A szoptatásról szubjektíve III. - Normák és miegymás

Szopi-normák

Sokféle szoptatási póz van (a legnépszerűbbek tán: fekve, ülve bölcsőtartásban, ülve hónaljtartásban), ezeket érdemes váltogatni, főleg az elején, hogy a tej a mell minden részéből jól ürülhessen. (Ahol fáj vagy csomós, az a mellrész essen a baba álla alá!)

A „régi iskola” hívei sokszor elmondják, hogy egy idő után vedd le a mellről a babát, mikor „már csak cumizik”, ne szokja meg ezt. Először ezt logikusnak láttam, de már nem tudom, miért… Mért ne cumizhatna? Most már nem szoktam levenni a mellről, csak ha valamiért nem tehetek mást. Max azzal látom indokolhatónak, ha az anya melle már egyszerűen nem bírja a szoptatást. Az elején lehet ilyen, ami persze nem a legjobb, mert a babának meg pont ekkor lenne leginkább igénye a „komfortszopi”. A mi babánk pl. utálta a cumit mint olyat, de mikor elaludt, sokszor cumizott tovább a mellen anélkül, hogy valójában evett volna. Aztán egy idő után abbahagyta, és vagy felébredt, vagy tovább aludt. Ha mindezt karikás kendőben teszi, mindkét kezünk szabad a szoptatás közben.

(Jó tudni, hogy valójában a cumi az, ami egy mellimitáló tárgy, és nem cumit szopogatni természetes, hanem mellet. Valamint minek szoktassuk rá a babát egy pótlékra, amiről majd győzzük leszoktatni? Én csak akkor vennék cumit a babámnak, ha végképp elkerülhetetlennek ítélném, pl. állandó cumizási vágy gyötörné, amit már lehetetlen lenne betölteni. De testkontaktust élvező, igény szerint szopó babánál nehéz ezt elképzelni; a folyton szopizni akaró babák valószínűleg egyszerűen folytonos testkontaktusra vágynak (ld. Liedloff!) - ezt hordozással könnyen kielégíthetjük!)

Egyébként azt hiszem, szopiügyben komoly babaszokások és –preferenciák vannak. A mi babánk pl. féléves kora körül napközben nem szeretett annyira enni, max reggel; nyilván lekötötték a környező dolgok a figyelmét. Napközben tehát egy mellből szoptattam, de este, fürdés után, mikor álomba szoptattam, két mellből evett, és gyakran utána is felébredt és kért még. Utazás közben vagy idegen helyen akkor is keveset evett, ha amúgy éhes volt.
Nálunk az alvással összefüggésben alakult a szopitörténet: kezdetben hosszú szopik belealvással, letevési kísérletekkel, aztán jött egy egy-másfél hónapos szakasz, amikor csak úgy tudott hosszan aludni, ha közben szophatott - ez volt részemre a nagyregények korszaka -, később ez szerencsére elmúlt, és az alvás végül (14-15 hónapos korában) levált a szopiról. Szerintem ezt nem kell sürgetni, erőltetni, mert valójában érthető: a párhónapos baba ebben is biztosítékát érezheti annak, hogy az anyukája mellette marad, míg alszik. Ilyen korban ez abszolút természetes igény, ha azt vesszük, hogy évezredekig életveszélyben volt a magára hagyott csecsemő (- ezért valószínűleg nem is volt ilyen, mint ahogy a természeti népeknél ma sincs).
Ma úgy látom, a legjobb az egész szopi-alvás kérdést amennyire lehet, lazán kezelni. Ha olyan szokás rögzült, ami már terhünkre van, türelemmel, határozottsággal és jó módszerrel lassan megváltoztathatjuk, szóval semmit sem lehet végképp elszúrni.

A hozzátáplálást 6 hónapos korban szokták elkezdeni. Lényeges, mint mondották nekem, hogy ha csak nem akarom elválasztani (=leállítani a tejtermelést és leszoktatni a dedet a szopásról), adott étkezésnél előbb szopi, utána következzen az evés, nem pedig fordítva. Nálunk ez eléggé random működött, mégsem apadt el a tejem, mivel igény szerint szoptattam - vagyis naponta akár tízszer is, de persze egyre kurtábban, hiszen egy idő után már csak a biztonságigényről szól a dolog.
Fontos, hogy a baba öt hónapos kora körül a legtöbb anyukának kicsit csökken a tejtermelése - ettől nem kell megijedni, és hozzátáplálni kezdeni, mert önmagában még nem jelent semmit, valószínűleg így is elegendő tej marad. (Ha a baba éhes marad, azt úgyis észreveszed...)

A hozzátáplált babák szoptatásáról és a várandósan szoptatásról külön bejegyzésben szeretnék majd szólni egyszer.  

A szoptatás mint fogamzásgátlás

Erről sok forrást lelünk a neten, akár az említett La Leche Liga oldalán is. Szubjektíve annyit az ügyről, hogy nekem a baba egyéves koráig nem tért vissza a menstruációm, és nem is voltam termékeny. Azt olvastam, hogy a természeti népeknél 3-4 év korkülönbség szokott lenni a gyerekek között - éppen a szoptatás miatt, ami náluk jóval tovább húzódik, mint a mi kultúránkban, a gyerek 3-5 éves koráig akár, miközben a babával való testkontaktus is intenzív az első időkben. Igény szerinti, gyakori szoptatás mellett (éjjel is legalább 6 óránként) fél évig működik fogamzásgátlásként a szoptatás, de egyéni eltérések lehetnek (mint nálam is).