógyszerek, masszázs a terhesség alatt

Az ember lánya hajlamos elveszettnek érezni magát a terhesvitaminok, nyomelemek és ilyesmik világában: mi felesleges, mi fontos? Amit erről összeszedtem, persze nem szentírás, csak a saját tapasztalataim és véleményformálásom, de hátha másnak is hasznos lehet.

Vitaminok, ásványi anyagok, gyógyszerek és egyéb javak

A terhesség legelején (első 12 hét, vagy már előtte) fontos a folsav szedése (vagy egyél sok olyan ételt, amiben van…). Téli babavárásnál fontos a D-vitamin szedése; sokfélét lehet olvasni erről, de én hajlamosabb vagyok azt elhinni, hogy napi 4-5000 NE-t kellene szedni belőle a terhesség alatt (vagyis jóval többet, mint amennyi a terhesvitaminokban van). Az omega-3 is igen sok előnnyel bír (de szerintem egyáltalán nem kell mindennap, elég úgy heti 2-3-szor, de ha eszel chiamagot, ennyiszer se). 

Általában a terhesvitaminokról: én az első terhességkor hármat próbáltam, ami ma jellemzően kapható: Elevitet, Gravidát, Femibiont. Arra jutottam, hogy legközelebb, ha babát várok, csak kb. 2-3-naponta fogok szedni, nem naponta, és kiegészítem szükség szerint D-vitaminnal, omega3-mal, kalciummal és magnéziummal. Amúgy meg a vérkép információkat ad a szükségletekről. 

(Nem tudom, hogy igaz-e a legenda a vitaminok-nagy baba összefüggésről, de a mi babánk 4 kilóval született, igaz, jó pár tábla csokit is elkoptattam a terhesség alatt...)

Aztán hogy mit tettem végül "legközelebb": a 2. terhességemkor magnéziumfüggő lettem, nyújtott felszívódású Mg-ot (napi 2,5) és Magne B6-ot (napi 2-3) is szedek, mert másképp keményedik és fáj a hasam, az izmaim, és tömény ideggörcs vagyok. Emellett kétnaponta szedek Elevitet és Femibiont felváltva - most tervezem leváltani a (jó drága) Femibiont csak Elevitre, háromnaponta szedett omega-3-mal, D- és C-vitamin kiegészítéssel. Szimpatikus volt még a Pharmaton Matruelle is.  
A magnéziumról annyit még, hogy a 36-37. héten abba kell hagyni a szedését, mert akadályozhatja a szülés megindulását.

Fontos megnézni minden gyógyszert, ha az ember beteg lesz, mert egy csomó mindent nem szabad szedni várandósan (meg szoptatósként), pl. sok torokfájás elleni szopogatós gyógyszert sem. Én torokfájásra a Tantum Verde gyógyszer különböző formáit (gargarizálós, spray, szopogató) alkalmaztam. Furcsamód meghűlés elleni teakeveréket sem ajánlanak ilyenkor inni, mert bizonyos gyógynövények meg fűszerek is bezavarhatnak (előbbi: pl. kamilla, utóbbi: pl. fahéj). (Michael Castleman Gyógynövény enciklopédia c. könyve szinte minden gyógynövény fogyasztását tiltja terhes és szoptató nők számára. Nem tudom, igaza van-e, vagy csak óvatos.)

Érdekes, de aránylag tudott dolog, hogy jobb nem simogatni idegen macskákat a terhesség alatt, mert van valami betegség (toxoplazma), amit ők terjesztenek, és ha még nem kaptuk el, a terhesség alatt jobb nem. Kerülni kell a lágy sajtokat (pl. camembert), és minden nem-egészen-átsült/megérlelt/stb. ételt, beleértve a forralatlan tejet is.

Ahogy arról értesülni fogsz, a várandósság alatt egy csomó vizsgálatra kell menni, minimum háromszor vért is vesznek. A legizgalmasabb szerintem a terheléses cukorvizsgálat (24-26. hét), amikor a terhességi diabéteszt próbálják kiszűrni (vérvétel, majd rém cukros lötyi ivása éhgyomorra (javasolt bele citromot tenni, és az első alkalom tanulsága: még otthon feloldani a cukrot a vízben...), majd 2 óra múlva újra vérvétel (másik karból;))). Vannak fakultatív vizsgálatok, amelyekről sok tájékoztatást nem kapsz, de ajánlják, noha kockázatuk is van. Erről Gaskin néni bővebben ír az Útmutató szüléshez könyv vége felé. A területi védőnődhöz is aránylag gyakran el kell látogatni (vizeletmintával, terhes kiskönyvvel, orvosi papírokkal).

Gyógytea, gátmasszázs, torna

Itt egy gyógytea recept, amit nekem szülésznő javasolt, de egyébként megtalálható A bába válaszol c. könyvben (Stadelmann).

Ugyanitt van szó a gátmasszázsról is - a 35-36. héttől javasolják elkezdeni a gátizmok rugalmassá tétele érdekében.

Én alkalmaztam, és vágni nem kellett, de kisebb repedés volt (na ja, 4 kilós gyereknél…). Ha minden összetevőt megveszel, annyi erővel akár a Weleda-félét is megveheted, olcsóbban jössz ki… De a mi fitotékás bácsink szerint (Kosztolányi Dezső téren, nagyon ajánlott Fito) puszta búzacsíraolaj is alkalmazható. Az viszont tény, hogy ha már az ember a hüvelybemenetnél matat, nem árt, ha fertőtlenítésül nem hagyja ki a rózsaolajat, az viszont nagyon drága (– a Weledában van).

Már a szülés előtt, meg utána is nagyon érdemes intimtornát végezni (Kriston Intim Torna, Kegel-gyakorlatok). Az intimtorna lényege a hüvely és a gát izmainak megedzése (az izmok elkülönítése és külön mozgatása, ellazítása); ez egyrészt megkönnyíti a szülést, másrészt meggyorsítja a szülés utáni regenerálódás folyamatát. Ehhez ajánlott: Kriston Andrea, Ruzsonyi Péter: Intim női torna, Bp., Bibliofil Kft., 1991, 1998, 1999.

Napi 5 perc légzőgyakorlatot is érdemes beiktatni, és ha lehetőséged van rá, érdemes elmenni terhestornára, szülésfelkészítő alkalmakra, ahol nagy valószínűséggel a szülés alatti légzéstechnikákról is szó lesz. Én utóbbiakat éles helyzetben sajátítottam el - szerencsém, hogy a szülésznőm fontosnak tartotta, és kiokított hirtelenjében. Szerintem előzetes gyakorlás nélkül is elég jól elsajátíthatók; a leglényegesebb számomra az volt, hogy a méhösszehúzódások alatt mélyeket kell lélegezni - a fájdalom ellenére is -; egyébként ez enyhíti is a fájdalmat. Mély, lassú hasi légzésről van szó; én közben elképzeltem, ahogy ezzel a babának is oxigént juttatok, és mintha nyomnám őt lefelé a mély lélegzettel.

A szoptatásról szubjektíve III. - Normák és miegymás

Szopi-normák

Sokféle szoptatási póz van (a legnépszerűbbek tán: fekve, ülve bölcsőtartásban, ülve hónaljtartásban), ezeket érdemes váltogatni, főleg az elején, hogy a tej a mell minden részéből jól ürülhessen. (Ahol fáj vagy csomós, az a mellrész essen a baba álla alá!)

A „régi iskola” hívei sokszor elmondják, hogy egy idő után vedd le a mellről a babát, mikor „már csak cumizik”, ne szokja meg ezt. Először ezt logikusnak láttam, de már nem tudom, miért… Mért ne cumizhatna? Most már nem szoktam levenni a mellről, csak ha valamiért nem tehetek mást. Max azzal látom indokolhatónak, ha az anya melle már egyszerűen nem bírja a szoptatást. Az elején lehet ilyen, ami persze nem a legjobb, mert a babának meg pont ekkor lenne leginkább igénye a „komfortszopi”. A mi babánk pl. utálta a cumit mint olyat, de mikor elaludt, sokszor cumizott tovább a mellen anélkül, hogy valójában evett volna. Aztán egy idő után abbahagyta, és vagy felébredt, vagy tovább aludt. Ha mindezt karikás kendőben teszi, mindkét kezünk szabad a szoptatás közben.

(Jó tudni, hogy valójában a cumi az, ami egy mellimitáló tárgy, és nem cumit szopogatni természetes, hanem mellet. Valamint minek szoktassuk rá a babát egy pótlékra, amiről majd győzzük leszoktatni? Én csak akkor vennék cumit a babámnak, ha végképp elkerülhetetlennek ítélném, pl. állandó cumizási vágy gyötörné, amit már lehetetlen lenne betölteni. De testkontaktust élvező, igény szerint szopó babánál nehéz ezt elképzelni; a folyton szopizni akaró babák valószínűleg egyszerűen folytonos testkontaktusra vágynak (ld. Liedloff!) - ezt hordozással könnyen kielégíthetjük!)

Egyébként azt hiszem, szopiügyben komoly babaszokások és –preferenciák vannak. A mi babánk pl. féléves kora körül napközben nem szeretett annyira enni, max reggel; nyilván lekötötték a környező dolgok a figyelmét. Napközben tehát egy mellből szoptattam, de este, fürdés után, mikor álomba szoptattam, két mellből evett, és gyakran utána is felébredt és kért még. Utazás közben vagy idegen helyen akkor is keveset evett, ha amúgy éhes volt.
Nálunk az alvással összefüggésben alakult a szopitörténet: kezdetben hosszú szopik belealvással, letevési kísérletekkel, aztán jött egy egy-másfél hónapos szakasz, amikor csak úgy tudott hosszan aludni, ha közben szophatott - ez volt részemre a nagyregények korszaka -, később ez szerencsére elmúlt, és az alvás végül (14-15 hónapos korában) levált a szopiról. Szerintem ezt nem kell sürgetni, erőltetni, mert valójában érthető: a párhónapos baba ebben is biztosítékát érezheti annak, hogy az anyukája mellette marad, míg alszik. Ilyen korban ez abszolút természetes igény, ha azt vesszük, hogy évezredekig életveszélyben volt a magára hagyott csecsemő (- ezért valószínűleg nem is volt ilyen, mint ahogy a természeti népeknél ma sincs).
Ma úgy látom, a legjobb az egész szopi-alvás kérdést amennyire lehet, lazán kezelni. Ha olyan szokás rögzült, ami már terhünkre van, türelemmel, határozottsággal és jó módszerrel lassan megváltoztathatjuk, szóval semmit sem lehet végképp elszúrni.

A hozzátáplálást 6 hónapos korban szokták elkezdeni. Lényeges, mint mondották nekem, hogy ha csak nem akarom elválasztani (=leállítani a tejtermelést és leszoktatni a dedet a szopásról), adott étkezésnél előbb szopi, utána következzen az evés, nem pedig fordítva. Nálunk ez eléggé random működött, mégsem apadt el a tejem, mivel igény szerint szoptattam - vagyis naponta akár tízszer is, de persze egyre kurtábban, hiszen egy idő után már csak a biztonságigényről szól a dolog.
Fontos, hogy a baba öt hónapos kora körül a legtöbb anyukának kicsit csökken a tejtermelése - ettől nem kell megijedni, és hozzátáplálni kezdeni, mert önmagában még nem jelent semmit, valószínűleg így is elegendő tej marad. (Ha a baba éhes marad, azt úgyis észreveszed...)

A hozzátáplált babák szoptatásáról és a várandósan szoptatásról külön bejegyzésben szeretnék majd szólni egyszer.  

A szoptatás mint fogamzásgátlás

Erről sok forrást lelünk a neten, akár az említett La Leche Liga oldalán is. Szubjektíve annyit az ügyről, hogy nekem a baba egyéves koráig nem tért vissza a menstruációm, és nem is voltam termékeny. Azt olvastam, hogy a természeti népeknél 3-4 év korkülönbség szokott lenni a gyerekek között - éppen a szoptatás miatt, ami náluk jóval tovább húzódik, mint a mi kultúránkban, a gyerek 3-5 éves koráig akár, miközben a babával való testkontaktus is intenzív az első időkben. Igény szerinti, gyakori szoptatás mellett (éjjel is legalább 6 óránként) fél évig működik fogamzásgátlásként a szoptatás, de egyéni eltérések lehetnek (mint nálam is).

A szoptatásról szubjektíve II. - A szoptatás modern kellékei:)

 Mivel fejjünk, miben tároljuk az anyatejet, mi kellhet még?

Érdemes előre beszerezni pár dolgot a témakörben: kézi mellszívót (nekünk a Medela Harmony jött be) és tárolóedényeket. (Elektromos (Pesztonka) nekem nem vált be.) Ha sanszos, hogy sok tejed lesz (mondjuk nem tudom, honnan lehetne ezt tudni, pláne első babánál:)), jó, ha van előre AIDS-teszted, tüdőszűrős eredményed, stb., mert így hivatalosan is leadhatod a lefejt anyatejet, bár ez a bonyolultabb, mert csak teljesen steril (csírátlan) tejet fogadnak el, és ahhoz az kell, hogy mindennap sterilizáld a mellszívót (mondjuk ez mikrós sterilizálóval, gőzsterilizálóval nem olyan nagy gond). Megteheted, hogy lefagyasztod a tejet, és meghirdeted, ha nagyon felgyűlt. 

Bár ezt nem nagyon javasolják, nagyon jól bejött: én (új) műanyag poharakba gyűjtöttem (ezeket előtte épphogy kicsit elöblítettem), folpakkal takartam le, erre befőttes gumi, és ráírtam a mennyiséget. Ezt utána egy hónapos (egészséges) babának minden gond nélkül lehetett adni. Másik módszer: kis lezárható műanyag dobozba folpakot tettem, arra öntöttem a tejet, meghagyva annyi plusz folpakot, hogy később letakarhassam vele. A tej így kis kockává fagyott, azokat egymásra raktam a mélyhűtőben egy zacsiban. Jóval kisebb helyet foglal, mint a poharas, de tán nehezebb túladni rajta. Az enyémet csak nagy, 9-hónapos baba itta, de neki bejött. Szerintem kicsinek is oké lett volna. És ott van még a jégkockatartó mint lehetőség.

Ezek a házi megoldások (lehet, hogy pár védőnő a haját tépné tőlük), vehetsz olyanokat is, hogy anyatejgyűjtő pohár (inkább arra az esetre, ha a te babád issza meg végül a tejet), anyatejgyűjtő zacskó – ez alapból steril, könnyen el is tudod adni. És hogy hol is hirdesd meg: erre tán a http://www.mamami.hu/ a legjobb. Ezt az oldalt sok más miatt is érdemes megjegyezni: mosható pelus adás-vétel, hordozócuccoké ugyanígy, egyebek (ruha, kiegészítő), plusz a fórum a hordozós-környezettudatos-kötődő neveléses anyukák paradicsoma.

Hasznos szoptatási kellék még az anyatejgyűjtő kagyló. Ez azért jó, mert míg az egyik mellből szoptat az ember, a másikból folyik a tej (legalábbis az első hónapokban) – a kagyló felfogja ezt, és szopi után akár megitathatod a babával, de mindenesetre jobb belegyűjteni, mint hogy össze-vissza tejeződj:). A melltartódba is teheted melltartóbetét helyett, de 1-1,5 óránál tovább ne tedd, mert mégiscsak műanyag,  nem szellőzik eléggé.

Remek tárgy még a melltartóbetét is: nekem ez jött be minden típus közül a legjobban, sok szivárgó anyatejet be tud szívni, és nem is olyan feltűnő, főleg szoptatós melltartóban. Utóbbi is hasznos tárgy lehet, bár el lehet lenni nélküle, a melltartónál csak az a lényeg, hogy ne legyen szoros, ne nyomjon sehol, és könnyen félre tudd tenni, ha szoptatás jön (azaz a kosaras ilyenkor nem a legjobb, főleg nem a betétes, legalábbis az én tapasztalataim szerint). Később vettem bababoltban is melltartóbetéteket - sokfélét árulnak, csak arra kell figyelni, hogy pamut legyen, és puha. Az eldobható nekem egyáltalán nem jött be, ázottnak éreztem mögötte a mellem - és nem is környezetbarát.

Én nem sterilizáltam a mellszívót minden nap, csak 2-3 naponta (klasszikusan kifőzve), de minden használat után rögtön elmostam és hagytam lecsöpögni.

A szoptatásról szubjektíve I. - Kezdetek, fejés, hasfájás

Íme saját szoptatós tapasztalataim, és mindaz, ami szerintem fontos a témában. Bár az elején az egész nagyon misztikusnak tűnik, valójában nem vészes. Én anno egyáltalán nem készültem rá, meg is lepett a sok tejem - aminek meg a nagyik úgy örültek (mindketten csak pár hónapig szoptattak annak idején), hogy jól elkezdtek paráztatni ("csak el ne menjen!")... Szerencsére a tej nem olyan elmenős fajta, szóval nem félelmetes ez az egész annyira. 

Az első idők

Az első három napon a frissen szült nőnek csak előteje van, de ez állítólag pont elég a babának ekkor. Én vasárnap szültem, és kedden este indult el a „valódi” anyatej termelődése. Az előtej fázisban az anya szinte folyamatosan szoptat, váltogatva a melleket. Eleinte kb. 10-20 percig jó egy mellen hagyni a babát (amíg bírod, csak vigyázni kell, hogy ne „ázzon szét” a mell, mert anélkül is épp eléggé fáj), majd 30, aztán 45 percre növekedhet ez az idő. Ekkor még lassúbb a baba is. 

Azért ilyen rövid kezdetben egy mell szoptatási ideje, mert a mellbimbó általában nagyon fáj, kisebesedik - de állítólag csak rossz mellretételnél. (Ha komoly gondok vannak, érdemes szoptatási tanácsadóhoz fordulni!) Ha sebes a mell, szoptatások között érdemes tiszta gyógyszertári gyapjúzsírral (=gyapjúviasz), esetleg körömvirág kenőccsel kenegetni, de utóbbit le kell mosni a következő szoptatás előtt. (Kaphatók más kenőcsök is direkt erre a gyógyszertárakban, de ezek általában lanolintartalmúak - ez egyenlő a gyapjúzsírral, szóval legjobban akkor jövünk ki, ha tiszta gyapjúzsírt veszünk. Ez sárga, ragacsos anyag, icipici elég belőle a mellre.) A mellet nem ajánlják tiszta vízen kívül mással mosni. Létezik olyan, hogy bimbóvédő, ez egy szilikondarab, ami átengedi kis lyukakon a tejet. Vannak szoptatási gondok, amikre megoldás lehet.
Nagyon lényeges, hogy ne engedd tápszerezni a babát a kórházban, max megitatni vízzel, mert a tápszer csúnya károkat okoz a bélflórájában. Erről is írnak a La Leche-esek, akik sokak ízlésének túl szélsőségesek, de azért érdemes átnézegetni az oldalukat: http://www.lll.hu/. Szoptatási problémákra pl. jó tanácsokat adnak. Ha az első időkben gondjaid vannak pl. a mellre helyezéssel, vagy csak kérdésed van, érdemes elhívni/felhívni a hozzád legközelebbi szoptatási tanácsadót (La Leche, IBCLC) - bár elvileg a védőnő is tud segíteni.

Amikor már beáll a szoptatás normális rendje, az első időkben kb. 25 percig tart, bár erre nincs sztenderd. Utána a mi kultúránkban büfiztetni kell (mert még nem profi evő, és sok levegőt is nyel), kivéve éjszaka, ha a baba szinte álmában eszik, mert olyankor nem nyel levegőt, illetve ha függőleges helyzetbe kerül a baba, pl. kendőben rád.  

Hasfájás, és a mítosz körülötte

Büfitlenül, mondják, fájhat a hasa – ezt onnan látod, hogy görcsbe rándul időnként, a sírás elmúlik, majd újra kezdődik, a keze ökölbe szorul, a hasa kemény, és a lábait felhúzza. Büfiképzésre mi eleinte mindenféle gyógyszertári szert adtunk a babának: Infacolt - ez buborékot képez a gyomorba került levegőből, így az könnyebben kijön. Izomlazító hatású a Gripe Water, azt mi akkor adtuk, mikor már fájt a has, de a mi babánkra asszem nem hatott olyan nagyon. Természetes szer hasfájásra az édeskömény tea. És természetes szernek mondják a BioGaiát.

Viszont utólag nézve könnyen lehet, hogy igény szerinti szoptatással és függőleges testhelyzettel elkerülhető lett volna a hasfájás (mint ahogy a második babám esetében történt, aki ha nem rám kötve szopott, szinte folyamatosan sírt). Ezt még akkor is gyakorolhatod, ha sok a tejed. Én az első két hónapban (nagymamai, orvosi és mindennemű tanácsnak engedve) szigorúan tartottam a "három óránkénti szoptatás" nevű nem is oly ősi törvényt. (Később tudtam meg, hogy ezt valójában a gyári munkásnőknek találták ki, akik három óránként hagyhatták ott a szalagot, hogy megszoptassák a párhónapos babájukat - egy hónap volt a GYES ideje.) A kéthónapos oltás napján lazítottam, és mit ad Isten, a gyereknek semmi baja, nem bukik, nem fáj a hasa... Hmm, a doktor bácsi (is) tévedett. 

(A jekánáknál Liedloff sose látott büfiztetést, helyette viszont hordozott babát sokat... Érdekes:))

Miért is nem jó a "háromórázás"? A tej sem mindig ugyanolyan, hol „kraftosabb”, hol könnyebb, a baba is van, hogy csak szomjas, de van, hogy (pl. fejlődési ugrás idején) állandóan csak enne, és szüksége is van rá. A mi dedünknél pl. féléves korában is még úgy állt a dolog, hogy napközben volt, hogy nem is evett sokat (egy mellet se „ürített ki”), de este két mellből szopizott, és gyakran még kért, mielőtt mi lefeküdtünk.

Hogy igaz-e a "K-betűsök" mítosza (miszerint hasfájást okoz a babának, ha az anya karfiolt, káposztát, kelkáposztát, kukoricát, stb. eszik), nem tudom, én egyértelmű igazolását még nem tapasztaltam. Én csak azt nem ettem, ami engem magamat puffaszt - ez pedig csak 2-3 zöldség.

A tejmennyiség és a fejés

Régebben ajánlották a maradék tej lefejését az első hat hétben, mert a tejtermelés még ingadozó, és a bennrekedt tej gyulladáshoz vezethet (ha nem kezeled időben, de úgyis észreveszed, mert fáj). De mikor ezt így tanították, még a háromóránkénti szoptatás elvét hirdették! Ha kevés a tejed, tényleg érdemes fejni, mert a fejés termelésre buzdítja a szervezetet. Nekem sok volt, és ezért azt hittem, hogy nem fog működni az igény szerinti szoptatás, de valójában megoldható – bár erről amúgy baromira nem lehet sehol olvasni sajnos. Én azt csináltam, hogy kb. a szoptatás kezdetétől számítva 1 órával fejtem, mert ha addig még kért, akkor a „régi” mellből kapott, de ha több telt el egy óránál, akkor az újból. V.-vel már nem fejek; azt javasolták, hogy csak akkor fejjek, ha még szopi után is feszül és fáj a mellem, és akkor is csak kényelmességig, hogy már ne feszüljön. (Az első napokban, mikor még nem mozogtam, lefekvés előtt fejtem belőlük, mert éjjel nagyon feszült; ez elég is volt.) A mellnek azon részeit, amikből nem tudja kiszívni a tejet, enyhén át szoktam masszírozni szoptatás közben - erősen nem szabad, mert az tényleg gyulladáshoz vezethet.
I.-nál fel se tűnt, mennyire függ a tejhozam a mozgástól, pihenéstől és evéstől. Ezek az eszközök vice-versa bevethetők; pl. ha kevesebb tejre vágyunk, pihenjünk és együnk-igyunk kevesebbet, és mozogjunk többet. De érdemes vigyázni, a módszer túlzottan is hatékony lehet:).

Hány mellből szoptassunk: ha kevés a tej, akkor felváltva jó szoptatni a kettőből, mert igazából nagyrészt a szoptatás közben termelődik a tej. (Az elején még nem, akkor össze-vissza termelődik bármikor.) Ha sok a tej, elég egy mellből, mert a tej eleje hígabb, az utója zsírosabb, tehát az első fele oltja a szomjat, a második a tényleges étkezés (tehát ha ez esetben két mellből szoptatunk, esetleg csak hígabb tejhez jut hozzá a baba). Sok tej esetén azon kaphatod magad, hogy már feszül a melled, miközben a baba még nem éhes: ekkor érdemes egy picit lefejni, épp csak annyit, hogy ne feszüljön annyira.

A mell nem tud kiürülni, mert olyan, hogy amint kifogyott, újratöltődik. (Nekem az első időkben nem csak szoptatás közben, hanem bármikor és gyakran újratöltődött, így baromi sok volt.) Épp ezért nem szükséges „bebiztosítani” magunkat az állandó fejéssel, mert minek termeljen a szervezet a kéthetesünk mellett annyit, amennyi egy öt hónaposnak kell? A mell arra áll rá, amennyi kell, és lehet alakítani is a termelését. A fejéssel túltermelésre is biztatjuk (azt „hiszi”, a baba eszik olyan sokat), szóval ha műveljük is a sok tej miatt, fokozatosan érdemes elhagyni a fejést. Én I. 2,5-hónapos korában kezdtem lassan elhagyni úgy, hogy minden fejésnél benne hagytam egy kis tejet, nem fejtem le annyira, amennyire csak tudtam. (Eleve nem kellett volna ennyire!) A mellet szoptatás közben és után masszíroztam, hogy a csomók oldódjanak (fejés közben is masszíroztam persze), aztán később már nem fejtem, csak masszíroztam, öt hónapos korára már masszírozni se kellett. Kb. 3 hét volt a fejésről való leállás ideje. 

Gyermekágy II. - Mit olvassak, hogy altassam?

 Idézem magam egygyerekesként: "Én először elolvastam Tracy Hogg A suttogó titkai c. könyvét, ezt se haszontalan kézbe venni, mert nyugodt természetű, „könnyű” babáknál biztos működnek a tanácsai. A babajelzések elemzése hasznos benne, leírja, hogy milyen nonverbális jelek mire utalnak a babáknál, így pl. könnyebben észreveszed, hogy álmosodik. El tudom képzelni, hogy egyeseknél bejön az általa ajánlott altatási mód (mikor látom, hogy álmos, kis szertartás, aztán leteszem, és ő elalszik magától), de a miénk kezdettől lázadt ellene, mindaddig, míg fel nem adtam végleg. (Ennek a módszernek egy válfaja, hogy megszoptatod, de nem hagyod belealudni, hanem még félálomban/ébren leteszed, így megszokja, hogy egyedül alszik el. Újszülöttnél nem tudom, működik-e ez, nemigen hiszem, mert nagyon aluszékonyak lehetnek, de 3-4-hónapos kortól érdemes lehet lassan áttérni erre, ha hajlik rá a baba.)

Ami tényleg bejött és megnyugtatott, az Dr. William Sears Éjszakai gondoskodás c. könyve volt. Ő kifejti, hogy ha az anya ösztönösen cselekszik, tehát reagál babája szükségleteire (nem hagyja sírni, nem távolítja el magától), az erősíti közöttük a kötődést. Ez nem csak arra jó, hogy később szociábilisabb legyen a ded, hanem arra is, hogy az anya jobban lássa el a feladatokat a baba körül. Ha nem válaszol ösztönösen a szükségleteire és eltávolítja magától, a közöttük lévő természetes bizalom megszakad, és az anya nem tudja már olyan jól ellátni a baba körüli teendőket, nem ismeri úgy fel a baba jelzéseit. Én úgy tapasztaltam, hogy igaza van, és nagyon fellélegeztem, mikor megengedtem magamnak, hogy ösztönösen cselekedjek, hogy felvegyem, ha sír, elringassam, ha álmos, és hogy velünk aludjon éjjel. (Az én családom a „ridegtartást” pártolja, pontosabban áámbivalencia övezi a dolgot: tutujgatjuk is, becézgetjük, de ha alvásról van szó, letesszük a kiságyba.)

A közös alvástól a férjem először félt, felriadt arra, hogy „jaj, nehogy összenyomjam a babát”, de közben igényelte is, örült, mikor maga mellett tudta őt is. Később már nem riadt fel, most, a baba másfél éves korában még boldogan alszunk hárman. (Részemről 2 éves kora körül szeretném felajánlani neki a saját ágyat mint alternatívát, de nem fogom erőltetni, amíg nem akar külön aludni.)
     (Tévedés ne essék, ahol valamelyik fél számára az együttalvás gondolata zavaró vagy kimondottan házasságellenes, véletlen se erőltetném a dolgot. Mi mindketten így szerettük volna, és nekem mint szoptatónak sokkal könnyebb is volt így. Ha okosan csinálja az ember, nem hiszem, hogy az lesz belőle, hogy iskoláskorú gyerekek kupacában alszunk majd; de amíg mindenkinek így megnyugtató, és a nagy ágy is lehetővé teszi, marad a szitu.)

Pici babánál különösen jó, hogy az ember együtt alva ösztönösen ébred a baba kis éhség-nyüsszögésére (az alvás-ébrenlét ciklusaink összekapcsolódnak; a közös „lélegzés” egyébként a bölcsőhalál esélyét is csökkenti), általában kb. félálomban voltunk mindketten a szoptatás alatt. Így kevésbé megterhelő az állandó éjszakai készenlét. A szexuális életünk sem szakadt meg ettől.

Apropó szexuális élet: még ha jól érzi is magát az ember lánya, érdemes vele várni addig, míg az orvos (a szülés után 6 héttel) ki nem mondja, hogy a méhszáj bezárult. Így megelőzhető, hogy fertőzéseket kapjunk.
A légzésfigyelőt mi úgy használtuk, hogy amíg még mi nem aludtunk, bekapcsoltuk, aztán mikor mi is lefeküdtünk, ki. (Nem érzékelt volna úgyse reálisan úgy, hogy mi is ott fekszünk.) Ezt azért tudtuk megtenni, mert a fölső matracunk eléggé vékony (10-12 cm lehet a maximális vastagság úgy, hogy még érzékelni tudjon a légzésfigyelő) - egyébként Gerincdoktor ágybetétünk van, kb. 10 cm-es latex matraccal a tetején.
A babamatrac milyensége sem elhanyagolható kérdés, erről nekem ez a cikk volt hiteles. (Felnőtt matracokról ugyanitt itt.)"

Ekkoriban azt hittem, az altatás egy művészet, amit vagy jól csinálok, vagy nem, a baba vagy "könnyű", vagy "nehéz". Ma már azt gondolom, akkor altatom, amikor álmos, azaz megszoptatom, és ő elalszik; vagy hordozom, és ha álmos, elalszik. A babák evolúciósan így működnek. Nekem hosszú távon csak frusztrációt okozott, hogy az altatást kemény anyai feladatként fogtam fel, és a siker az volt, ha le tudtam tenni a dedet, a kudarc meg az, ha nem. NEM!:D Sok baba nem letehető. Nem, mert ilyenek, nem hibásak, csak érzékenyebbek. Nekem két ilyenem is van:)

Gyermekágy I. - Mit kezdjek a deddel?!

Elsőre elég durva belegondolni a szülés után, hogy most egy pár hétig/hónapig/évig nem gondolhatunk 6-7 óránál hosszabb alvásra egyhuzamban. Érdekes, hogy a szervezet az elején egész könnyen túlsiklik ezen a nüanszon - pedig akkor még inkább 2-3-4-órás egyhuzamú alvásokról van szó. Számomra ez a megváltozott alvásrend volt a gyermekágyi időszak legmarkánsabb vonása, együtt azzal az érzelmi felfokozottsággal és zavartsággal, ami (részben) a hormonális változások velejárója.

A gyermekágyi pihenést van, aki szerint jó betartani akkor is, ha jól érzed magad. Ez hat hét, de ha nem is tudod végig megoldani, legalább az első két hétben FEKÜDJ, amikor csak tudsz, hogy a medencefenék helyreálljon. Ha nem teszi, az állítólag időskori hátfájáshoz, aranyérhez, stb. vezet. A pihenési szükség független a szülés nehézségi fokától, nekem alig voltak konkrét szülési sérüléseim, 2 héttel szülés után már vígan voltam. (Csak aztán ha fáradt voltam, még hónapokkal utána is fájt a gátam, bár nem nagyon. Lehet, hogy ennek mindenképp így kell lennie.)
Ezzel szemben olvastam olyan indián törzsről, ahol egy nap pihenés jár csak az anyának a szülés után... Biztos függ a dolog az egyes kultúrák szülési attitűdjétől. Nem tudom, mi az igazság végső soron, a védőnőm szerint minél többet kell járkálni, fent lenni. Hmm...

Nekem első babánál gondot okozott az elején a tevékenységek sorrendjének megállapítása. A mi családunkban úgy van, hogy ha felébred a baba, tisztába tevés, etetés, büfiztetés, ha igényli, „beszélgetés”, játék, és amikor elálmosodik, letenni. Mami ezen csodálkozott, mert ők etetés után pelenkáznak. Ennek előnye, hogy kitisztogathatod a babát abból, ami evés közben a pelusába került – ez gyakori eset! –, hátránya viszont, hogy ahogy rakosgatod-emelgeted, sanszos, hogy kibukja a tej egy részét… Én pici korában (első fél év) azt tettem, hogy etetés előtt pelenkáztam és tornáztattam a dedet, kivéve, mikor szinte 100%-ra volt vehető, hogy kaki lesz (ez nála egy időben 4-naponta reggel volt általában, ha addig nem, akkor ekkor tuti), akkor benne hagytam még arra az időre a pelusban. Az azért lényeges, hogy evés után van, hogy már álmosodik a baba, ezért is jobb nem abajgatni. Mikor már nagyobb, és alig alszik napközben (1-2 alkalommal), a pelenkázás ideje teljesen szabaddá válik, én kb. 3-4-óránként cserélem, illetve még amikor kakit észlelek.
A második gyerekkel elég rendesen megváltozott ez a rendszerszerűség - és sajnálom, hogy nem előbb. Ha újra kezdeném, szabadon kezelném az egészet, többször elmászkálnék; többször hordoznám, mert ha rajtam alszik, oda mehetek, ahova akarok:). Nem erőltetnék magamra sok olyat, hogy játékidő, spontán kezelném ezt, nem forogna a nap a gyerek körül, hanem ahogy Liedloff írja - már amennyire ez importálható. Nem lennének meghatározott sorrendek - ami persze nem a rítusok sztornózását jelenti, mert azok jók.

A gyermekágyi időszakban az ember totál kóma, meg hiperérzékeny, ennek ellenére a gyermekágy a legvégső időszak, mikor megfontolás alá veheti, hogy hogyan is akarja ő ellátni a kisbabát. Általában jönnek a nagyik segíteni, és ez nagyon hasznos is, de nem árt, ha az anya már úgy áll előttük, hogy vannak képzetei arról, hogyan is szeretné csinálni, pl. hol aludjon a baba? Kell-e őt „felkapkodni”? Kinek mi a feladata, miben segíthetnek a nagymamák? Milyen hosszan „szabad” ringatni? Mit feleljünk arra, hogy „ez a gyerek már most el van rontva”?
(Apró kitérő a nagyikra: az első gyermekágyi időszakom alapján arra jutottam, hogy legközelebb másképp próbálom csinálni ezt a dolgot, éspedig: a nagyik, vagy aki segíteni jön, jöjjön nyugodtan, főzzön, takarítson, de a baba ellátása az én feladatom lesz, és nem is engedem át másnak. Nyilván kicsit (!) más eset, ha arra lehet számítani, hogy a nagyi állandó segítség lesz a következő években, de nálunk nem ez volt a helyzet, csak a baba születése utáni másfél hetet töltötte nálunk.) Erről pl.: http://www.csaladinet.hu/hirek/eletmod/szulok_nagyszulok/21511/nagyi-szituaciok_1_br_a_quot_mindentudo_quot_nagyi

Szülés, kórházi napok - kórházi csomag

A szülés nekem szép és diadalmas élmény volt! Csodás, hogy mit tud az emberi test – és lélek –, az anyáé meg a babáé, meg az őket segítőké együttvéve. Ami a dolog praktikus részét illeti: az ember lányát három napig törekszenek kórházban tartani, ezalatt szül, a babát vizsgálják és oltják, megvárják, hogy biztos nem sárgul-e be, majd zárójelentést kaptok, és mehettek. 

Ami a kórházi szülést illeti: számomra váratlan volt, hogy vajúdás közben az embert CTG-re ítélik, végig nézegetik a baba szívhangját (ami vajúdás közben elég kellemetlen), sőt, még vért is vehetnek, ha nem találnak eléggé friss vérképet. 

Annak ellenére, hogy szerintem jó helyen szültem (Szent Imre Kórház, Bp.), utólag nagyon nyomasztónak tartottam a kórházi napokat (pl. a gluténmentes kosztjuk is csapnivaló:)), a szobatársam nemigen érzékelte az igényeimet (pl. csönd amikor aludnék, telefonálás helyett), a férjem nem lehetett velem, összességében olyan árva voltam. Legközelebb szeretnék a szülés után meglógni, és inkább otthon lábadozni, de nem tudom, mi lesz belőle. (A dolog hátránya, hogy így a kórház nem kap az ember után pénzt, ez azért csúnya visszaélés az addigi "vendégszeretettel".) - Utólagos bejegyzés: végül nem lógtam meg, de elhatároztam, hogy itt harmadik gyerek csak és esetleg akkor lesz, ha otthon születhet. Még egyszer kórházat NEM, NEM, NEM! Komolyan nem. Ehhez ld. ezt itt. 

Egy gyerekkel ezt vallottam: "az otthonszülőket is megértem, de nekem azért jó érzés a kórházi apanázs közelléte. Bár a szülést természetes történésnek tartom, és ennek megfelelően is éltem meg, túl aggódós vagyok ahhoz, hogy a kórház adta biztonságérzet ne legyen szempont... Nagy szerencsém volt, hogy olyan orvost kaptam (Dr. Raft Miklós), aki ráérzett szülői áttitűdömre, és csak akkor jött oda, amikor tényleg indokolt volt, máskülönben a nőkre hagyta a dolgot:)."
      Jó tudni a jogainkról. Kiemelnék pár dolgot: jogunk van a vajúdás alatt is a választott kísérőnkkel lenni - vagyis a közös vajúdó, ahova Apa nem jöhet be, alapból jogszerűtlen. Jogunk van végig a babánkkal lenni. Akkor is, amikor azt mondják, hogy "de a doktor(nő) nem szereti, ha az anyukák zavarnak a vizsgálatkor", vagy "csak gyorsan megfürdetjük, felesleges anyukának jönnie"... Nincs joguk a beleegyezésünk nélkül bármit tenni sem velünk, sem a babánkkal. Vagyis az, hogy a kórház alapnak tekinti a maga gyakorlatait, nem jelenti azt, hogy nekünk ne lenne jogunk felszólalni, ha nem a törvényben foglaltaknak megfelelően járnak el.

Íme az általam összegzett szükséges dolgok listája szüléshez, ez a Szent Imre Kórház szülési tapasztalatai alapján készült, máshol más lehet.

Kórházi csomag szüléshez

A szüléshez:

• Iratok: személyi igazolvány, lakcímkártya, TAJ kártya, Terhes kiskönyv és leletek
• Szénsavmentes víz, szőlőcukor, gyümölcslé, esetleg egyéb ételek
• Hálóing, hajgumi
• Ha hozzátartozó be akar menni, neki „apa-szett” (gyógyászati segédeszköz-boltban kapható)
• (Fényképezőgép)

A kórházi napokra:

• Tisztálkodószerek, zuhanyzó papucs, vécépapír (nem mindenhol van „kincstári”), papírzsepi
• 2 törölköző
• Papucs, zoknik
• Köntös
• 3 szoptatásra alkalmas hálóing vagy pizsama
• Min. 2 csomag eldobható bugyi gyógyszertárból, vagy inkontinencia betéthez való bugyi (nagyon könnyen mosható)
• Min. 10-15 db inkontinencia betét
• (Szoptatós) melltartó és/vagy rugalmas top és melltartóbetétek (esetleg „Tetra” pelenka a melltartóba; ez kényelmesebb lehet, ha sok a tejed)
• Evőeszközök, pohár, kistányér, szalvéta
• Házassági anyakönyvi kivonat vagy apasági nyilatkozat
• Gyapjúviasz vagy azt tartalmazó (lanolinos) kenőcs, ha kisebesedne a mellbimbód
• Kézi mellszívó
• Az anyának sok gyümölcs (nyáron friss szilva, körte, barack, dinnye), gyümölcslé
• Esetleg szoptatós párna, mellbimbó kiemelő
• (Hasleszorító)
• (Textil zsepi babaszáj és mell törlésére)
• Ruha a hazamenetelre (kisebb méret, mint az elmúlt hetekben)

A babának:

• Min. 3 db „Tetra” pelenka
• 1 csomag eldobható pelenka (2-5 kg)
• Ha nincs meleg, zokni vagy kis kesztyű
• Nedves popsitörlő, popsikrém
• A hazaútra rugdalózó, body, sapka, kabát (az újszülött átlagméret 56-os), télen overall: ezeket is jó előre bevinni, hogy alkalmas időben ráadhassuk; pléd
• A hazaúthoz mózeskosár vagy autósülés

Mire jó a Tetra pelenka: büfiztetni, baba feje alá tenni, mikor alszik; a derekára, mikor félsz, hogy esetleg fázik (ezt a babatarkót megérintve lehet leginkább megállapítani), mikor pedig sok a tejed, a melltartódba tenni akár. Melltartóbetétből kapható eldobható és mosható változat is; előbbit én nem szerettem, "szottyos" érzés volt használni. Én moshatóból vettem úgy 9 párat, sok tejjel kell ennyi, kevéssel 3-4 pár is elég lehet.

A szülés után az anya még hosszan vérzik, úgy emlékszem, én úgy 5 hétig, persze egyre csökkenő mértékben és minőségben. Az első hetekben érdemes naponta többször langyos vízzel zuhanyozni a gátsebet (ha van). Egyébként a női test hihetetlenül gyors regenerálódásra képes. A szülés napján még nem értettem, hogyan képesek ülni a két napja szült nők?? De másnap már én is tudtam. Ennek ellenére nem érdemes nagyon mászkálni még. De azt senki sem oldja meg helyetted, hogy hogyan emeld ki a babádat szoptatáshoz a „babatartóból” (úgy, hogy közben pihenj…)… …
Fontos, hogy tudd, hogy az előtej fedezi a baba aktuális táplálékszükségletét, és ha a sok szoptatás mellett is sír, talán csak zavart, vagy a mamája közelségére vágyik, vagy a mellretételt kell még gyakorolni. Én (tudatlanságból) az első babámnak kértem tápszeres kiegészítést a kórházban, de utólag megbántam; a La Leche Liga oldalán lehet erről olvasni pl. itt: a tápszerrel táplált baba bélflórája ez után a bezavarás után sose lesz már teljesen a régi.

Nyűgök a terhesség alatt - A dolog testi része

Nem árt, ha előre tudod, hogy a terhesség alatt olyanok várhatnak rád testi tünetként, mint étvágytalanság, esetleg hányás az első trimeszterben, és még az alant következők; próbálok rájuk (lehetőleg természetes) megoldásokat írni. Jó hír, hogy a szülés után nagy részük nyomtalanul eltűnik.

Méh keményedése: magnéziumhiányra utal, szedhetünk Magne-B6-ot, ha durvább a dolog, nyújtott felszívódású magnéziumot is; de vigyázzunk, hogy ne kalciummal együtt vigyük be nagy dózisban, mert ez görcsöket okozhat.
Lábgörcs: magnéziumhiányra utal, próbáljuk megelőzni. Ha mégis előjön, pl. erre ébredünk az éjszaka közepén, gyorsan álljunk (lehetőleg mezítláb) a (lehetőleg hideg) padlóra, és próbáljunk mászkálni. Ha már élhetőbb, vegyünk be magnéziumot. (Ez jobb módszer, mint az ágyban próbálni hajlítgatni a lábunkat, az erős görcs nagyon fájdalmas lehet.)
Kéz- és lábdagadás (nyáron főleg): érdemes megelőzni próbálni fűszeres ételek kerülésével (van, aki sót se használ), sok zöldség, gyümölcs evésével, főleg nyersen, esetleg gyümölcsnap beiktatásával. Ha a vérnyomás is magas, terhességi toxémia jele lehet a lábdagadás. Polcoljuk fel a lábat, amikor tehetjük.
Idegesség: erre is Mg való.
Csuklófájás: erről még nem sokat olvastam, de nekem mindkétszer volt, és a kalciumbevitel növelése segített... Ez abszolút laikus infó.
Visszér: a mindennapi mozgás enyhítheti a tüneteket (legalább napi 20 perc séta); polcoljuk fel gyakran a lábakat, és alkalmazzunk rajtuk nagyon meleg - nagyon hideg váltott zuhanyt minden alkalommal párszor a zuhanyzás végén.
Aranyér: ha csak a terhesség hozta ki, elegendő lehet a végbélnyílás környékének gyakori lemosása is, hogy tünetmentesek legyünk.
      Könnyű hüvelygombát is összeszedni, mert megváltozik a hüvely flórája; ezért is érdemes kevesebb cukrot enni, így nem burjánzik el a candida (ami egyébként alapesetben is jelen van a hüvelyben, csak a túlszaporodásával lehetnek gondok). Ha már viszketést érzünk, érdemes venni kétféle vény nélküli gyógyszert (nekem ezeket ajánlotta a nőgyógyászom): Canesten 200 mg hüvelytablettát és Vagilactot; előbbivel tarthatunk egy kúrát, utóbbit bevethetjük szemenként kéthetente vagy havonta. És együnk sok joghurtot és savanyú ubit:) Úgy olvastam, hogy a 22. hét körül különösen sok nőnél jelentkezik folyás - ekkor fokozottan figyeljünk a kezelésre!
      Az embert gyakori vizelési inger is gyötri, a végén azért, mert a húgyhólyagon fekszik a baba, korábban pedig a magzatvíz-cserélődés miatt.
      Refluxos tünetek is nagyon gyakoriak, mert a gyomrodat is nyomja a ded, és a gyomorszáj is kevésbé zár a terhességkor. Erre nem nagyon találtam megoldást; citromos vizet javasoltak lefekvés előtt, illetve elvileg használható pl. a Rennie rágótabletta, de jó tudni, hogy kalcium "túladagolást" okozhat, így pl. sok tejtermék evése után nem javasolják bevenni. Ami segíthet vagy enyhítheti: 3 órával lefekvés előtt ne együnk már, előtte is visszafogottabban, ne olyan ételeket, amik amúgy is savasodáshoz szoktak vezetni. Erről ld. még pár bekezdés múlva. Ha a reflux napközben, nem-fekve is jelentkezik, szóljunk a nőgyógyásznak, ő ír fel ütősebb anyagokat.
      Fogromlás: ahogy én tudom, tévhit, hogy azért lenne, mert a baba "kiveszi belőled a kalciumot", valójában a szájüreg pH-ja változik meg, így az íny könnyebben begyullad, ez pedig sokszor szuvasodáshoz vezet. Megoldás: gyakori fogmosás, főleg cukros ételek (beleértve tejcukor, gyümölcscukor!) fogyasztása után. Ha bedagad az íny, vagy érezzük, hogy kezd, jól jöhet a Lacalut fogkrém illetve szájvíz; nekem ezek segítettek.
      A hát is fáj persze, érdemes tornáztatni - később szeretnék erről egy bejegyzést írni.

A vége felé mindehhez társul a térérzékelés meglehetős elvesztése, gyakori ütközés különböző tárgyakba. A lehajolás, guggolás végül ellehetetlenül, és az ember lánya aludni se tud könnyen (tán már a 23. hét környékétől), mert minden fordulására felébred - van, aki a baba mozgására is. (Ettől függetlenül mindenki azt harsogja neki, hogy „még most aludj, amíg lehet!”.) Közben sanszos, hogy a bent lakó néha megrúgja a bordádat, és nyomja a szerveidet. Ha nem tudsz aludni, jól jöhet a levendula: vagy a szárított virágot kis vászonzacsiban a párna közelébe készíteni, vagy (igazi!) levendulaolajat cseppenteni a párna közelébe. De az álmatlanság is lehet magnéziumhiány jele. Nálam mindkét terhesség utolsó hónapjában notórius ügyetlenség is jellemző; leejtés, összetörés, stb.

Kb. félidőtől jellemzőek refluxos tünetek (evés után, vagy akár nem is, lefekszel, és jön föl a sav a nyelőcsöveden…). Ezek ellen kis adagokban történő étkezést szoktak javasolni. Jó csökkenteni a savasodást más módszerekkel is, pl. ha gyümölcsöt eszel, üres gyomorral tedd, és ne egyél mást úgy 20-30 percig (ennyi idő alatt emészted meg a gyümit). Zöldséget ehetsz mindennel együtt, főleg nyersen, de ha végképp rosszul vagy, ne keverd az étkeket brutálul, pl. ne egyél együtt szénhidrátot és fehérjét (de mindkettőt eheted nyers vagy párolt zöldséggel). Ez az étkezési szokásainkat tekintve nem könnyű feladat, de ha minden kötél szakad, érdemes kipróbálni. Székrekedés ellen is jó, ha reggel gyümölccsel kezdesz (és ha meg tudod csinálni, délig csak azt eszel, de egyszerre egyfélét. Egy délelőtt persze lehet többfélét, csak nem egyszerre).

De valójában akármit is csinálsz, lesznek refluxos tüneteid (mert a baba nyomja a gyomrod), úgyhogy legjobb egy tonna párnán aludni. Fontos, hogy törekedjünk a bal oldalunkon aludni; így állítólag kevésbé nyomódnak az erek...

Mindenesetre a nehézségek meg a fáradtság utólag nézve ellényegtelenül, még csak két hónap telt el, mikor ezt a cikket először írni kezdtem, de már alig tudtam felidézni a kellemetlenségek nagy részét, csak arra emlékeztem, hogy ja, többféle nyűgöm volt. (Ezért is van, hogy inkább a második terhességkor gyűjtöttem egybe a dolgokat;).) Inkább az maradt meg, hogy hogyan beszélgettünk a kicsi babával, hogyan szólongattuk, milyen öröm volt vele a hasamban járni-kelni. 

 A terhesség alatt ajánlott vitaminokról, gyógyszerekről külön bejegyzésben írok.