Felkészülni a szülésre...

... ha létezik ilyen:). Mármint felkészült állapot. Nem tudok nagyon sok újat mondani ahhoz képest, amiket az általam ajánlott könyvek írnak, meg amit már itt leírtam, de még pár dolgot szerettem volna megosztani a témában, első körben gyakorlati vonalon.

Orvost vagy szülésznőt?

Talán érdemes szót ejteni az orvos/szülésznő felfogadásáról.

- Mennyibe kerül? Alapvetően a legtöbbeknek nincs hivatalos árszabása, a "szóbeli egyezmény" az, hogy a konzultációs díj/vizitdíj tízszerese szokott lenni a kiindulási összeg - nyilván lehet adni többet is, kevesebbet is; van, aki rákérdez, és létezik olyan orvos, aki eleve megmondja, mennyit kér. Ha ebből az elvből indulunk ki, felfogadott orvosnak kb. 100-150.000 Ft hálapénzt fizetünk a szülésért, szülésznőnek 40-50.000-et. (Mi a választott szülésznővel háromszor találkoztunk a szülés előtt, leginkább a kérdéseinket tettük fel, illetve könyveket, recepteket ajánlott, megmutatta a szülőszobákat, elmesélte előre a várhatóságokat.)

- Érdemes bárkit felfogadni? Természetesen a kórházban ott vár az ügyeletes szülésznő és szülész, de igggen nagy a valószínűsége, hogy nem egyedül fogsz szülni az adott idősávban. A Szent Imre Kórházban úgy áll a helyzet, hogy jöhet be egyvalaki, férj/barátnő/anyuka/más segítő (ha előtte beszerzett egy "apa-szettet"), de csak a szülőszobába, ahova csak bizonyos tágulási szinttől küldenek be (egy ujjnyira tágult méhszájjal még nem:( ). Vagyis könnyen lehet, hogy a vajúdás jelentős részét egyedül kell végigcsinálnod a vajúdóban, vagy társsal az előtérben, ha nem fogadtál fel senkit. (Ez nem mindenkit zavar, nekem pl. nagy igényem volt arra, hogy valaki mellettem legyen.) A dolog kivédésére alkalmas, ha csak későn mentek be a kórházba; 10 percenkénti rendszeres fájásokkal, amik legalább 45 másodpercig tartanak.

- Orvost vagy szülésznőt? Az árakból is kitűnik, hogy ha nem vagyunk nagyon eleresztve, a szülésznő logikusabb választás - főleg, ha a terhesség problémamentes, a baba fekvése normális, és alapvetően természetes úton szeretnénk szülni. (Én eleve szülésznőt szerettem volna, nem csak, mert egy szülésznő könyvét olvastam lelkesen, hanem mert nem tudtam/tudom elképzelni, ahogy a választott orvosom kezét fogom, és ő magyarázza a légzési technikákat, meg hogy mit képzeljek el, hogy könnyebben bírjam... Ha meg ezt nem teszi, nem szeretnék ennyit fizetni neki:).) Nyilván egy csomó eset van, amikor meg orvost érdemes választani (pl. ha valamiért tervezett császárral kell számolni)...

     Ha szülésznőt fogadunk, mindenképp érdemes a saját kórházunkhoz tartozót felkérni, hiszen ismeri a kórház szokásait, a kollégákat, nem lesznek külön vitái adott helyzetek megoldásáról... Mindenképp előre beszéljük meg vele, milyen szülés volna álmaink szülése (de ne ragaszkodjunk foggal-körömmel a tervünkhöz!), pl. hogy állunk az olyasmikhez, mint oxitocin, burokrepesztés. Kérdezzük meg, mik a kórházi normák, pl. mikor jöhet be segítő, szabadon ehetünk-ihatunk-e (van, ahol sajnos még mindig nem...:( ), biztos nem siettetik-e bárhogy a szülést (az Imrében hál' Istennek nem), mire számítsunk még.

A természetes szülés szakaszai

     A tágulási szakasz avagy vajúdás alatt a méhszáj kitágul, hogy a baba feje átférjen rajta. A méhösszehúzódások ("fájások") ehhez szükségesek. Nem feltétlen a magzatvíz elfolyásával indul meg a vajúdás, könnyen lehet, hogy csak egyre erősödő és egyre gyakoribb fájásokat érzünk, melyek a menstruációs görcshöz hasonlítanak (csak aztán általában jóval intenzívebbé válnak).

     Jó tudni, hogy a fájdalom nem elkerülhetetlenül a szülés velejárója; valószínűleg az ismeretségi körünkben is van jópár nő (az enyémben három), aki fájdalom nélkül szült, a Gaskin-könyvben pedig olvashatunk a szüléshez társuló orgazmus-élményről is, ami gyakoribb, mint hinnénk...

     Ha az összehúzódások kitágították a méhszájat, az anya idővel tolóingert kezd érezni: megkezdődik a kitolási szak. Míg a vajúdás alatt a minél ellazultabb állapot a célravezető, legalábbis az altest ellazítására mindenképp törekedni kell, a kitoláskor végre aktivizálhatjuk magunkat; rá kell találnunk a nyomás hatékony módjára. (A vajúdás csak látszólag passzív idő, belül nagyon is eleven, képekkel, koncentrációval, a babával való kommunikációval.) A baba ekkor áthalad a szülőcsatornán, és végül kibukkan. Nem sokkal azután, hogy megszületett, pár nyomással kitolja az anya a méhlepényt, majd elvágják a köldökzsinórt.

     Az én vajúdásom nem volt könnyű; bár sokakéhoz képest nem tartott sokáig (kb. 8 óra), kezdettől intenzívek voltak az összehúzódásaim. Nagyon hálás vagyok a szülésznőmnek, aki segített megtalálni a fájdalom elviselésének útját (amiről eleinte azt hittem, lehetetlen), és végig mellettem volt, tűrve, hogy belekapaszkodjam és agyonszorongassam... A 8 óra ne rémítsen meg senkit: abban a helyzetben az ember nem számol a külső idővel; szerintem jobb is, ha nem számolunk egyáltalán semmit, sem perceket, sem fájásokat, csak készülünk az összehúzódásokra, és igyekszünk a lehető legjobban megélni őket. Sokaknak a hullámzás képe segít: a fájdalom hullámként végigmegy a testen - nekem ez valamiért nem jött be. Részben saját "elengedő képet" alkottam, részben pedig a babára gondoltam, ahogy minden fájdalommal közelebb kerül a megszületéshez; hogy segítem őt.

     A legtöbb nőhöz hasonlóan örömtelinek találtam, mikor végre tolhattam (ez csak másfél-két óráig tartott), a vajúdás sokkal nagyobb kihívás volt. Végig úgy éreztem, hogy a babám is együttműködik; nem csak elviseli a születést, hanem komolyan részt is vesz benne.

Vitaminok, gyógyszerek, masszázs a terhesség alatt

Az ember lánya hajlamos elveszettnek érezni magát a terhesvitaminok, nyomelemek és ilyesmik világában: mi felesleges, mi fontos? Amit erről összeszedtem, persze nem szentírás, csak a saját tapasztalataim és véleményformálásom, de hátha másnak is hasznos lehet.

Vitaminok, ásványi anyagok, gyógyszerek és egyéb javak

A terhesség legelején (első 12 hét, vagy már előtte) fontos a folsav szedése (vagy egyél sok olyan ételt, amiben van…). Téli babavárásnál fontos a D-vitamin szedése; sokfélét lehet olvasni erről, de én hajlamosabb vagyok azt elhinni, hogy napi 4-5000 NE-t kellene szedni belőle a terhesség alatt (vagyis jóval többet, mint amennyi a terhesvitaminokban van). Az omega-3 is igen sok előnnyel bír (de szerintem egyáltalán nem kell mindennap, elég úgy heti 2-3-szor, de ha eszel chiamagot, ennyiszer se). 

Általában a terhesvitaminokról: én az első terhességkor hármat próbáltam, ami ma jellemzően kapható: Elevitet, Gravidát, Femibiont. Arra jutottam, hogy legközelebb, ha babát várok, csak kb. 2-3-naponta fogok szedni, nem naponta, és kiegészítem szükség szerint D-vitaminnal, omega3-mal, kalciummal és magnéziummal. Amúgy meg a vérkép információkat ad a szükségletekről. 

(Nem tudom, hogy igaz-e a legenda a vitaminok-nagy baba összefüggésről, de a mi babánk 4 kilóval született, igaz, jó pár tábla csokit is elkoptattam a terhesség alatt...)

Aztán hogy mit tettem végül "legközelebb": a 2. terhességemkor magnéziumfüggő lettem, nyújtott felszívódású Mg-ot (napi 2,5) és Magne B6-ot (napi 2-3) is szedek, mert másképp keményedik és fáj a hasam, az izmaim, és tömény ideggörcs vagyok. Emellett kétnaponta szedek Elevitet és Femibiont felváltva - most tervezem leváltani a (jó drága) Femibiont csak Elevitre, háromnaponta szedett omega-3-mal, D- és C-vitamin kiegészítéssel. Szimpatikus volt még a Pharmaton Matruelle is.  
A magnéziumról annyit még, hogy a 36-37. héten abba kell hagyni a szedését, mert akadályozhatja a szülés megindulását.

Fontos megnézni minden gyógyszert, ha az ember beteg lesz, mert egy csomó mindent nem szabad szedni várandósan (meg szoptatósként), pl. sok torokfájás elleni szopogatós gyógyszert sem. Én torokfájásra a Tantum Verde gyógyszer különböző formáit (gargarizálós, spray, szopogató) alkalmaztam. Furcsamód meghűlés elleni teakeveréket sem ajánlanak ilyenkor inni, mert bizonyos gyógynövények meg fűszerek is bezavarhatnak (előbbi: pl. kamilla, utóbbi: pl. fahéj). (Michael Castleman Gyógynövény enciklopédia c. könyve szinte minden gyógynövény fogyasztását tiltja terhes és szoptató nők számára. Nem tudom, igaza van-e, vagy csak óvatos.)

Érdekes, de aránylag tudott dolog, hogy jobb nem simogatni idegen macskákat a terhesség alatt, mert van valami betegség (toxoplazma), amit ők terjesztenek, és ha még nem kaptuk el, a terhesség alatt jobb nem. Kerülni kell a lágy sajtokat (pl. camembert), és minden nem-egészen-átsült/megérlelt/stb. ételt, beleértve a forralatlan tejet is.

Ahogy arról értesülni fogsz, a várandósság alatt egy csomó vizsgálatra kell menni, minimum háromszor vért is vesznek. A legizgalmasabb szerintem a terheléses cukorvizsgálat (24-26. hét), amikor a terhességi diabéteszt próbálják kiszűrni (vérvétel, majd rém cukros lötyi ivása éhgyomorra (javasolt bele citromot tenni, és az első alkalom tanulsága: még otthon feloldani a cukrot a vízben...), majd 2 óra múlva újra vérvétel (másik karból;))). Vannak fakultatív vizsgálatok, amelyekről sok tájékoztatást nem kapsz, de ajánlják, noha kockázatuk is van. Erről Gaskin néni bővebben ír az Útmutató szüléshez könyv vége felé. A területi védőnődhöz is aránylag gyakran el kell látogatni (vizeletmintával, terhes kiskönyvvel, orvosi papírokkal).

Gyógytea, gátmasszázs, torna

Itt egy gyógytea recept, amit nekem szülésznő javasolt, de egyébként megtalálható A bába válaszol c. könyvben (Stadelmann).

Ugyanitt van szó a gátmasszázsról is - a 35-36. héttől javasolják elkezdeni a gátizmok rugalmassá tétele érdekében.

Én alkalmaztam, és vágni nem kellett, de kisebb repedés volt (na ja, 4 kilós gyereknél…). Ha minden összetevőt megveszel, annyi erővel akár a Weleda-félét is megveheted, olcsóbban jössz ki… De a mi fitotékás bácsink szerint (Kosztolányi Dezső téren, nagyon ajánlott Fito) puszta búzacsíraolaj is alkalmazható. Az viszont tény, hogy ha már az ember a hüvelybemenetnél matat, nem árt, ha fertőtlenítésül nem hagyja ki a rózsaolajat, az viszont nagyon drága (– a Weledában van).

Már a szülés előtt, meg utána is nagyon érdemes intimtornát végezni (Kriston Intim Torna, Kegel-gyakorlatok). Az intimtorna lényege a hüvely és a gát izmainak megedzése (az izmok elkülönítése és külön mozgatása, ellazítása); ez egyrészt megkönnyíti a szülést, másrészt meggyorsítja a szülés utáni regenerálódás folyamatát. Ehhez ajánlott: Kriston Andrea, Ruzsonyi Péter: Intim női torna, Bp., Bibliofil Kft., 1991, 1998, 1999.

Napi 5 perc légzőgyakorlatot is érdemes beiktatni, és ha lehetőséged van rá, érdemes elmenni terhestornára, szülésfelkészítő alkalmakra, ahol nagy valószínűséggel a szülés alatti légzéstechnikákról is szó lesz. Én utóbbiakat éles helyzetben sajátítottam el - szerencsém, hogy a szülésznőm fontosnak tartotta, és kiokított hirtelenjében. Szerintem előzetes gyakorlás nélkül is elég jól elsajátíthatók; a leglényegesebb számomra az volt, hogy a méhösszehúzódások alatt mélyeket kell lélegezni - a fájdalom ellenére is -; egyébként ez enyhíti is a fájdalmat. Mély, lassú hasi légzésről van szó; én közben elképzeltem, ahogy ezzel a babának is oxigént juttatok, és mintha nyomnám őt lefelé a mély lélegzettel.

Nyűgök a terhesség alatt - A dolog testi része

Nem árt, ha előre tudod, hogy a terhesség alatt olyanok várhatnak rád testi tünetként, mint étvágytalanság, esetleg hányás az első trimeszterben, és még az alant következők; próbálok rájuk (lehetőleg természetes) megoldásokat írni. Jó hír, hogy a szülés után nagy részük nyomtalanul eltűnik.

Méh keményedése: magnéziumhiányra utal, szedhetünk Magne-B6-ot, ha durvább a dolog, nyújtott felszívódású magnéziumot is; de vigyázzunk, hogy ne kalciummal együtt vigyük be nagy dózisban, mert ez görcsöket okozhat.
Lábgörcs: magnéziumhiányra utal, próbáljuk megelőzni. Ha mégis előjön, pl. erre ébredünk az éjszaka közepén, gyorsan álljunk (lehetőleg mezítláb) a (lehetőleg hideg) padlóra, és próbáljunk mászkálni. Ha már élhetőbb, vegyünk be magnéziumot. (Ez jobb módszer, mint az ágyban próbálni hajlítgatni a lábunkat, az erős görcs nagyon fájdalmas lehet.)
Kéz- és lábdagadás (nyáron főleg): érdemes megelőzni próbálni fűszeres ételek kerülésével (van, aki sót se használ), sok zöldség, gyümölcs evésével, főleg nyersen, esetleg gyümölcsnap beiktatásával. Ha a vérnyomás is magas, terhességi toxémia jele lehet a lábdagadás. Polcoljuk fel a lábat, amikor tehetjük.
Idegesség: erre is Mg való.
Csuklófájás: erről még nem sokat olvastam, de nekem mindkétszer volt, és a kalciumbevitel növelése segített... Ez abszolút laikus infó.
Visszér: a mindennapi mozgás enyhítheti a tüneteket (legalább napi 20 perc séta); polcoljuk fel gyakran a lábakat, és alkalmazzunk rajtuk nagyon meleg - nagyon hideg váltott zuhanyt minden alkalommal párszor a zuhanyzás végén.
Aranyér: ha csak a terhesség hozta ki, elegendő lehet a végbélnyílás környékének gyakori lemosása is, hogy tünetmentesek legyünk.
      Könnyű hüvelygombát is összeszedni, mert megváltozik a hüvely flórája; ezért is érdemes kevesebb cukrot enni, így nem burjánzik el a candida (ami egyébként alapesetben is jelen van a hüvelyben, csak a túlszaporodásával lehetnek gondok). Ha már viszketést érzünk, érdemes venni kétféle vény nélküli gyógyszert (nekem ezeket ajánlotta a nőgyógyászom): Canesten 200 mg hüvelytablettát és Vagilactot; előbbivel tarthatunk egy kúrát, utóbbit bevethetjük szemenként kéthetente vagy havonta. És együnk sok joghurtot és savanyú ubit:) Úgy olvastam, hogy a 22. hét körül különösen sok nőnél jelentkezik folyás - ekkor fokozottan figyeljünk a kezelésre!
      Az embert gyakori vizelési inger is gyötri, a végén azért, mert a húgyhólyagon fekszik a baba, korábban pedig a magzatvíz-cserélődés miatt.
      Refluxos tünetek is nagyon gyakoriak, mert a gyomrodat is nyomja a ded, és a gyomorszáj is kevésbé zár a terhességkor. Erre nem nagyon találtam megoldást; citromos vizet javasoltak lefekvés előtt, illetve elvileg használható pl. a Rennie rágótabletta, de jó tudni, hogy kalcium "túladagolást" okozhat, így pl. sok tejtermék evése után nem javasolják bevenni. Ami segíthet vagy enyhítheti: 3 órával lefekvés előtt ne együnk már, előtte is visszafogottabban, ne olyan ételeket, amik amúgy is savasodáshoz szoktak vezetni. Erről ld. még pár bekezdés múlva. Ha a reflux napközben, nem-fekve is jelentkezik, szóljunk a nőgyógyásznak, ő ír fel ütősebb anyagokat.
      Fogromlás: ahogy én tudom, tévhit, hogy azért lenne, mert a baba "kiveszi belőled a kalciumot", valójában a szájüreg pH-ja változik meg, így az íny könnyebben begyullad, ez pedig sokszor szuvasodáshoz vezet. Megoldás: gyakori fogmosás, főleg cukros ételek (beleértve tejcukor, gyümölcscukor!) fogyasztása után. Ha bedagad az íny, vagy érezzük, hogy kezd, jól jöhet a Lacalut fogkrém illetve szájvíz; nekem ezek segítettek.
      A hát is fáj persze, érdemes tornáztatni - később szeretnék erről egy bejegyzést írni.

A vége felé mindehhez társul a térérzékelés meglehetős elvesztése, gyakori ütközés különböző tárgyakba. A lehajolás, guggolás végül ellehetetlenül, és az ember lánya aludni se tud könnyen (tán már a 23. hét környékétől), mert minden fordulására felébred - van, aki a baba mozgására is. (Ettől függetlenül mindenki azt harsogja neki, hogy „még most aludj, amíg lehet!”.) Közben sanszos, hogy a bent lakó néha megrúgja a bordádat, és nyomja a szerveidet. Ha nem tudsz aludni, jól jöhet a levendula: vagy a szárított virágot kis vászonzacsiban a párna közelébe készíteni, vagy (igazi!) levendulaolajat cseppenteni a párna közelébe. De az álmatlanság is lehet magnéziumhiány jele. Nálam mindkét terhesség utolsó hónapjában notórius ügyetlenség is jellemző; leejtés, összetörés, stb.

Kb. félidőtől jellemzőek refluxos tünetek (evés után, vagy akár nem is, lefekszel, és jön föl a sav a nyelőcsöveden…). Ezek ellen kis adagokban történő étkezést szoktak javasolni. Jó csökkenteni a savasodást más módszerekkel is, pl. ha gyümölcsöt eszel, üres gyomorral tedd, és ne egyél mást úgy 20-30 percig (ennyi idő alatt emészted meg a gyümit). Zöldséget ehetsz mindennel együtt, főleg nyersen, de ha végképp rosszul vagy, ne keverd az étkeket brutálul, pl. ne egyél együtt szénhidrátot és fehérjét (de mindkettőt eheted nyers vagy párolt zöldséggel). Ez az étkezési szokásainkat tekintve nem könnyű feladat, de ha minden kötél szakad, érdemes kipróbálni. Székrekedés ellen is jó, ha reggel gyümölccsel kezdesz (és ha meg tudod csinálni, délig csak azt eszel, de egyszerre egyfélét. Egy délelőtt persze lehet többfélét, csak nem egyszerre).

De valójában akármit is csinálsz, lesznek refluxos tüneteid (mert a baba nyomja a gyomrod), úgyhogy legjobb egy tonna párnán aludni. Fontos, hogy törekedjünk a bal oldalunkon aludni; így állítólag kevésbé nyomódnak az erek...

Mindenesetre a nehézségek meg a fáradtság utólag nézve ellényegtelenül, még csak két hónap telt el, mikor ezt a cikket először írni kezdtem, de már alig tudtam felidézni a kellemetlenségek nagy részét, csak arra emlékeztem, hogy ja, többféle nyűgöm volt. (Ezért is van, hogy inkább a második terhességkor gyűjtöttem egybe a dolgokat;).) Inkább az maradt meg, hogy hogyan beszélgettünk a kicsi babával, hogyan szólongattuk, milyen öröm volt vele a hasamban járni-kelni. 

 A terhesség alatt ajánlott vitaminokról, gyógyszerekről külön bejegyzésben írok. 

Terhesség - a vitaminokon túl

A terhesség nagyon örömteli időszak, csak vigyázni kell, hogy az ember ne aggódjon folyamatosan a babáért. Nekem sajnos nem megy a nem-aggódás, pedig törekszem. 
Mindenesetre rögzítek itt pár dolgot (főleg) a terhesség nem-testi részével kapcsolatban, hátha másoknak is segítenek.

      
- Mikor teszteljünk?  A teherbeesés általunk vélt időpontjától számítva legalább két héttel, vagy az elmaradt menstruáció 4-7. napján reggel érdemes elvégezni a tesztet - utóbbinál feltéve, hogy a ciklus közepén fogant a baba, ami ugye nem evidens... Pl. a menstruáció kezdete előtti 12 órában is tud, amit ugye később mutat ki a teszt, mivel a beágyazódás későbbre esik. (Én vagyok rá az egyik élő példa:).)

- Mikor menjünk el az első vizsgálatra?  Az utolsó menstruációtól számított 6. hétnél előbb ne, később lehet:) (Ha a menstruáció előtt közvetlenül fogant a ded, rászámolhatunk még két hetet.)

- Hogyan is számolják ezt az egészet...?  A "kihordási idő", tehát a baba valós kora mindig két héttel kevesebb, mint a "hivatalos" aktuális heted, mivel azt az utolsó menstruációtól számítják (tehát minimum két héttel a fogantatás előttől). Hogy ez miért jó, nem tudom. (Ha tudod a fogantatás napját, és mondod, valószínű úgysem hiszik el, és tovább számítják a maguk módján... Én ezt tapasztaltam.)

Mit olvassunk?

    Én az első babánál minden héten megnéztem a neten, hogy épp mije fejlődik, mit csinál, meg minden hét kezdetén elolvastuk a Nézd, hogy növök című könyvből, hogy épp mi lesz vele. A másodiknál inkább már csak a könyvre volt időm:) (Campbell, Stuart, Nézd, hogy növök, Bp., Litkey és Társa, 2004.)

     Ami nekem nagyon sokat adott, az Ina May Gaskin Útmutató szüléshez (Bp., Jaffa, 2009.) c. könyve volt, de ezt már a szülésre készülve érdemes olvasni. Nagy magabiztosságot ad a természetes szülést illetően, sokaknak valószínűleg egészen új szemléletet is, hiszen mi inkább azt halljuk, hogy a szülés nagyon fáj, és túl kell esni rajta. Ez a könyv elég összetett képet fest a mai nyugati kórházi-terhesgondozói attitűdről, a rendszer hibáival együtt; különbséget tesz orvosi és bábai modell között: míg előbbi a tudomány "hivatalos" állásfoglalásainak keretei közé terelné a szülést a szülő nővel együtt, utóbbi a női szervezet és lélek képességeit is számításba veszi. Női olvasóként örömteli élmény, hogy innentől nagyszerűnek és abszolút "szülésképesnek" érezhetjük a testünket - pláne, hogy sok szüléstörténetet is mellékel a könyv, melyek mind ezt támasztják alá. 
     Biztos vagyok benne, hogy az én sikeres szülésemben komoly része volt ennek a könyvnek; úgy szültem meg a 4-kilós babát (burokrepesztés, oxitocin, vákuum és társaik nélkül), hogy nem volt az az érzésem, hogy ilyet többé soha (mint sok nőnek), ellenkezőleg: diadalmasnak és erőt adónak éltem meg az egészet, úgy éreztem, hogy a baba is komoly részt vállalt a küzdelemből, és hogy valami misztikusat és szépet éltünk át.
     (A könyv külön erénye, hogy nem ellenséges az orvosi oldallal szemben. Sok szempontból kritikus, de nem fanatikus; a Farmról (USA), ahol a szerző bábaként dolgozik, a közeli kórházba szállítják azokat az anyákat, akiknek a szülése az orvosi technika igénybevétele nélkül továbbvihetetlen; a kórházzal a bábák jó viszonyt ápolnak, és tisztelet övezi őket.)

     Még hasznos könyv ekkor és a gyermekágy alatt is Ingeborg Stadelmann A bába válaszol c. könyve (Bp., Katalizátor, 2003, 2007.), sok gyógynövényes-természetes megoldása van. (Ez a gyermekágyi időszakon át a terhességtől a babakorig-babaápolásig ível.)

     Csak nemrégiben, a második terhességemkor jött szembe a kapcsolatanalízis fogalma; ez egy pszichológiai módszer, mely azt célozza, hogy az anya valós, személyes kapcsolatba kerüljön a magzattal (bőven túl a "szia, baba!" szintjén). A kitalálói-művelői, Raffai Jenő és Hidas György úgy vélik, hogy akár korai traumák (pl. ikertestvér elvesztése) is gyógyíthatók már a méhben, és fel lehet készíteni a babát a megszületésre is a kapcsolatanalízis során. Ezek a babák megszületve kiegyensúlyozottabbak és érdeklődőbbek szoktak lenni a többieknél, az anya-baba viszony kezdettől harmonikusabb, a babák érettebbek. 
      Nyilván jó lenne eljárni ilyen alkalmakra, de én részemről egyelőre az otthoni kísérletezést célzom meg. A módszer alapja egyfajta meditatív állapot, amit az ember alapvetően egyedül is képes elérni, ha megfelelőek a külső körülmények. Könyv a dologról: Hidas György, Raffai Jenő, Vollner Judit, Lelki köldökzsinór: Beszélgetek a kisbabámmal, Bp., Helikon, 2002, 2005, 2008, 2010, 2011, 2013.

      Van egy opus, amit még nem tudtam megszerezni, de már a tartalmi kivonatának olvasása is komoly attitűdváltást idézett elő bennem: Jean Liedloff Az elveszett boldogság nyomában: A kontinuum-elv c. könyve (Piliscsaba, Kétezeregy Kiadó, 2007, 2008, 2010.). A hölgy két és fél évet töltött el Venezuelában a jekána indiánok között, és azt kutatta, mitől boldogabbak, mint mi "nyugatiak". Arra jutott, hogy a kulcs a "gyereknevelésben" van (ahogy mi hívjuk); már a kisbabákkal is egész máshogy foglalkoznak, mint a mi kultúránkban a legtöbb szülő (nincs kiságy, gyerekszoba, "aludj el egyedül", háromóránkénti szopi, stb. stb.). De ez csak a jéghegy csúcsa...
     Ez a könyv már alkalmas felvezető lehet arra, hogy ne csak a terhességgel és a szüléssel, de a megszületett kisbabával is tudjunk mit kezdeni - nekem ez elég nagy hiányosságom volt az első időkben. Miután a pici megszületett, úgy éreztem, összecsapnak a hullámok a fejem fölött: egyszerre kell ellátnom őt és pihennem, plusz bepótolnom a mulasztásaimat "anyaságtanból", és olyan kérdéseken töprengeni, mint például: szabad-e sokat tutujgatni, nem rontom-e el vele? Alhat-e el szopizva, karban? Hol aludjon? Szabad-e sírni hagyni? (Az én családomban erre olyan jótanácsok élnek, mint pl. "Ne rohanj be rögtön, ha sír, ne szokja meg, hogy mindjárt rohansz...", "Nem kell mindjárt felkapkodni, ha sír!" - mostani szememmel nézve az efféle tanácsokat jobb kiszórni a kukába. Most már azt mondom, hogy büntetni kellene a sírni hagyást, és nagy szerencséje lesz a sírni hagyott gyerekeknek, ha valaha is kompenzálják az életükben, hogy cserben hagyta őket az, akire egész mivoltukkal támaszkodtak.) A leghasznosabb tanácsot ekkoriban két barátnőm adta, az egyik saját tapasztalatból: "A babának nem a kiságyban van a helye, hanem a te közvetlen közeledben!", a másik az anyukáján keresztül: "Két hetes? Ölelgesse nyugodtan!" (Elég durva ránézni arra, hogy egy percig is elhittem, hogy árthatok a babának azzal, ha szeretgetem!)

     A babaaltatásban és a babához való hozzáállás kialakításában segít William Sears Éjszakai gondoskodás című könyve is (Bp., Sanoma Media Budapest, 2006, 2013.). Az író nyolcgyerekes orvos, az együttalvás pártolója, sokat ír ezzel összefüggésben a bölcsőhalálról is. (Együttalváskor a baba és az anya lélegzése és alvásritmusa összekapcsolódik, az anya mondhatni "segít lélegezni" a babának.) Az érvelése szerintem logikus, a hozzáállása természetes. Úgy vélem, az anyáknak megnyugtató, ha engedik őket ösztönösen ellátni a babájukat - a mindenféle technikázások szerintem csak megzavarják őket.

A terhesség vége felé érdemes elgondolkozni azon, hogy beszerezzünk-e légzésfigyelőt. Sokan javasolják, mégse vesz mindenki - vannak, akik egyszerűen nem aggódnak, vagy nem akarnak aggódni a babáért. Mi vettünk, mivel én nagyon aggódékony voltam/vagyok... Aukciós oldalon, használtan is lehet jót beszerezni. A Baby Sense II. márkájút javasolja a Madarász utcai Gyermekkórház, mely Bölcsőhalál Prevenciós Program néven összetett felkészítőt is szervez a témában. Én olyat szerettem volna, ami egyben bébiőr is (a Baby Sense ezt nem tudja), ezért Angelcare 301-R-t vettem végül.