"Betegsége: szülés" II.

Folytatódik (második) szülésem izgalmas története. A cselekmény tragikusabb színezetet ölt. 

Szóval ded megszületve, család örülve. I. megnézte a kisöccsét. Ekkor belecsapott az idillbe 3 mentős srác egy doktornővel, előbbiek néztek, utóbbi hezitált: megvárjuk a méhlepényt vagy sem?? Ó, bár a megvárás mellett foglalt volna állást... De megijedt a lehetséges komplikációktól és menni akart, így nem volt lehetőségem megszoptatni V.-t, berakták szegényt egy izolációs fóliába, és külön mentőautó szállított be minket. A méhlepény - ami állítólag normál esetben úgy születik, mint a gyerek, vagyis esetemben gyorsan kijöhetett volna, ha kicsit békén hagynak - nagyon fájdalmas összehúzódásokat okozott, közben levittek az autóhoz (épphogy sikerült másik hálóinget vennem a totál vizes helyett; ha ezt se engedik, tuti tüdőgyulladás lett volna a vége; így is megfáztam a lezuhant vérnyomásommal).

Bevittek a kórházba, letettek egy szülőágyra, és közölték, hogy benyomják az oxitocint. Mondtam, hogy nem kérek, kijön az a lepény magától is. A nőszemély sértetten elpályázott, majd visszatért, és  megzsarolt: vagy oxitocin, vagy tolnak be a műtőbe. Kérdeztem, ugyan miért? Hát kivenni a méhlepényt. Kösz. Akkor nyomjátok a csodás oxitocint (anyátok:( ). Bekötötte, és vagy tíz percre lelécelt, én fáztam, és valami kezdett kijönni belőlem; végre bejöttek; vegyem el a kezem, ez csak egy vérömleny - ami után mondjuk jött a lepény is, meszesen és darabokban. (Meszes lepény is jöhet egyben... Más szituációban.) Úgyhogy csak toltak a műtőbe, végre kedves altatóorvos és kedves orvos kezei közé; kivették belőlem a lepénymaradványokat. Egy szülőszobában ébredtem, ott volt G., az uram, és végre-végre odahozták V.-t is, és megszoptathattam - sajnos vagy egy órával a születése után. Közben pedig alá kellett írnom utólag vagy három példányban, hogy "betegsége: szülés", és hogy a beavatkozásokat engedélyezem (mert ha nem:D?).

Rám tettek három plédet, de így is fáztam. Viszont itt együtt lehettünk egész sokáig, aztán amikor szükség lett a szülőszobára, áttoltak a vajúdóba V.-vel együtt (ide G. már nem jöhetett) - aztán V.-t nem különösebben kedvesen elvitték, hogy most akkor vért vesznek tőle... Féltem, hogy hiába várom vissza, elmenni meg nem tudok érte (megtiltották); kértem G.-t, szerezze vissza, amint tudja. Ez sikerült is, de addigra pont véget ért az én altatás utáni "megfigyelésem", és átvittek egy klasszikus anyuka-szobába. Azt üzenték nekem, akkor kapom meg V.-t, ha a saját lábamon be tudok menni érte... Abszolváltam, így egy időre véget ért a procedúra.

Aztán folytatódott olyanokban, hogy V. vércukorszintje nagyon érdekelte őket, és este 9-kor és 11-kor is szerették volna megnézni (és jó eredményeket látni ahhoz, hogy ne itassák meg tápszerrel vagy cukros vízzel), így alvás helyett szoptattam - ekkor és a többi éjszakán is. Eleve furcsa volt, hogy annak ellenére, hogy pihenni vagyunk ott, hol ezért, hol azért óránként bejöttek: hol vért vettek, hol injekcióztak, hol töltsük ki a kupont az anyuka ajándékcsomagért; hol meg csak úgy. Közben kaptam hideget-meleget, többször kellett magyarázkodnom, hogy miért otthon született meg V., és csak úgy emlegettek, hogy "aki kint szült".

A kedvenc esetem a szülés másnapján történt: bejött egy nővér az újszülöttosztályról, és aggódó arccal elém állt: "Anyuka! Tudja, hogy a kisbabájának súlyesése van!?" Nééztem rá... "De ez így szokott lenni ilyenkor, nem?" Hölgy üzemmódot vált: "Hát igen, csak akartam kérdezni, hogy akkor csak szoptatni akarja? Mert hozzám ugye nem jött pótlásért..."

Kedden szerettem volna hazajönni... Nagyon. Úgyhogy mikor fél nyolckor bejött a nőgyógyász vizitre, és az iszonyú éjszaka utáni párórás alvásba belevirította a nagyvillanyt, megkérdeztem, lehetséges lenne-e, hogy hazatérjünk, hiszen a baba vasárnap reggel született. "Felőlem azt csinál, amit akar! Akkor megy el, amikor akar, úgyis úgy jött be!" - Később mondta egy ismerős, hogy valószínűleg abból indultak ki, hogy illegális tervezett otthonszülés volt az enyém. Nekem ez eszembe se jutott, különben lett volna esélyem magyarázkodni nekik (mondjuk minek??). Tudtam, hogy minimum 4,25 kg... és megszülöm otthon, rejtegetem a bábákat 37 négyzetméteren, aztán - noha nincs semmi komplikáció - kihívom a mentőt??

Lényeg, hogy végül hazaengedtek... (Az említett doktornő írt rólam egy zárójelentést, bár nem vizsgált meg - ez mondjuk I. szülésekor is így volt. Érthet hozzá, ha látatlanul...:)) Azóta se tudom, hogy V. azért szopik-e nehézkesebben, mert nem tehettem rögtön mellre - ezt már sose tudom meg.

A sok rossz mellett voltak pozitív élményeim is; két újszülöttosztály-vezető nővér is (a hétfői és a keddi) nagyon kedves és nyitott volt. Energiát szántak ránk, odafigyeltek, reagáltak! A hétfői orvos szintén nagyon kedves és prekoncepcióktól mentes volt. Köszönöm nekik.
------------
Két év telt el azóta, és V. szülinapján megfogalmazódott bennem egy nyílt levél gondolata.. Arról, hogy kérem, gondolják át, mert nagyon fájt! Nem a szülés... A bánásmód. A tekintetek, szavak, a félvállról kezelés, a gyerekemtől való megfosztottság, és amikor bagatellizálták a fájdalmamat.
Nem írtam meg, de pár hét múlva láttam, hogy meghirdették a Másállapot(ot) a szülészetben! mozgalmat... Köszönöm!

Szülés, kórházi napok - kórházi csomag

A szülés nekem szép és diadalmas élmény volt! Csodás, hogy mit tud az emberi test – és lélek –, az anyáé meg a babáé, meg az őket segítőké együttvéve. Ami a dolog praktikus részét illeti: az ember lányát három napig törekszenek kórházban tartani, ezalatt szül, a babát vizsgálják és oltják, megvárják, hogy biztos nem sárgul-e be, majd zárójelentést kaptok, és mehettek. 

Ami a kórházi szülést illeti: számomra váratlan volt, hogy vajúdás közben az embert CTG-re ítélik, végig nézegetik a baba szívhangját (ami vajúdás közben elég kellemetlen), sőt, még vért is vehetnek, ha nem találnak eléggé friss vérképet. 

Annak ellenére, hogy szerintem jó helyen szültem (Szent Imre Kórház, Bp.), utólag nagyon nyomasztónak tartottam a kórházi napokat (pl. a gluténmentes kosztjuk is csapnivaló:)), a szobatársam nemigen érzékelte az igényeimet (pl. csönd amikor aludnék, telefonálás helyett), a férjem nem lehetett velem, összességében olyan árva voltam. Legközelebb szeretnék a szülés után meglógni, és inkább otthon lábadozni, de nem tudom, mi lesz belőle. (A dolog hátránya, hogy így a kórház nem kap az ember után pénzt, ez azért csúnya visszaélés az addigi "vendégszeretettel".) - Utólagos bejegyzés: végül nem lógtam meg, de elhatároztam, hogy itt harmadik gyerek csak és esetleg akkor lesz, ha otthon születhet. Még egyszer kórházat NEM, NEM, NEM! Komolyan nem. Ehhez ld. ezt itt. 

Egy gyerekkel ezt vallottam: "az otthonszülőket is megértem, de nekem azért jó érzés a kórházi apanázs közelléte. Bár a szülést természetes történésnek tartom, és ennek megfelelően is éltem meg, túl aggódós vagyok ahhoz, hogy a kórház adta biztonságérzet ne legyen szempont... Nagy szerencsém volt, hogy olyan orvost kaptam (Dr. Raft Miklós), aki ráérzett szülői áttitűdömre, és csak akkor jött oda, amikor tényleg indokolt volt, máskülönben a nőkre hagyta a dolgot:)."
      Jó tudni a jogainkról. Kiemelnék pár dolgot: jogunk van a vajúdás alatt is a választott kísérőnkkel lenni - vagyis a közös vajúdó, ahova Apa nem jöhet be, alapból jogszerűtlen. Jogunk van végig a babánkkal lenni. Akkor is, amikor azt mondják, hogy "de a doktor(nő) nem szereti, ha az anyukák zavarnak a vizsgálatkor", vagy "csak gyorsan megfürdetjük, felesleges anyukának jönnie"... Nincs joguk a beleegyezésünk nélkül bármit tenni sem velünk, sem a babánkkal. Vagyis az, hogy a kórház alapnak tekinti a maga gyakorlatait, nem jelenti azt, hogy nekünk ne lenne jogunk felszólalni, ha nem a törvényben foglaltaknak megfelelően járnak el.

Íme az általam összegzett szükséges dolgok listája szüléshez, ez a Szent Imre Kórház szülési tapasztalatai alapján készült, máshol más lehet.

Kórházi csomag szüléshez

A szüléshez:

• Iratok: személyi igazolvány, lakcímkártya, TAJ kártya, Terhes kiskönyv és leletek
• Szénsavmentes víz, szőlőcukor, gyümölcslé, esetleg egyéb ételek
• Hálóing, hajgumi
• Ha hozzátartozó be akar menni, neki „apa-szett” (gyógyászati segédeszköz-boltban kapható)
• (Fényképezőgép)

A kórházi napokra:

• Tisztálkodószerek, zuhanyzó papucs, vécépapír (nem mindenhol van „kincstári”), papírzsepi
• 2 törölköző
• Papucs, zoknik
• Köntös
• 3 szoptatásra alkalmas hálóing vagy pizsama
• Min. 2 csomag eldobható bugyi gyógyszertárból, vagy inkontinencia betéthez való bugyi (nagyon könnyen mosható)
• Min. 10-15 db inkontinencia betét
• (Szoptatós) melltartó és/vagy rugalmas top és melltartóbetétek (esetleg „Tetra” pelenka a melltartóba; ez kényelmesebb lehet, ha sok a tejed)
• Evőeszközök, pohár, kistányér, szalvéta
• Házassági anyakönyvi kivonat vagy apasági nyilatkozat
• Gyapjúviasz vagy azt tartalmazó (lanolinos) kenőcs, ha kisebesedne a mellbimbód
• Kézi mellszívó
• Az anyának sok gyümölcs (nyáron friss szilva, körte, barack, dinnye), gyümölcslé
• Esetleg szoptatós párna, mellbimbó kiemelő
• (Hasleszorító)
• (Textil zsepi babaszáj és mell törlésére)
• Ruha a hazamenetelre (kisebb méret, mint az elmúlt hetekben)

A babának:

• Min. 3 db „Tetra” pelenka
• 1 csomag eldobható pelenka (2-5 kg)
• Ha nincs meleg, zokni vagy kis kesztyű
• Nedves popsitörlő, popsikrém
• A hazaútra rugdalózó, body, sapka, kabát (az újszülött átlagméret 56-os), télen overall: ezeket is jó előre bevinni, hogy alkalmas időben ráadhassuk; pléd
• A hazaúthoz mózeskosár vagy autósülés

Mire jó a Tetra pelenka: büfiztetni, baba feje alá tenni, mikor alszik; a derekára, mikor félsz, hogy esetleg fázik (ezt a babatarkót megérintve lehet leginkább megállapítani), mikor pedig sok a tejed, a melltartódba tenni akár. Melltartóbetétből kapható eldobható és mosható változat is; előbbit én nem szerettem, "szottyos" érzés volt használni. Én moshatóból vettem úgy 9 párat, sok tejjel kell ennyi, kevéssel 3-4 pár is elég lehet.

A szülés után az anya még hosszan vérzik, úgy emlékszem, én úgy 5 hétig, persze egyre csökkenő mértékben és minőségben. Az első hetekben érdemes naponta többször langyos vízzel zuhanyozni a gátsebet (ha van). Egyébként a női test hihetetlenül gyors regenerálódásra képes. A szülés napján még nem értettem, hogyan képesek ülni a két napja szült nők?? De másnap már én is tudtam. Ennek ellenére nem érdemes nagyon mászkálni még. De azt senki sem oldja meg helyetted, hogy hogyan emeld ki a babádat szoptatáshoz a „babatartóból” (úgy, hogy közben pihenj…)… …
Fontos, hogy tudd, hogy az előtej fedezi a baba aktuális táplálékszükségletét, és ha a sok szoptatás mellett is sír, talán csak zavart, vagy a mamája közelségére vágyik, vagy a mellretételt kell még gyakorolni. Én (tudatlanságból) az első babámnak kértem tápszeres kiegészítést a kórházban, de utólag megbántam; a La Leche Liga oldalán lehet erről olvasni pl. itt: a tápszerrel táplált baba bélflórája ez után a bezavarás után sose lesz már teljesen a régi.