Megfontolandó kötések

Amikor azt mondjuk, hogy a kendő képes biztosítani a fiziológiás pozíciót (vagyis az újszülött úgy van benne, ahogy magunkhoz ölelve magától is elhelyezkedik), főleg egy pár kiemelt kötésre gondolunk. Konkrétan: kenguru kötés, batyu kötés, csípőkenguru, karikás kendő. (Ld. itt.) Ezek jól kötve finoman "ránk tapasztják" a babát, vagyis a gerince, csípője nincs terhelve, nem hasonlíthatjuk ahhoz, mint ha ülne a hordozóban. A terpesze a saját maga által felvett 60-90°-os szöget zárja be (- ez csípő szempontból kimutatottan az optimális szög, 120°-os térdemeléssel kombinálva), a gerince csigolyáról csigolyára megtámasztott. Sok kötés van, amelyek ezeket nem tudják, de pl. korábbi ajánlás, stílusosság, egyszerűség, a hordozó személy szempontjai, vagy más okok miatt a köztudatban maradtak; ezekről szeretnék most írni.

1. Van pár alap nem-ajánlásunk: bölcsőtartás kendőben, kifelé fordítva kötni, lábakat bekötni. Ezekről most csak kutyafuttában: bölcsőtartásban a baba gerincét nem tudjuk pontról pontra megtámasztani, emellett a hordozóba görnyedés fulladásveszélyes is! Kifelé fordítva a baba gerince felénk fordul, vagyis a kendő megint csak nem tudja megtámasztani a babát, a háta homorodik, gyakran a nemi szervén ül. Nem tud felénk fordulni, ha megijed vagy túlingerlődött. A lábakat bekötve a babát általában beleguggoltatják a kendőbe; nemcsak eltér a pozíciója az optimálistól, de a hordozó személy mozgása is hatással van a csípőjére: minden kis zökkenéskor kedvezőtlen szögben mélyíti a vápát a combfej ízületi gömbje.

Elöl keresztezett kötés; forrás: babanet.hu

2. A legismertebb meggondolandó talán az elöl keresztezett kötés (elöl X, elöl csomós X), ld. pl. itt. (A legfontosabb a videón, hogy sose zárunk szimpla csomóval, mert balesetveszélyes! Másrészt nincs sok értelme sávonként meghúzni, ha utána elengedem, amit már meghúztam...)

   Ami a konkrét kötést illeti: összehasonlítva az itt ábrázolt babapozícióval, könnyen észrevehető, hogy elöl kereszt kötésben a baba terpesze nagyobb, a térdeit pedig nem vagy alig emeli a popsi szintjéhez képest. Még ha az X-be ültetés után meg is húzzuk a szárakat sávonként, a terpeszt akkor is a hordozó személy szélessége határozza meg a szárak lefutása (- vagyis a kötés alapadottságai) miatt.
   A másik gond a kötéssel, hogy míg egy bugyornál (ld. kenguru, batyu) sávonkénti meghúzás esetén a baba háta egyenletesen meg lesz támasztva, itt a lefutás szöge miatt a sávonkénti húzás sem biztosítja a gerinc egyenletes megtámasztását. A tarkó környéke pedig rendszerint kimarad a kendőből - ha a fejet is belekötjük, és tényleg feszesre kötjük, azzal pedig oldalról fixáljuk a fejet... Ööö, örülök, hogy nem az én fejem van ott:/..
   Ami a fő ellenérv ezzel a kötéssel kapcsolatban: bugyor vagy zseb alapú kötéseknél laza kötés esetén mindössze annyi történik, hogy nem támaszt megfelelően a kendő, ezzel szemben az elöl keresztezett kötés konkrétan balesetveszélyes lehet: a fickándozó babát semmi sem (max anyja keze) óvja meg attól, hogy hátrabillenjen a szétcsúszó szárak között.

3. A kívül zsebes keresztezett kötést főleg rugalmas kendővel szokták kötni - általában a gyártók

Kívül zsebes keresztezett;
forrás: www.fittbaba.hu

bátorítására is. A rugalmas kendőkre gyakran minta is kerül, amely ezzel a kötéssel tud láthatóvá válni.
   Ha a kötést szövött kendővel kötjük, szembeszökő a probléma: a babát egy kész kötésbe tesszük bele, nem húzzuk meg sávonként, így a kötés nem illeszkedik a babára. A videón a kereszt egyik fele konkrétan bővebb lett, így a baba aszimmetrikusan is helyezkedik el... A narrációval ellentétben ez a kötés nem tud egy újszülöttet optimális mértékben megtámasztani, hiszen a sávonkénti meghúzás teszi lehetővé a pontról pontra támasztást. Csak rajtunk lévő babával tudható, hogy melyik részt mennyire kell ehhez feszesíteni; ha egy kötésbe bele tudok tenni egy babát, vagy kivenni belőle lazítás nélkül, akkor az nem lehetett kellően feszes...
   Mondhatnánk, hogy rugalmas kendővel más a helyzet, mert ez a babára idomul. A látszat valóban ez, éppen ez az elasztikus anyag lényege; de ettől még a rugalmasság "alatt" ugyanazt találjuk, mint amit a szövött kendős videóban látunk. A szövött kendők alapszövése azért a keresztsávoly, mert ez kisfokú átlós nyúlásra képes, miközben hosszában és keresztben tartja a formáját. Ez a kismértékű nyúlás éppen arra elég, hogy a feszes kendővel se lehessen "megszorítani" a babát, a sávonkénti meghúzás viszont tökéletes támasztást adhasson. A rugalmas kendők ezzel szemben minden irányban nyúlnak. Meghúzáskor az az érzésünk, hogy a nyúlásának "nincs határa", mint a szövöttnél; pont emiatt a támasztási képességei is behatároltak. Ezzel együtt szépen meghúzott belül zsebes keresztezett kötést használva működőképes eszköz a rugalmas kendő; kívül zsebessel viszont lehet a kötésünk látszólag kifogástalan (ha a túlterpesztést és az alig- vagy nem emelt térdeket leszámítjuk), a valóságban arról van szó, hogy az anyag természete minden lazaságot elfed. Ezek a lazaságok mozgáskor szoktak jellemzően előbukkanni: fél óra séta után a babánkat jóval mélyebben találhatjuk, mint eredetileg volt, minden lépésünknél megbillenve, a kendőbe görnyedve (ami nem veszélytelen..).
   A Close Caboo a 3. réteget is feltéve hasonló végeredményt ad ki, mint ez a kötés, annyival jobb, hogy a karikákon való áthúzással valamennyire a babára állítható. Ettől még a tökéletlen támasztás és a túlterpesztés miatt alapesetben nem szoktam ajánlani.
   A rugalmas kendőről bővebben ld. itt.
(Van, aki a JPMBB rugalmas kendőt külön kategóriaként kezeli, mert a gyártó magyarázata szerint állítólag 20 perc hordozás után ez a kendő "beáll", és támasztani kezdi a babát. Nekem ez nem hiteles.)


4. Nem ajánlunk rugalmas kendővel kötni semmilyen egy- vagy kétrétegű kötést a kellő támasztás hiánya miatt; illetve semmilyen háti kötést, mivel rugalmasban egy hátravetődő mozdulat kontrollálhatatlan, így balesetveszélyes.

5. Aki eddig bírta, már minden magyarázat nélkül is azonnal levágja, mi a gondom ezzel a csípőn keresztezett kötéssel; ugyanaz, mint a kívül zsebessel, csak itt még feltűnőbb a dolog. Teljesen laikusként is adná magát a kérdés, hogy milyen támasztást emleget a narrátor; illetve bőszen szurkolunk, hogy mondjuk úgy általában ne essen ki a gyerkőc.
Alapszabály, hogy ha azt akarom, hogy a kendő ne csak tartsa, de támassza is a babát, feszesre kell húznom a szárakat!


A következő kötésekre semmiképp se mondanám, hogy nem ajánlom, csak szeretnék pár szempontot behozni.

Dupló; forrás: carryingthefreerider.blog.hu

6. A dupló méltán népszerű kötés, nagyon kényelmes lehet a hordozó személynek, mert elosztja a vállai és a törzse között a baba súlyát; és nem mellékesen nagyon jól néz ki. Ha megnézzük ezt a videót, látjuk viszont, hogy megkötéskor nem lehetséges egyszerre szorosan fogni mind a két szárat, mint a batyunál, vagyis rengeteg lehetőség van, hogy a már kihúzott lazaság visszavándoroljon. (- Más kérdés, hogy Hedwych időnként el is engedi a már sávonként meghúzott szárat; nem tudom, miért:).)
   Ha tökéletesen feszesre kötjük, akkor is vannak kiküszöbölhetetlen velejárói a duplónak: 1) a baba pozíciója nem tud benne azonos lenni a fiziológiással, mert a térdemelés mértéke kisebb; kisebb babánál (akinek a terpesze még nem ölelne körül) szélesíthetjük vele a terpeszt, magunkra lapítva a babát; 2) a második rétegben terített szár visszavezet a babára valamennyit a saját tömegéből, ugyanúgy, mint a popsin keresztezett mei-tai-szárak esetében; 3) a babára ható erők szempontjából aszimmetrikus a kötés.
   Akkor mégis miért használjuk? - Mert egy éber totyogó esetében ez a szintű kompromisszumosság azért beleférhet...:)

Forrás: babywearingcalgary.files.wordpress.com

7. A kendőt azért is szeretjük, mert variábilis, látványos, öltöztet. A "gubancolásnak" főleg utóbbi a lényege - meg a kihívás. (Kismillió módja létezik, a képen látható csak egy példa.) Senkitől se szeretném elvenni ennek az örömét, csak behoznék pár szempontot a duplónál megkezdett vonalon.
   Minél bonyolultabb egy kötés, annál több az esély lazaságot belevinni. A lazaság aztán mindig a tömeg felé vándorol a mozgásunk következtében, vagyis a baba felé. A babát tartó egységben látványos lesz, a hordozó személy vállát, nyakát stb. pedig egyre jobban húzni fogja. Azért ajánljuk elsősorban a batyut a háti kötések közül, mert ennél kötéskor folyamatosan feszesen tartjuk mindkét kendőszárat a kezünkkel, és rövid utat tesznek meg - így a legkevesebb a lazaság visszavándorlásának az esélye. Ezt az esélyt növeli minden egyéb megfogás (foggal, állal, térddel, alkarral...), valamint az előredőlés: ilyenkor nem úgy és nem annyi súly esik a kendőre, mint kiegyenesedve. Előredőlve kötött kendő nagy sansszal nem lesz kényelmes huzamos ideig.


Igazából az 1. és a 4. pont kötései azok, amelyekre azt mondanám, hogy big NO; de meghúzás nélkül, csak az X-be illesztve a babát az elöl- és csípőn kereszt is ide illik. Nyilván adódhatnak élethelyzetek, amikor az itt elemzett kötések közül választunk, illetve semmi akadálya a gubancolásnak vagy egy totyogó életvitelszerű duplózásának - én is művelem. Szóval ez a cikk nem a tiltásról akart szólni, hanem meggondolás tárgyává tenni pár - gyártók által is ajánlott - kötést.

"Mit ajánlotok újszülött hordozására? Kötözgetni nem szeretnék..."

Ez a kérdés nagyon gyakran előjön. Mivel a hordozás sok anyukánál szükségmegoldásként merül fel (pl. mert a baba letéve folyton sír; utálja a babakocsit; babakocsitól az x. emeletig vagy boltba leugrani kellene valami, stb.), nem szeretnének nagyon "mélyre menni". Nem vágynak sok új ismeretre, és nem akarnak sokat költeni a dologra. Ez érthető, de aztán csak-csak előkerül, hogy a babának a legjobbat szeretnék, vagyis legyen optimális a pozíciója. 

Szóval kéne egy eszköz, amit nem kell kötözgetni, kényelmes, az újszülöttnek is tökéletes, és még megtanulni sem kell... Ja, és lehetőleg kezdettől végig jó lesz. Hááát...
Ilyenkor klasszikusan azt mondjuk, hogy karikás kendő, mert erre minden fent említett szempont áll, egyedül a második csorbul némileg, hiszen a lefogott félkar nem teszi lehetővé a magas pontokra teregetést:P, a féloldalasság pedig kb. 9-10 kilótól elég megterhelő tud lenni. Addig viszont van egy eszközöd, amivel fél perc alatt magadra applikálod a babát, relatíve hamar megtanulható, szoptatni is könnyen lehet benne, és nem iszonyúan drága. Kötözgetni klasszikus értelemben nem kell, de az elve hasonló, mint a hosszúkendőé.

De hogy végigvegyük a szempontokat:

Karikás kendő. Forrás: amazon.com

1. Ne kelljen kötözgetni: mielőtt jobban belefolyna a dologba, szinte minden szülőnek nagyon fontos. Úgy véljük, hogy valami iszonyú nehezet kellene elsajátítani, "ráadásul nincs is kézügyességem", és oké, hogy a babának ez a legjobb, de ha rosszul kötöm, mindjárt nem legjobb, akkor nem jobb mégis egy mei-tai rögtön?... Nem...!:) Ebben a cikkben próbáltam összefoglalni, hogy mit tudnak az egyes eszközök. Míg a formázott hordozóknál a hordozó személy dereka határozza meg a baba terpeszszélességét (és széles hát esetén jó nagyra növeli), és sem a terpesztett guggoló lábtartás, sem az egyenletes megtámasztás nem valósítható meg bennük, a kendő képes ezekre. Ami a bonyolultságot illeti, a cipőfűző megkötéséhez szoktuk hasonlítani. Több izmot mozgat meg a kendőkötés, de kevésbé bonyolult;)

2. Kényelmes (a hordozó személynek): na ez szubjektív és nagyon eszközfüggő... De volt mei-tai-om, amely felvéve tíz perc alatt olyan lapockafájdalmat okozott, hogy hamar le kellett vennem. Próbáltam csatost, ami az én alkatommal mindenhogy kényelmetlen volt, felhúzódott a derékpánt, és megfájdította a derekamat. (Ezért mondjuk, hogy próbálni kell, lehetőleg minimum fél órát viselve az eszközt!) A kendőknél is van hasonló... Vékony kendő, egyrétegű kötés és nagysúlyú ded nem barátok.
Kendőt is lehet úgy kötni, hogy húzzon (ha nem egyenletes a meghúzás és ezzel együtt a feszesség), de alapvetően ugyanolyan kényelmes vagy kényelmesebb lehet a hordozó személynek, mint egy formázott. Ha kenguruval hasonlítjuk össze, nagyon határozottan a kendő javára billen a mérleg.

Belül zsebes keresztezett kötés. Forrás: wellroundedny.com

3. Az újszülöttnek tökéletes: nagy pluszpont a kendőnek. Karikás kendőben, kenguru kötésben, csípőkenguruban vagy batyuban fiziológiás pozícióban van a baba, vagyis úgy, ahogy magadhoz ölelve magától is helyezkedik. A kendő csigolyáról csigolyára megtámasztja, gyakorlatilag finoman "rád tapasztja" - nem ül, mint pl. egy csatosban tenné. (Az az ajánlás, hogy ne késztessünk babát olyan mozgásra, amelyet magától még nem tud produkálni, vagyis ne ültessük, ne jártassuk (bébikomppal se).)

4. És még megtanulni se kell: hát igen, a kendőt kell... De valójában a mei-tai-nak, a csatosnak, és minden más eszköznek is megvan a maga trükkje. Az a különbség, hogy utóbbiakban minden előzetes tudás nélkül is magamra tudom valahogy applikálni a babát, a kendő viszont tudás nélkül egy ijesztő, hatalmas anyagdarab.
Én még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne tudta volna megtanulni. Egy egészséges felnőtt számára ez nem nagyobb kihívás, mint pl. az okostelefon használatát elsajátítani.

Batyuban újszülött:)

Forrás: becomingmamas.com

5. Biztonságos: sok szülőnél az billenti a mérleget a formázott hordozók felé, hogy ezeknél kevésbé tartanak attól, hogy kiesik belőle a baba. Úgy vélik, a fő szempont a minél kisebb kockázat - ami első körben nyilván érthető is. Azonban, ha jobban elmerülnek a témában, hamar kiderül, hogy így egyszerűen csak "orthopédiai kockázattal" cserélik le a "kiesési kockázatot". Rendben, nem fog kiesni a csatosból.. Csak homorítva, túlterpesztve, hátranyakló fejjel ülni benne, aminek a hatása nem bejósolható.
(Egyébként jópárszor kötöttem, de még sose ejtettem le gyereket, és nem is hallottam ilyen esetről. Amíg az ember pl. még csak gyakorolja a batyut, kanapé fölött köt. Érezzük, hogy mit tudunk, és a kendő ilyen szempontból a kompetenciaérzethez és a testképhez is sokat hozzátehet;))

6. Kezdettől végig jó (méretet tekintve): na, ez abszolút a kendőre áll. Bár a csatosokat is ezt hirdetve adják el, de újszülöttnek a már említett szempontok miatt nem ajánlanám (újszülött-szűkítővel sem, hiszen ebben is kizárt a kellő megtámasztás), totyogóknak pedig a legtöbb csatos szélessége enyhén szólva nem megfelelő már. Félig lelógó combbal utazniuk olyan lehet, mintha egy bárszéken ülnénk hosszan, láb-támasztás nélkül. Zsibbasztó. Mei-tai-t a szárak térdhajlatig igazításával tudunk megtoldani, de ez sem tökéletes megoldás, mert azon a szakaszonráterhelünk a gyerekre a saját tömegéből.

+1. Legyen (relatíve) olcsó: még egy pont a kendőnek. Lehet kapni kínai másolat vagy olcsó márkátlan csatosokat, de ezeket biztonsági okokból nem ajánlanám. (Vannak rémtörténetek használatkor eltört csatokról... A tartós csat sajnos nem olcsó.) Az újszülötteknek ajánlott eszközök között vannak (jó minőségű) kendőnél olcsóbbak, de mindben lehet kifogást találni. (Pl. a "babazsákok" (sling) a bölcsőtartás és a fulladásveszély miatt feketelistások, a kenguruk mindkét érintettnek igen kényelmetlenek, a babára nézve több szempontból problematikusak, a mei-tai-ról pedig már volt szó - ráadásul relatíve olcsón csak nem-állíthatósat kapnánk.)
Ha használt hordozóban gondolkodunk: a használt kendők sokszor hibátlanok, viszont betörtek, azaz gyakran kényelmesebbek használatkor, mint újként. A formázott hordozók viszont nem mindig őrzik a minőségüket - ld. fakulás, szivacs vékonyodása, csatok amortizálódása, derékpánt "megtörése"...
A "legyen olcsó"-nál mindig eszembe jut, hogy míg egy babakocsira nem ritkán kiadnak a szülők sok-tízezres összegeket, a hordozóeszközt nem okvetlenül tekintik járulékos költségnek, inkább az anya hobbijának, vagy nem is tudom. Én a fontossági sorrendet megfordítanám..;), de ettől még érthető, hogy amíg nem tudják a szülők, hogy "beválik-e", nem szeretnének hordozóra költeni (- bár, ha úgy vesszük, a babakocsi sem mindenkinek válik be:)). Szerencsére ma már sok hordozós klub van, ahonnan lehet eszközt bérelni kipróbálásra!


Számomra a 3. pont abszolút elsőbbséggel bír, ezért kezdtem kendőzni kezdeti ellenérzéseim ellenére. Idő kell ahhoz, hogy túllépjünk a sárba lógó szárak gondolatán (ami amúgy sokkkal ritkább eshetőség, mint kezdetben elképzeljük:)) és időt adva neki magabiztossá váljunk, de onnantól nagyon izgalmas korszak vár ránk:D Ha kedvet kaptál bepillantani, kötés videók itt.

Ha még mindig úgy érzed, némi saját tapasztalat birtokában is, hogy kendő semmiképp-soha... - akkor hívj tanácsadót:D, de ha valamiért még mindig nem és nem és nem, akkor vannak eszközök, amelyek ugyan nem képesek a fiziológiás pozíciót biztosítani, de egészséges babával saját felelősségre működhetnek. (Ajánlani nem szoktam őket, mert ajánlani olyat szeretek, ami optimális pozíciót nyújt:).) Ilyen kompromisszumos eszközök:
Rugalmas kendő: bár ennél is fontos lenne a pontos kötés, a pontatlanság nem látszik, így a szülők nagyobb magabiztossággal nyúlnak hozzá. Belül zsebes keresztezett kötést ajánlunk vele. Pontos kötéssel majdnem annyit tud, mint egy szövött kendő:) Sokkal jobban amortizálódik, mint a szövött kendő, ezért nem nagyon érdemes használtat venni belőle.
Close Caboo: enyhén túlterpeszt, főleg, ha a hordozó személy szélesebb alkat, a megtámasztás nem tökéletes. Mindenképp próbáljuk fel megvétel előtt, hogy lássuk, nem homorodik-e benne a babánk gerince. Fontos, hogy használjuk a harmadik réteget is, így biztonságos, és a megtámasztás is jobb. 
"Bébi tai-ok", pl. Didytai, Hoptye, Girasol Mysol: ezek kisbabás kendős mei-tai-ok, melyeket a gyártók újszülötteknek is ajánlanak. A derékpánt miatt az újszülött túlterpeszt, a pántos megoldás miatt a megtámasztás nem lehet tökéletes, de kompromisszumos megoldásként adottak. Fontos, hogy láb alatt vezetve kössük, hogy ne kerüljön terhelés a babára a rajta átmenő pántok miatt!
Állítható kendős mei-tai-ok, félcsatosok: mivel állíthatók, az újszülötteknek való legkisebb állásban kicsit kevesebbet tudnak, mint egy nem-állítható "bébi tai", hiszen az összehúzás a body támasztó képességét visszaveti. Előnyük viszont azokkal szemben, hogy hosszabban kihasználhatók. Pici újszülöttnek nagyon-nagyon nem szívesen mondanám ezt az eszközt. Itt is fontos a láb alatt vezetés:) Konkrét márkák Magyarországon: Csengelino, Enidoo, Lujzus, Anci...

Utóirat: végigjátszottam, hogy tényleg lepontozom az eszközöket, de használhatatlan lett az eredmény. Nem csak azért, mert a megítélés mindig egyéni, hanem mert egy ilyen pontozás vészesen leegyszerűsíti a dolgot, pedig az adott élethelyzet elsődleges szempont a választásnál.

Miért hordozva?

A kutatások szerint akkor lesz biztosan kötődő egy gyerek, ha a szükségleteit felismerik, és gyorsan kielégítik. Sajnos a mi kultúránkból és ösztöneinkből jórészt kiveszett az a tudás, hogy a baba jelzéseit helyesen értelmezzük - de ez szerencsére tanulható! A baba 5-7-szer jelez, mielőtt sírni kezd. Minél messzebb van tőlem, annál kevésbé leszek képes hamar reagálni...

És erre (is) van kitalálva a hordozás. Ha az ősközösségből indulunk ki, akkor persze jórészt szükségtelen ez, hiszen a baba karból karba vándorol, többen vállalják a szükségletei kielégítését (akár a szoptatást is). Nálunk sajnos ez sokszor (szinte) kizárólag az anya feladata.
(Még mindig találkozni lehet azzal a képlettel, hogy Apa lényegében kihúzza magát minden feladat alól (esetleg a fürdetést vállalja), mondván, hogy ez az anya dolga, a babának úgyis ő kell. Ez nagyon nincs így... Az apa kezdettől része a családnak, és hatalmas terhet ró az anyára, ha kivonja magát. Az anyák ilyenkor a szükségleteik és az ösztöneik között őrlődnek, nem tudva, melyik ujjukba harapjanak: ha a baba jelzéseit hagyják figyelmen kívül, a vele való kapcsolatuk sérül, ha a sajátjaikat, előbb-utóbb nem tudnak reagálni a babáéira sem... )
Szerencsére sok apa örömmel segít - de legtöbbjük csak akkor tud, amikor hazajött a munkából, vagyis a nap meghatározó részében az anya egyedül szükséglet-kielégít. És közben főz. Meg mos, takarít, bevásárol... El sem tudom képzelni, hogy lehet ezt hordozás nélkül megoldani (főleg több gyerekkel). Oké, vannak nyugis babák, akik egész nap nézelődnek - de lássuk be, nem ez az általános... És ez nem is baj:)

Ha bizonytalanok vagyunk a döntés helyességében, és mindenhonnan azt halljuk, hogy elkapatjuk, és nem lehet majd levakarni rólunk, lehet evolúciós alapokra is hivatkozni. Az emlősök három csoportba sorolhatók: fészeklakók, fészekhagyók és hordozottak. A fészeklakók kicsinyei (pl. egér) teljesen kiszolgáltatottak az első időkben, a fészekhagyók (pl. zsiráf) viszont épp ellenkezőleg, nekik hamar készen kell állniuk a helyváltoztatásra. A hordozott típusú utód kiált, ha megszűnik a testkontaktus, és erre reagálva a felnőttek újra magukhoz veszik (- az ember ugye nem mindig..). Erre szolgál például a Moro-reflex; a baba ösztönösen kapaszkodnivaló felnőttet keres.
Tudjuk, hogy az ember kialakulatlanul születik, a különböző szakvélemények szerint 9-24 hónap alatt éri be a fészekhagyó utódokat, vagyis egészen eddig jelentősen másokra szorul. Konkrétan újszülöttként szinte folyamatosan, később vissza-visszatérően testkontaktust kíván, erre van huzalozva. (Nem manipulál, khm..:))
Szóval azért hordozom, mert testkontaktusra van szüksége, és mert nekem is, mert nyugodt baba mellett nem leszek idegbeteg;).

Persze, babakocsizás mellett is lehet szükséglet-kielégíteni (főleg elmenve)... De én több okból is inkább kihagytam a korai babakocsizást. Egyrészt a közlekedési nehézségek és a babakocsi súlya miatt (a miénk mózessel együtt 10 kiló), másrészt, mert Budapesten laktunk. Az anyák többsége nem tudja, hogy a babakocsi pont szmogszinten helyezkedik el magasságilag.
Szokott még jönni az az érv, hogy a baba hátának jobb a babakocsi. Háttöö.. Tekintve, hogy a baba gerince közel nem síkegyenes, egy kemény, egyenletes mozgó felület egyáltalán nem jobb a hátának, mint kendővel egyenletesen a hordozó személyre "tapasztva" lennie. Ha ül a hordozóban, homorodik, túlterpeszt - vagyis ha csak és kizárólag csatosban lennének hajlandók hordozni újszülöttként, vagy mondjuk kenguruban (nem támaszt csigolyánként, nagyon terheli a csípőt és a gerincet), vagy pl. mondjuk babaerszényben (amely sajnos fulladásveszélyes), én is azt szoktam mondani, hogy akkor inkább babakocsi:).

Erről lásd kidolgozottabban: http://gyerekemvan.blogspot.hu/2014/11/az-optimalis-babapozicio-hordozoban.html

Kötődően - amibe ne fuss bele:)

Amennyire jó válaszkészen nevelni, annyira könnyű ebben is (mint mindenben) félremenni némileg. Miután megírtam, hogy számomra hogyan lett fontos a kötődő nevelés nevezetű... elv?, nem hanyagolhatom el azt sem, mi lehet a dolog árnyéka. Most ezek jutnak eszembe:

1. Családközepe baba

Gyakran látom magam körül, és az első gyerekemmel én is elkövettem. Adja magát, hogy az ember azt higgye, kötődően nevelni azt jelenti, hogy folyamatosan a gyerekemmel foglalkozom, egész nap lekötöm, minden róla szól. Ilyenkor érdemes a jekánákra gondolni:D (ld. Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában) Groteszk kép, ahogy jekána mama egész nap a gyerekével labdázik, miközben a feladataival nem halad, és a többi felnőttel se lép interakcióba. 

A mi kultúránkban utóbbi sajnos nem meglepő, nagyon sok anya elszigetelődik, a gyerek és a háztartás mellett örül, ha él; ha introvertált személyiség, pláne könnyen találhatja magát kívül a korábbi baráti körein. Az "egész nap labdázás" viszont választás kérdése. Hosszú idő alatt tanultam meg, hogy tilos magamra erőszakolni a gyerekkel való játszást, mert olyan foglalkoztatási szintet állítok elé alapul, amit aztán lehetetlen lesz állandó jelleggel tartani. A gyerekem azt szokja meg, hogy körülötte mindig ugrál valaki, és csak nagyon hosszú "lenevelés" folytán fog tudni ebből az igényszintből lejjebb adni.
Nyilván nem arról van szó, hogy ne játsszunk vele... De ne e körül forogjon a nap! Ahogy Liedloff is írja, a gyereket illesszük be a magunk életébe, ne fordítva. Vigyük, ahova megyünk (lehetőleg sokszor gyerekek közé is), végezzük a munkánkat őt hordozva (/ úgy, hogy ott van mellettünk), engedjük, hogy passzív megfigyelő is legyen, táplálkozva a mi cselekvő energiánkból.

2. Ne nőj fel!

Ez mondjuk ránk talán pont nem áll, de más kötődően nevelő családoknál érzékelem, hogy a kötődés egészséges dinamikája hajlamos átfordulni aggódó ragaszkodásba.
"A kielégített igény elcsitul" - ez a kötődő nevelés egyik fontos gondolata. Amikor a baba minden jelzésére reagálok, megszokja, hogy a szükségleteit figyelembe veszik, és ahogy fejlődik, egyre kevésbé kellünk neki azonnal, egyre tovább képes várni ránk, egyre inkább lekötik más dolgok is. Úgy válik le lassanként, hogy ehhez nem társul a pszichéjében félelem. 3-4 éves korára kész arra, hogy közösségbe menjen, és fél napig is boldogan ellegyen nélkülünk. De mi van, ha mi nem? Ha ő menne, de mi nem eresztjük? Könnyen lehet, hogy az aggódásunkra reagál, mikor például pityeregni kezd elváláskor, hiszen a gyerekek reagálnak a nagyon finom tudattalan jelzéseinkre is.
Hasonló jelenség, és ritkán, de megesik, hogy a szülők más igényeket nem vesznek figyelembe, pl. a gyereknek már nincs kedve hordozódni, le tudna válni a szoptatásról, aludna külön, stb. - de a szülők kedvéért nem teszi.
Nem szabad, hogy a kötődő nevelés nevében akadályozzuk őt a személyiségfejlődésében - ha ez a képlet, ideje saját magunkkal foglalkoznunk, hogy gyógyuljon bennünk az, amivel őt gúzsba kötnénk.

3. Überanya

Hát igen. Most tekintsünk el attól, hogy mindenki másképp képzeli el a jó anyát, és hogy a szomszéd néni úgyis ferde szemmel néz ránk, bármit teszünk. Mérjük most magunkat csak magunkhoz.

Amikor elkötelezzük magunkat a vélt legjobb nevelési elvek mellett, képet alkotunk arról, milyennek is kellene lennünk, hogy gyermekünk tökéletesen fejlődhessen mellettünk. Minél többet tudunk meg, annál tökéletesebb ez a kép - és annál távolabb kerül saját hús-vér alakunktól. Szegény kis valódi én egyre kisebbre zsugorodik a megcélzott überanya hatalmas alakja mellett.
A végtelenségig informálódhatunk, akkor is lesz olyan, ami pont kimaradt. Mindenképp lesz, amit elmulasztunk, amit megbánunk. Sosem érünk fel az überig, pont ezért über. A legjobb élő anyánál is tudunk még jobbat elképzelni. Viszont ez a hánykolódás rengeteg energiát kivesz belőlünk, és a gyerekünk is érezni fogja. Hogyan tanítsam neki azt, hogy az ember léténél fogva szeretetreméltó és csodálatos, ha magammal folyton elégedetlen vagyok? Szeretem a gyerekemet, de néhanapján muszáj, hogy biorépa-hántolás helyett elé tegyek egy bébiételt, míg én sminkelek - például. Kinek mi.
Hogy hogy lehet elfogadni, hogy csak "elég jó" vagyok, néha még az sem, az más kérdés, én is dolgozom rajta:P (Talán egy olyan anya képe segíthet, aki számára én vagyok a léténél fogva szeretetreméltó gyerek.)


4. Határok nélkül

Sokan - de inkább kívülállók - összekeverik a kötődő nevelést a laissez faire-rel. Utóbbi a határt nem szabó nevelési stílust jelenti, amikor a gyereknek tényleg mindent lehet. Az, hogy az idegrendszeri érettségét figyelembe véve bánok vele, nyilván nem ezt jelenti! És rendben, hogy sokáig még nem fogja érteni, hogy ne érjen a konnektorhoz, de attól még nem eresztem rá:P Nálunk nem csak a balesetveszélyes dolgok jelentik a határt, hanem azok is, amelyekkel rengeteg pluszmunkát csinál, vagy tönkretesz tárgyakat. Nem teszem járókába, szabadon felfedezhet, de ha a zománcot leveri az edényeimről, arra harapok. Ilyen tabuk minden szülő fejében élnek, és szerintem hosszú távon nem működik a letagadásuk. Az idegesség gyűlik, gyűlik, a gyerek érzi, de nem érti... Van egy jóóó hosszú korszak, ameddig ezeket a határállításokat még nem fogja érdemben felfogni, de ettől még érdemes lehet próbálkozni:)


5. Én mindent bírok

Miközben igyekszünk maximálisan minden igényt kielégíteni, beleértve a férjünkéit is, lehet, hogy a sajátjaink kimaradnak. Ez kulturálisan determinált is, a mi társadalmunkban gyakran észrevétlen marad, ha feleségek cseléd szerepben vegetálnak évekig.
Jelentem, visszaüt. Minden ön-megerőltetés, minden elhanyagolt saját szükséglet bennünk marad, nem tűnik el, ahogy hisszük és akarjuk:) És egy vagy két gyerekkel is kaphatom azon magam, hogy kész, kimerültem. És akkor nem megy tovább, csinálható, de a lelke kimarad, ha már nem tudom beletenni magamat.
Szóval hajrá, éljenek a saját szükségletek - nem csak a felfedezésük, de a kielégítésük is! És néha ehhez az kell, hogy lejjebb adjunk az elveinkből... De egészséges anya nélkül meg nincs egészséges gyerek.

Miért kötődően?

 "Abból lesz túlzottan óvott, elgyengített gyerek, akinek a kezdeményezőkészségét túlbuzgó anyja állandóan letörte. És nem abból, akit az első fontos hónapokban, amikor igényelte, karban hordoztak." 

Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában

A kérdés négy évvel ezelőtt a címbeli kérdés még kínaiul hangzott volna. Már vagy egy éve "kötődően neveltem" a lányom, mikor ez a szókapcsolat szembejött. Nem tetszett, hogy egy furcsa fogalom igájába hajoljak, közösséget vállalva nőkkel, akikkel semmi más nem köt össze, csak a nevelési stílusom. 

   Amikor a lányom megszületett, nem bántam vele kötődően. Éjszakára leadtam a csecsemősöknek, ahogy javasolták, aztán másnap éjszakára is, mivel rám tört a migrén. (Reggel alig ismertem rá, vörös volt és szétsírt.) Anyám tanácsára az első héten igyekeztem a kiságyat tekinteni az ő helyének, az orvos tanácsára háromóránként szoptattam, "hogy ne fájjon a hasa", és nem szaladtam lélekszakadva, amikor felsírt, mert hát "ne szokja meg, hogy mindjárt rohansz". Szerencsére volt, aki mást mondott. "A baba helye nem a kiságyban van, hanem az anyja közvetlen közelében...!" Ez szöget ütött a fejembe, és felrémlettek a pszichológia alapjai is az egyetemről, Harlow majomkísérletei, Ainsworth kötődési kutatásai... Attitűdöt váltottam, és hamarosan megbántam minden percet, amikor elárultam a gyerekemet. Néztem a képeket, amelyek párnapos korában készültek, és nem értettem: más miért nem látja, hogy ennek a babának rossz? Hogy nem téves ösztönből kaparászta össze a saját arcát, hanem mert engem keresett? Miért mondunk a szomorú-babás képekre csak annyit, hogy "jaj de aranyos"? Miért nincs szemünk rá?
   Minél többet informálódtam, annál inkább zavarni kezdett a "nem-kötődő" viszonyulás, a sírni hagyott, párhetesen másra bízott babás történetek. Fájón vettem tudomásul, hogy mindenkinek szabad joga azt tenni a gyerekével, amit szeretne - nyilván az erőszak határáig, de kérdéssé vált bennem az is, hol van ez a határ. Elkezdtem látni, amire korábban nem volt szemem: hogy anyák ezrei élnek a mi kultúránkban anélkül, hogy szükségét éreznék gyorsan reagálni a kisbabájuk jelzéseire. Olyan nagyon igyekeznek megőrizni énjük baba előtti határait, hogy észre sem veszik: elveszítették a gyerekükkel való kapcsolat alapjait, megfosztották magukat és őt is attól, hogy a várandósság szimbiotikus meghittségére építsék fel a viszonyukat. Hatalmas cezúrát vontak a szülés előtti és utáni időszak közé - csakhogy az újszülöttnek, akit talán már maga a világra jövetel is sokkolt, nincs arra eszköze, hogy ennek a választóvonalnak a vélt szükségességét belássa. Ő csak ott lenne az anyjával, a közvetlen közelében, mint eddig, a szívdobogását hallgatva, mint eddig, bármikor táplálékhoz jutva, mint eddig.
   A baba nem onnantól van, hogy világra jött. A léte már akkor felforgatja szubjektum-mivoltunkat, amikor megfogan - a világrajövetele csak nyilvánvalóvá teszi, ami már amúgy is van: hogy "üzemmódot" kell váltanunk. Megtanulni tovább élni hasonlóan, mint eddig - csak gyerekkel a testünkön (/testünkben/testünk mellett/fizikailag távolabb, de lélekben nem). Minél távolabbról indulunk ettől szocializáció tekintetében, annál nehezebb, mivel az anyaságunkkal saját anyakapcsolatunk sebeit szakítjuk fel.

   Szóval beláttam. Itt állok, ez az én egyik leglényegibb lényegem, hogy ha már nevelek, így nevelek: hogy nem elszakadni szeretnék, hanem kapcsolatban lenni, nem kivonódni, hanem együtt beleállni, nem felszínt kaparászni, hanem mélyre menni - amennyire lehet, amennyire sikerül. És ezeket nem csak nevelve lehet, és nevelve sem mindig lehet, és minden próbálkozásom sok sebből vérzik, de ha még meg se próbálnám - na az fájna igazán.

Babaápolás nálunk - Fürdetés és a többi

Ismét egy nagyrészt régi leírásom - I. 5,5 hónapos korából, kiegészítésekkel.

Fürdetésre is vannak variációk:
1. Babakád: I.-nál ezt használtuk, vettünk kiskádhoz való kádállványt is. Ez jó is volt kb. féléves koráig, de akkor már annyira fröcskölt fürdés közben, hogy a szobában fürdetés nem volt opció. Mikor már nem kell iszonyat koncentráltan fogni a fürdő babát, a kiskádat simán betehetjük a kádba vagy (átlósan) zuhanytálcába is.
2. V. babával az elején fürdetődézsát használtunk, nagyon szerettük. Videó róla itt. Szerintem sokkal jobb lehet babaként ebben a relatíve bensőséges terű valamiben, sok vízben fürdeni; a szülő szempontjából pedig a gazdaságossága is mérvadó.
Fürdetési kellékek nálunk a következők: frottírkendő a baba lemosásához (egy törölköződarab is jó, akkora, mint egy mosdókesztyű), meg egy pamut frottír kifogó, ami mellé járulhat egy fürdőlepedő (olyan anyagból, mint a Tetrák). Mi egy babával úgy csináltuk, hogy amikor a fürdető ember kiemelte a babát, a másik már ott tartotta a fürdőlepedőt, amit flottul a babára hajintott, hogy aztán azzal együtt letegyük a kifogóra, majd mindkettőbe becsavarjuk, és leitatgassuk-dörzsölgessük szükség szerint. Két gyerekkel már egyedül is megy, akár egymagam megfürdet(t)em mindkettőt. A közelben helyezem el a fürdőlepedőt, ügyesen kiemelem a babát alkarra fektetve, másik kézzel fürdőlepedő rá.
Eleinte teljesen elég tiszta vízben fürdetni hetente párszor. A mindennapi fürdés ekkor közel sem szükséglet, csak szokás. Ha valamit mégis szeretnénk a vízbe tenni, válasszunk öko dolgokat, pl. Biola habfürdőt. Nem ajánlott a babára tenni semmi kőolajszármazékdús dolgot, pl. amiben Sodium Laureth Sulfate van (ld. a legtöbb népszerű bolti terméket) - ez a naptejekre is igaz. Ebből is Biolát veszek. 

Fürdés után nem hintőporozni szoktunk, hanem mandulaolajjal kenem be a baba hajlatait, ahol olyan jó kis zsumi, és nem szellőzik olyan jól: nyak, hónalj, fül mögött, combredők, esetleg bokánál, has alján. Ezt is a Zöldboltban veszem. 

Amíg megvan a köldökcsonk, azt is ápolni kell. Nekem azt mondták, hogy nem kell óvni a víztől, beleérhet, de ne dörzsöljük vagy bizergáljuk. Minden fürdés után 70%-os alkoholos vattával kellett lágyan áttörölni, aztán gyógyszertári (erre való) hintőporral jól megszórni. Ezt azután is csináltuk még egy kis ideig a köldökével, mikor már leesett a csonk. (Utána se árt néha összetettebben megtisztítani a köldökét.) -- Úgy emlékszem, V. idejében azt mondták, a hintőporozás felesleges, elég az alkoholos áttörlés!

Nem javasolják, hogy fürdésnél víz menjen a baba fülébe, mert könnyen fertőzéshez vezethet. (Ha mégis bejut egy pici, az nem baj, csak ne merítsük direkt bele.) Van, aki erre nem ad, mégsem lett semmi baja a babának. Ami a fültisztítást illeti, az a fontos, hogy ne nyúlkáljunk bele mélyen sem eszközzel, se nélküle. Elég csak a látható fülzsírt leszedni, a fülkagylót pedig fürdéskor áttörölni finoman.

A körmét egyes nézetek szerint eleinte nem szabad vágni, max kenegetni (pl. Bepanthennel), hogy gyorsabban leessen, mikor már nagy. (Sajna karmolászhatja vele magát, és még csak nem is tudja, hogy az az ő keze.) Van speciális babakörömvágó olló, ha ilyet veszel, vigyázz, hogy ne tré minőség legyen. A miénk az, így hát rájöttem, hogy sokkal többre megyek vigyázva egy rendes körömvágó ollóval. Azóta azzal vágom a körmét, és még nem lett belőle sérülés.

Nálunk fontos elem még a (nem-papír) zsebkendő. Szoptatáskor ezzel törlöm le a tejet a baba szájáról meg a mellemről is. (Egy, max két nap után váltom le.) Utazáskor, útközbeni szoptatáskor is hasznos. (Ilyenkorra van nálam kézfertőtlenítő, meg pl. strandolás esetére: létezik olyan, hogy melltörlő kendő!! – eldobható, hasonlít a popsitörlőre, csak – remélem – annál jobban tisztítja a mellet.)

Ami a fertőtlenítést illeti, én nem túlzom el. A mellszívót két-háromnaponta kifőztem, meg a cumikat is, mikor még kísérleteztem velük. A játékokat néha Ultra Sol-os vízzel letisztítom, a kimoshatókat mosószappannal kimosom, de nem gyakran. Mire igazán érdeklik a játékok, és a szájába is veszi őket, már vagy 3-4 hónapos a baba, eddigre szerintem már nem para egy kis koszosság, ha egészséges babáról van szó. Én a szobában leesett játékot is visszaadom neki mosatlanul (direkte didaktikus jelleggel. Nem akarom, hogy közösségben gond legyen a túlzott sterilizálással, hogy emiatt betegedjen meg, mikor találkozik a bacikkal). -- Azóta vettem egy ózonos fertőtlenítőt, érdemes ilyesmibe beruházni, amit fertőtlenítve szeretnénk eltenni/elajándékozni, vagy nem mosható, nagyon jól fertőtleníthető vele.

Még nem írtam a babaöltöztetésről – nekem az elején ez se volt világos. Anyáink kisingeztek, ma e helyett van alsóruhaként a body. Ez alatt csak a pelus van, fölötte nyáron nincs is más, hűvösebb időben rugdalózó a legegyszerűbb (I.-n újszülött korában szinte mindig rugi volt), aztán lehet venni pici zoknit, nadrágot, fölsőt, amit szintén a bodyra jó ráadni. Mikor még pici, vagy mikor hűvösebb az idő, elmaradhatatlan elem a sapka. (A babák feje állítólag olyan fázós, mintha mi szabadon maradt hassal mászkálnánk. Ebből én azt vontam le, hogy akkor nem kell sapka, mikor akár ki is lógathatnám a hasamat:D.) Hasznos holmi éjjelre a babahálózsák, de újszülött korában én estére nem adtam pizsit vagy ilyesmit, hanem a másnapi body-t és rugit. Ezután vagy hálózsákba teszed, vagy plédet teszel rá (à mikor már nagyobb, lerúgja!). Én most mindkettőt teszem vele, hálózsákra pléd…

Azt olvastam több helyen, hogy báránybőrön jól alszanak a babák. Erről még nincs tapasztalat, de majd lesz. -- Haha. Hát nekem a második se báránybőrön szeretett aludni, hanem főleg anyai bőrön;)

Pestieknek! Gyerekturi itt: http://www.hadakft.hu/?oldal=subpage&spage=uzlet&tid=11 (Rákóczi út 73., sok újszülött bodyval, stb.).

Hordozáskor gyakori, hogy ha nadrág van a deden, kilóg a lába a nadrág alja és a zokni között. Legjobb venni baba lábszárvédőt, tök jól néz ki, és nagyobbakra is ráadható mint lábszárvédő.

A babák nem szeretnek öltözködni. Mikor fáradtak, különösen elítélik. Nekünk az a módszerünk, hogy mikor már nagyon türelmetlenkedik, elkezdünk pürrögni neki:D A dolog lényege, hogy nagy levegőt veszel (hangosan), majd olyan lószerűen kifújod. Belégzésnél felemeljük a fejünket, kifújáskor a babára nézünk. Nem tudom, mért szereti annyira, de erre mindig nevetni kezd. -- A másodikkal semmi ilyesmi nem jött be. Őt ölben öltöztetem-pelenkázom, olyan gyorsan, amilyen gyorsan lehet, mert nyögött-sivalkodott-hadonászott-szökik.

Hogyan mossunk hordozót?

... Lehetőleg ne mossuk össze egyéb dolgokkal. Esetleg hasonló színű kendőket szoktam együtt mosni, de ruháktól külön szoktam mosni a hurcikat.
Ha új a hordozónk, első használat előtt mindenképp mossuk ki! (Hacsak nincs jelölve, hogy már mosva érkezik (finished), de ez igen ritka:))

Formázott hordozót (mei-tai, csatos, félcsatos, Bondolino...) én egyszerűen magában szoktam mosni kímélő programon, kis fordulatszámú centrivel, hogy ne sérüljön az anyag; (lehetőleg dupla) mosózsákban, hogy ne koppanjanak nagyot a csatok. A csatokat előtte érdemes összekapcsolni.  Hőfok a címke szerint. Ha foltot találok rajta, mosószappannal szoktam kimosni gépi mosás előtt, enyhén dörzsölve (pl. szivacs dörzsijével finoman, ha nem kendős). Ha kendő anyagú, a kendőkre vonatkozó szabályok is mérvadóak, vagyis: 

Kendőt - ha 100% pamut - a címkén jelölt hőfokon mossunk - általában ez 30-60°C. (Ha nincs rajta címke, 30-on mosnám.) Mindig folyékony mosószert használunk, mert a por a szálak közé ragad, rontva a kendő állagát. Vagy bababarát boltit szoktam használni, vagy saját keverésűt (http://antalvali.com/boszorkanykonyha/mosopor-gel-allagu.html). Utóbbit mindenhez használom, gazdaságos és öko, de mindent keményít egy kicsit. Túlélhető, két kötés után visszapuhulnak. 

Öblítőt nem szabad használni, helyette (ecetes) vizet. Kis fordulatszámra (600 körülire) állítsuk a centrit (amúgy máskor is ez lenne optimális a ruhák érdekében, hosszabb lesz az élettartamuk). Lehetőleg vízszintesen szárítsuk (én nem így szoktam, hanem hosszában kötélen, vagy több szárítószálra terítve; de nem volt gond), ne napon. Lehetőleg ne szárítógépezzük. Van, aki megteszi, hogy kezesebb legyen a kendő, de ronthatja is az anyagminőséget.
Ha jacquard kendőről van szó, lehetőleg vasaljuk is gőzölős vasalóval, hogy a szálakat fixáljuk; ha keresztsávoly, pont emiatt ne vasaljuk, mert merevvé tennénk vele a kendőt. 

Lenes, kenderes kendőt: max 40°-on, amúgy ld. fentebb.

Gyapjú tartalmú kendőt 30°C-on, gyapjú programon, centrifugálás nélkül mossunk. Ecetet, illóolajat szabad itt is használni. Kicsavarni nem szabad, csak finoman kinyomkodni. Ne szárítsuk lógatva, sem pedig napon, csakis vízszintes helyzetben, árnyékban.

Selymes kendőt max 30°-on, kézzel mossuk, ne centrizzük, ne tegyük szárítógépbe, ne szárítsuk napon ezt sem.

Bambuszos kendőt: hideg vízben, kézzel mossuk, ecetet ne használjunk, ne centrizzük!

Karikás kendőt az eddig olvasottak szerint mossunk, anyagától függően. A karikát érdemes védeni a karcolódástól. Azt szokták javasolni, hogy csomagoljuk zokniba - ez nekem nem vált be, mosás végére különváltak. A befőttes gumi hozott sikert.


Kendőmosásról itt is egy cikk: https://anyalanyagubanc.wordpress.com/2015/05/13/a-szovott-kendok-mosasa/

A leggyakoribb kendőkötési módok videókkal

Itt olyan kötéseket és videókat gyűjtöttem össze, amelyeket jó szívvel ajánlok.

Karikás kendő:  https://www.youtube.com/watch?v=-xcykIw58kw

És én is kötöm boldogan: https://www.youtube.com/watch?v=M4OBym7Zx3M

Újszülött kortól használható, amíg csak bírjuk, elöl illetve oldalt hordozáshoz. (Hátra is lehet tenni, de nem a legkényelmesebb, mivel ekkor is féloldalasan terhel.) Újszülöttnél fül magasságig ér a felső szegés, felsőtestét tartó babánál érhet csak hónaljig. Oldalt használva ajánlott váltogatni az oldalakat. Jól kötve optimális benne a babapozíció.
Írtam róla itt. 


Kenguru kötés (ált. 3,6 m-es kendővel kötjük): http://www.youtube.com/watch?v=rfuoWaK9I7Q - azzal a kiegészítéssel, hogy az anyagfelesleg nála nem került be egészen térdhajlatba, ott nekem hiányzott még egy mozdulat.

Újszülött kortól használható. Ami határt szab: 1. a baba súlya - 6-7 kilós súlytól érdemes oldalra vagy hátra kötni a babát az anya gátizmai és a baba nézelődési lehetősége érdekében;) 2. a baba magassága, 3. az anya mellmérete. A dús keblek akadályozhatják a baba térdeinek köldökmagasságig emelését. 
Jól kötve optimális benne a babapozíció. 


Csípőkenguru (ált. 3,6-os kendővel): https://www.youtube.com/watch?v=JwEmalPqiWs

És https://www.youtube.com/watch?v=WpcwGdsqMJM
Kezdettől végig használható oldalra kötési mód, nagyobb babával kényelmesebb, mint a karikás, mivel jól eloszlik a baba súlya. Közel optimális benne a babapozíció.


Belül zsebes keresztezett (alkattól függően 4,2 vagy 4,6-os kendővel): https://www.youtube.com/watch?v=GqBSCULoiww&feature=c4-overview&list=UU8QZFJZ0RLVw4nOo65S9XQA

Ezt a kötést javasoljuk rugalmas kendőhöz is, mivel ez a babára alakítható - csak ilyenkor terítjük a szárakat, ld. itt: https://www.youtube.com/watch?v=ZkuY5BjRk9w

Közel optimális benne a babapozíció. (Mivel nem bugyorba, hanem zsebbe kerül a baba, a térdek csak laza kötés esetén kerülhetnek köldökmagasságba. Emiatt speciális hordozási igényű babák esetében nem ezt a kötést ajánljuk.) Kezdettől az elölhordozási határunkig használható.


Batyu (ált. 3,6-os kendővel): 
Fekve csomagolás: https://www.youtube.com/watch?v=nYG98KBVrWE

... és utána: https://www.youtube.com/watch?v=pyEXcX9XjjU - annyi, hogy szerintem kicsit magasra került a gyermek:

Nagyobb babánál térdről indítva:  http://www.youtube.com/watch?v=ofn4vJoTMWY

Saját hiánypótló batyuvidim térdről háttal lévő babával indítva: https://www.youtube.com/watch?v=sxRWPF3PT-k

Levétel:  https://www.youtube.com/watch?v=OBLo1VA6S9g

Újszülött kortól végig használható háti kötés, itt is, mint a karikásnál, egyre lejjebb kerülhet a felső szegés. (Elalvás esetén újrapozicionálás vagy sállal való fejmegtámasztás lehetséges, de a baba ezek nélkül is a hordozó személy hátára hajtja a fejét.) Optimális tud benne lenni a babapozíció. Írtam róla itt.