"Mit ajánlotok újszülött hordozására? Kötözgetni nem szeretnék..."

Ez a kérdés nagyon gyakran előjön. Mivel a hordozás sok anyukánál szükségmegoldásként merül fel (pl. mert a baba letéve folyton sír; utálja a babakocsit; babakocsitól az x. emeletig vagy boltba leugrani kellene valami, stb.), nem szeretnének nagyon "mélyre menni". Nem vágynak sok új ismeretre, és nem akarnak sokat költeni a dologra. Ez érthető, de aztán csak-csak előkerül, hogy a babának a legjobbat szeretnék, vagyis legyen optimális a pozíciója. 

Szóval kéne egy eszköz, amit nem kell kötözgetni, kényelmes, az újszülöttnek is tökéletes, és még megtanulni sem kell... Ja, és lehetőleg kezdettől végig jó lesz. Hááát...
Ilyenkor klasszikusan azt mondjuk, hogy karikás kendő, mert erre minden fent említett szempont áll, egyedül a második csorbul némileg, hiszen a lefogott félkar nem teszi lehetővé a magas pontokra teregetést:P, a féloldalasság pedig kb. 9-10 kilótól elég megterhelő tud lenni. Addig viszont van egy eszközöd, amivel fél perc alatt magadra applikálod a babát, relatíve hamar megtanulható, szoptatni is könnyen lehet benne, és nem iszonyúan drága. Kötözgetni klasszikus értelemben nem kell, de az elve hasonló, mint a hosszúkendőé.

De hogy végigvegyük a szempontokat:

Karikás kendő. Forrás: amazon.com

1. Ne kelljen kötözgetni: mielőtt jobban belefolyna a dologba, szinte minden szülőnek nagyon fontos. Úgy véljük, hogy valami iszonyú nehezet kellene elsajátítani, "ráadásul nincs is kézügyességem", és oké, hogy a babának ez a legjobb, de ha rosszul kötöm, mindjárt nem legjobb, akkor nem jobb mégis egy mei-tai rögtön?... Nem...!:) Ebben a cikkben próbáltam összefoglalni, hogy mit tudnak az egyes eszközök. Míg a formázott hordozóknál a hordozó személy dereka határozza meg a baba terpeszszélességét (és széles hát esetén jó nagyra növeli), és sem a terpesztett guggoló lábtartás, sem az egyenletes megtámasztás nem valósítható meg bennük, a kendő képes ezekre. Ami a bonyolultságot illeti, a cipőfűző megkötéséhez szoktuk hasonlítani. Több izmot mozgat meg a kendőkötés, de kevésbé bonyolult;)

2. Kényelmes (a hordozó személynek): na ez szubjektív és nagyon eszközfüggő... De volt mei-tai-om, amely felvéve tíz perc alatt olyan lapockafájdalmat okozott, hogy hamar le kellett vennem. Próbáltam csatost, ami az én alkatommal mindenhogy kényelmetlen volt, felhúzódott a derékpánt, és megfájdította a derekamat. (Ezért mondjuk, hogy próbálni kell, lehetőleg minimum fél órát viselve az eszközt!) A kendőknél is van hasonló... Vékony kendő, egyrétegű kötés és nagysúlyú ded nem barátok.
Kendőt is lehet úgy kötni, hogy húzzon (ha nem egyenletes a meghúzás és ezzel együtt a feszesség), de alapvetően ugyanolyan kényelmes vagy kényelmesebb lehet a hordozó személynek, mint egy formázott. Ha kenguruval hasonlítjuk össze, nagyon határozottan a kendő javára billen a mérleg.

Belül zsebes keresztezett kötés. Forrás: wellroundedny.com

3. Az újszülöttnek tökéletes: nagy pluszpont a kendőnek. Karikás kendőben, kenguru kötésben, csípőkenguruban vagy batyuban fiziológiás pozícióban van a baba, vagyis úgy, ahogy magadhoz ölelve magától is helyezkedik. A kendő csigolyáról csigolyára megtámasztja, gyakorlatilag finoman "rád tapasztja" - nem ül, mint pl. egy csatosban tenné. (Az az ajánlás, hogy ne késztessünk babát olyan mozgásra, amelyet magától még nem tud produkálni, vagyis ne ültessük, ne jártassuk (bébikomppal se).)

4. És még megtanulni se kell: hát igen, a kendőt kell... De valójában a mei-tai-nak, a csatosnak, és minden más eszköznek is megvan a maga trükkje. Az a különbség, hogy utóbbiakban minden előzetes tudás nélkül is magamra tudom valahogy applikálni a babát, a kendő viszont tudás nélkül egy ijesztő, hatalmas anyagdarab.
Én még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne tudta volna megtanulni. Egy egészséges felnőtt számára ez nem nagyobb kihívás, mint pl. az okostelefon használatát elsajátítani.

Batyuban újszülött:)

Forrás: becomingmamas.com

5. Biztonságos: sok szülőnél az billenti a mérleget a formázott hordozók felé, hogy ezeknél kevésbé tartanak attól, hogy kiesik belőle a baba. Úgy vélik, a fő szempont a minél kisebb kockázat - ami első körben nyilván érthető is. Azonban, ha jobban elmerülnek a témában, hamar kiderül, hogy így egyszerűen csak "orthopédiai kockázattal" cserélik le a "kiesési kockázatot". Rendben, nem fog kiesni a csatosból.. Csak homorítva, túlterpesztve, hátranyakló fejjel ülni benne, aminek a hatása nem bejósolható.
(Egyébként jópárszor kötöttem, de még sose ejtettem le gyereket, és nem is hallottam ilyen esetről. Amíg az ember pl. még csak gyakorolja a batyut, kanapé fölött köt. Érezzük, hogy mit tudunk, és a kendő ilyen szempontból a kompetenciaérzethez és a testképhez is sokat hozzátehet;))

6. Kezdettől végig jó (méretet tekintve): na, ez abszolút a kendőre áll. Bár a csatosokat is ezt hirdetve adják el, de újszülöttnek a már említett szempontok miatt nem ajánlanám (újszülött-szűkítővel sem, hiszen ebben is kizárt a kellő megtámasztás), totyogóknak pedig a legtöbb csatos szélessége enyhén szólva nem megfelelő már. Félig lelógó combbal utazniuk olyan lehet, mintha egy bárszéken ülnénk hosszan, láb-támasztás nélkül. Zsibbasztó. Mei-tai-t a szárak térdhajlatig igazításával tudunk megtoldani, de ez sem tökéletes megoldás, mert azon a szakaszonráterhelünk a gyerekre a saját tömegéből.

+1. Legyen (relatíve) olcsó: még egy pont a kendőnek. Lehet kapni kínai másolat vagy olcsó márkátlan csatosokat, de ezeket biztonsági okokból nem ajánlanám. (Vannak rémtörténetek használatkor eltört csatokról... A tartós csat sajnos nem olcsó.) Az újszülötteknek ajánlott eszközök között vannak (jó minőségű) kendőnél olcsóbbak, de mindben lehet kifogást találni. (Pl. a "babazsákok" (sling) a bölcsőtartás és a fulladásveszély miatt feketelistások, a kenguruk mindkét érintettnek igen kényelmetlenek, a babára nézve több szempontból problematikusak, a mei-tai-ról pedig már volt szó - ráadásul relatíve olcsón csak nem-állíthatósat kapnánk.)
Ha használt hordozóban gondolkodunk: a használt kendők sokszor hibátlanok, viszont betörtek, azaz gyakran kényelmesebbek használatkor, mint újként. A formázott hordozók viszont nem mindig őrzik a minőségüket - ld. fakulás, szivacs vékonyodása, csatok amortizálódása, derékpánt "megtörése"...
A "legyen olcsó"-nál mindig eszembe jut, hogy míg egy babakocsira nem ritkán kiadnak a szülők sok-tízezres összegeket, a hordozóeszközt nem okvetlenül tekintik járulékos költségnek, inkább az anya hobbijának, vagy nem is tudom. Én a fontossági sorrendet megfordítanám..;), de ettől még érthető, hogy amíg nem tudják a szülők, hogy "beválik-e", nem szeretnének hordozóra költeni (- bár, ha úgy vesszük, a babakocsi sem mindenkinek válik be:)). Szerencsére ma már sok hordozós klub van, ahonnan lehet eszközt bérelni kipróbálásra!


Számomra a 3. pont abszolút elsőbbséggel bír, ezért kezdtem kendőzni kezdeti ellenérzéseim ellenére. Idő kell ahhoz, hogy túllépjünk a sárba lógó szárak gondolatán (ami amúgy sokkkal ritkább eshetőség, mint kezdetben elképzeljük:)) és időt adva neki magabiztossá váljunk, de onnantól nagyon izgalmas korszak vár ránk:D Ha kedvet kaptál bepillantani, kötés videók itt.

Ha még mindig úgy érzed, némi saját tapasztalat birtokában is, hogy kendő semmiképp-soha... - akkor hívj tanácsadót:D, de ha valamiért még mindig nem és nem és nem, akkor vannak eszközök, amelyek ugyan nem képesek a fiziológiás pozíciót biztosítani, de egészséges babával saját felelősségre működhetnek. (Ajánlani nem szoktam őket, mert ajánlani olyat szeretek, ami optimális pozíciót nyújt:).) Ilyen kompromisszumos eszközök:
Rugalmas kendő: bár ennél is fontos lenne a pontos kötés, a pontatlanság nem látszik, így a szülők nagyobb magabiztossággal nyúlnak hozzá. Belül zsebes keresztezett kötést ajánlunk vele. Pontos kötéssel majdnem annyit tud, mint egy szövött kendő:) Sokkal jobban amortizálódik, mint a szövött kendő, ezért nem nagyon érdemes használtat venni belőle.
Close Caboo: enyhén túlterpeszt, főleg, ha a hordozó személy szélesebb alkat, a megtámasztás nem tökéletes. Mindenképp próbáljuk fel megvétel előtt, hogy lássuk, nem homorodik-e benne a babánk gerince. Fontos, hogy használjuk a harmadik réteget is, így biztonságos, és a megtámasztás is jobb. 
"Bébi tai-ok", pl. Didytai, Hoptye, Girasol Mysol: ezek kisbabás kendős mei-tai-ok, melyeket a gyártók újszülötteknek is ajánlanak. A derékpánt miatt az újszülött túlterpeszt, a pántos megoldás miatt a megtámasztás nem lehet tökéletes, de kompromisszumos megoldásként adottak. Fontos, hogy láb alatt vezetve kössük, hogy ne kerüljön terhelés a babára a rajta átmenő pántok miatt!
Állítható kendős mei-tai-ok, félcsatosok: mivel állíthatók, az újszülötteknek való legkisebb állásban kicsit kevesebbet tudnak, mint egy nem-állítható "bébi tai", hiszen az összehúzás a body támasztó képességét visszaveti. Előnyük viszont azokkal szemben, hogy hosszabban kihasználhatók. Pici újszülöttnek nagyon-nagyon nem szívesen mondanám ezt az eszközt. Itt is fontos a láb alatt vezetés:) Konkrét márkák Magyarországon: Csengelino, Enidoo, Lujzus, Anci...

Utóirat: végigjátszottam, hogy tényleg lepontozom az eszközöket, de használhatatlan lett az eredmény. Nem csak azért, mert a megítélés mindig egyéni, hanem mert egy ilyen pontozás vészesen leegyszerűsíti a dolgot, pedig az adott élethelyzet elsődleges szempont a választásnál.

Hogyan mossunk hordozót?

... Lehetőleg ne mossuk össze egyéb dolgokkal. Esetleg hasonló színű kendőket szoktam együtt mosni, de ruháktól külön szoktam mosni a hurcikat.
Ha új a hordozónk, első használat előtt mindenképp mossuk ki! (Hacsak nincs jelölve, hogy már mosva érkezik (finished), de ez igen ritka:))

Formázott hordozót (mei-tai, csatos, félcsatos, Bondolino...) én egyszerűen magában szoktam mosni kímélő programon, kis fordulatszámú centrivel, hogy ne sérüljön az anyag; (lehetőleg dupla) mosózsákban, hogy ne koppanjanak nagyot a csatok. A csatokat előtte érdemes összekapcsolni.  Hőfok a címke szerint. Ha foltot találok rajta, mosószappannal szoktam kimosni gépi mosás előtt, enyhén dörzsölve (pl. szivacs dörzsijével finoman, ha nem kendős). Ha kendő anyagú, a kendőkre vonatkozó szabályok is mérvadóak, vagyis: 

Kendőt - ha 100% pamut - a címkén jelölt hőfokon mossunk - általában ez 30-60°C. (Ha nincs rajta címke, 30-on mosnám.) Mindig folyékony mosószert használunk, mert a por a szálak közé ragad, rontva a kendő állagát. Vagy bababarát boltit szoktam használni, vagy saját keverésűt (http://antalvali.com/boszorkanykonyha/mosopor-gel-allagu.html). Utóbbit mindenhez használom, gazdaságos és öko, de mindent keményít egy kicsit. Túlélhető, két kötés után visszapuhulnak. 

Öblítőt nem szabad használni, helyette (ecetes) vizet. Kis fordulatszámra (600 körülire) állítsuk a centrit (amúgy máskor is ez lenne optimális a ruhák érdekében, hosszabb lesz az élettartamuk). Lehetőleg vízszintesen szárítsuk (én nem így szoktam, hanem hosszában kötélen, vagy több szárítószálra terítve; de nem volt gond), ne napon. Lehetőleg ne szárítógépezzük. Van, aki megteszi, hogy kezesebb legyen a kendő, de ronthatja is az anyagminőséget.
Ha jacquard kendőről van szó, lehetőleg vasaljuk is gőzölős vasalóval, hogy a szálakat fixáljuk; ha keresztsávoly, pont emiatt ne vasaljuk, mert merevvé tennénk vele a kendőt. 

Lenes, kenderes kendőt: max 40°-on, amúgy ld. fentebb.

Gyapjú tartalmú kendőt 30°C-on, gyapjú programon, centrifugálás nélkül mossunk. Ecetet, illóolajat szabad itt is használni. Kicsavarni nem szabad, csak finoman kinyomkodni. Ne szárítsuk lógatva, sem pedig napon, csakis vízszintes helyzetben, árnyékban.

Selymes kendőt max 30°-on, kézzel mossuk, ne centrizzük, ne tegyük szárítógépbe, ne szárítsuk napon ezt sem.

Bambuszos kendőt: hideg vízben, kézzel mossuk, ecetet ne használjunk, ne centrizzük!

Karikás kendőt az eddig olvasottak szerint mossunk, anyagától függően. A karikát érdemes védeni a karcolódástól. Azt szokták javasolni, hogy csomagoljuk zokniba - ez nekem nem vált be, mosás végére különváltak. A befőttes gumi hozott sikert.


Kendőmosásról itt is egy cikk: https://anyalanyagubanc.wordpress.com/2015/05/13/a-szovott-kendok-mosasa/

A leggyakoribb kendőkötési módok videókkal

Itt olyan kötéseket és videókat gyűjtöttem össze, amelyeket jó szívvel ajánlok.

Karikás kendő:  https://www.youtube.com/watch?v=-xcykIw58kw

És én is kötöm boldogan: https://www.youtube.com/watch?v=M4OBym7Zx3M

Újszülött kortól használható, amíg csak bírjuk, elöl illetve oldalt hordozáshoz. (Hátra is lehet tenni, de nem a legkényelmesebb, mivel ekkor is féloldalasan terhel.) Újszülöttnél fül magasságig ér a felső szegés, felsőtestét tartó babánál érhet csak hónaljig. Oldalt használva ajánlott váltogatni az oldalakat. Jól kötve optimális benne a babapozíció.
Írtam róla itt. 


Kenguru kötés (ált. 3,6 m-es kendővel kötjük): http://www.youtube.com/watch?v=rfuoWaK9I7Q - azzal a kiegészítéssel, hogy az anyagfelesleg nála nem került be egészen térdhajlatba, ott nekem hiányzott még egy mozdulat.

Újszülött kortól használható. Ami határt szab: 1. a baba súlya - 6-7 kilós súlytól érdemes oldalra vagy hátra kötni a babát az anya gátizmai és a baba nézelődési lehetősége érdekében;) 2. a baba magassága, 3. az anya mellmérete. A dús keblek akadályozhatják a baba térdeinek köldökmagasságig emelését. 
Jól kötve optimális benne a babapozíció. 


Csípőkenguru (ált. 3,6-os kendővel): https://www.youtube.com/watch?v=JwEmalPqiWs

És https://www.youtube.com/watch?v=WpcwGdsqMJM
Kezdettől végig használható oldalra kötési mód, nagyobb babával kényelmesebb, mint a karikás, mivel jól eloszlik a baba súlya. Közel optimális benne a babapozíció.


Belül zsebes keresztezett (alkattól függően 4,2 vagy 4,6-os kendővel): https://www.youtube.com/watch?v=GqBSCULoiww&feature=c4-overview&list=UU8QZFJZ0RLVw4nOo65S9XQA

Ezt a kötést javasoljuk rugalmas kendőhöz is, mivel ez a babára alakítható - csak ilyenkor terítjük a szárakat, ld. itt: https://www.youtube.com/watch?v=ZkuY5BjRk9w

Közel optimális benne a babapozíció. (Mivel nem bugyorba, hanem zsebbe kerül a baba, a térdek csak laza kötés esetén kerülhetnek köldökmagasságba. Emiatt speciális hordozási igényű babák esetében nem ezt a kötést ajánljuk.) Kezdettől az elölhordozási határunkig használható.


Batyu (ált. 3,6-os kendővel): 
Fekve csomagolás: https://www.youtube.com/watch?v=nYG98KBVrWE

... és utána: https://www.youtube.com/watch?v=pyEXcX9XjjU - annyi, hogy szerintem kicsit magasra került a gyermek:

Nagyobb babánál térdről indítva:  http://www.youtube.com/watch?v=ofn4vJoTMWY

Saját hiánypótló batyuvidim térdről háttal lévő babával indítva: https://www.youtube.com/watch?v=sxRWPF3PT-k

Levétel:  https://www.youtube.com/watch?v=OBLo1VA6S9g

Újszülött kortól végig használható háti kötés, itt is, mint a karikásnál, egyre lejjebb kerülhet a felső szegés. (Elalvás esetén újrapozicionálás vagy sállal való fejmegtámasztás lehetséges, de a baba ezek nélkül is a hordozó személy hátára hajtja a fejét.) Optimális tud benne lenni a babapozíció. Írtam róla itt.

Így kötöm - Karikás kendő

Karikás kendőben némi rutinnal fél perc alatt magunkra applikálhatjuk a babánkat. Újszülött kortól használhatjuk elöl- és csípő fölött hordozásra is. Az újszülöttnek a fül felső vonaláig érjen a felső szegés, ahogy nő, egyre lejjebb kerülhet, kalimpáló babák a hónalj vonalát preferálják. Az oldalakat ajánlott cserélni a baba és a hordozó személy érdekében is. Változó, hogy ki meddig bírja/szereti használni a karikást, a féloldalasság miatt 10 kg körül hosszabb távon általában kényelmetlenné válik.

Baba a bal csípő fölött.

Ez a leírás csak lehetőség, nem csak így lehet jól kötni!

V. Little Frog Boulder Opal karikásban

Átterítem átlósan a hátamon a kendőt. A karika a jobb mellem fölött van, a hónaljam felé.

Bal kezemmel megfogom belülről a kendő alsó szegését. Megragadom, és ennél fogva vezetem át a karikákon (mindkét karikán egyszerre) alulról az egész köteget, úgy, hogy a megragadott rész kerüljön felülre a karikákban. (Így megfelelő a csavarás iránya.)

Úgy csinálom, hogy a bal csípőcsontom kiálló felső része (csípőtaréj) fölöttig érjen a kendő alja. (De a megfelelő bugyorméretet a babaméret is meghatározza.)

Megint csak az említett szegésnél fogva bevezetem az alsó karikába az előbb mindkettőn átbújtatott kendőrészt.

Elrendezem a karikán a kendőt, vagyis a karikát átfogva egyenletesen ráncolom és a markomba gyűjtöm az anyagot a karikán.

Feljebb teszem kicsivel a karikákat, a vállcsúcs alá vagy a vállcsúcsra (bár nem feltétlenül kellene, de általában kicsit csúszni szokott a karika lefelé, ahogy kötünk), majd bugyrot képezek, a hónaljamig felhúzom a (most már) felső szegést, hátul eligazítom, hogy a lapockámnál is kijjebb jöjjön.

Megfogom a babát, bal vállamra fektetem, jobb kezemet alulról bevezetem a bugyor alá, megfogom vele a baba lábait, lassan eresztem bele a kívánt szintig (vagyis a csípőtaréj fölött (nem az oldalamon, hanem „elölebb”)), míg a balommal vízszintesen tartom a felső szegést. 

Kicsi baba esetén fül felső vonaláig ér a felső szegés (fejét jól tartónál nyakig, nagyobbnál hónaljig) . Annyira teszem oldalra, hogy a felkarjaink egymás mellé kerüljenek. 

A felső szegés hátsó lazaságát átvezetem a karikához. A babát tartva meghúzom, az alsó szegést szintén (egy centivel a varrás fölött, hogy ne vághasson be!), így már leesésbiztos. A baba hátán egyenletes és sima az anyag, az egész maradék köteg a baba térdhajlatába kerül: minden érzékelhető felesleget előrevezetek a térdhajlatban a karikához, majd a baba lábai között kettőnk közé nyúlva kihúzom a térdhajlataiba egyik, majd másik lábánál is (nem húzom hasig!). 

Sávonként meghúzom a kendőt (kb. 8 húzás), „csíkot a csík felé”..., "napsugarasan"..., lentről fölfelé. A baba oldalainál végighúzom a kezem, ahol lazaságot találok, elvezetem a karikához, és kihúzom.

Ha kész, végigsimítom a kezeimmel a baba hátát, megigazítom a térdét.

Levétel: az alsó karikát elemelve meglazítom kicsit a kötést, másik kezemmel tartva a babát. Alulról kezdve eltávolítom a kendőt a baba popsijáról, hátáról, fejéről, így kibújtatva őt.

Demóbaba karikásban előre kötve, a kendő Girasol Snow Flame

Mire figyeljünk?

• A baba valamelyik lába lejjebb kerülhet, mint a másik, az elöl lévő akkor, ha csak húzom, de nem vezetem kellőképpen előre a térdhajlati részt; a hátulsó akkor, ha jól előrevezettem, de aztán laza marad a meghúzás. Előbbi gyakoribb.
•  Egyenetlen rendezgetés esetén egy-egy sáv laza maradhat, ezt utána nehéz rendbe hozni, és meghúzásnál egymásra másznak a sávok.
•  Gyakori hiba szokott lenni a lazaság előrehozásának elmulasztása. Ha csak húz, húz az ember, könnyen lehet, hogy ferdére húzza a babát, mert a baba felsőteste előremegy, míg a popsija marad. A másik gond ezzel, hogy ha nem viszem előre a lazaságot, hiába húzok, laza marad összességében.
• Szintén hibalehetőség, hogy az egész kendő laza marad, inkább csak megtámogatja, mint tartja a babát, aki eközben a hordozó személy medencéjén ül. Ha jó a kötés, simán el merem engedni a babát.
• Ha túlzottan oldalra kerül a (nagyobb) baba, a hordozó személy kénytelen hátrahúzni a vállát, hogy a babáé elférjen. Kényelmesebb, ha a baba válla és a hordozó személy felkarja egymáshoz ér, de a hordozó személyé nincs a babáé fölött (a baba nincs egészen oldalt!).
• Gyakori hiba, hogy túl nagy bugyrot képezünk. Ilyenkor is elhúzódhat a baba felsőteste, mivel sokat kell húzni a feszesség eléréséhez.
• A baba popsijának helye az, ami meghatározza a helyzetét, nem a felsőtestéé! Oda tegyük a popsit, ahova tenni szeretnénk a babát, és a popsit tegyük át, ha át szeretnénk helyezni (előrébb vagy jobban oldalra, pl. szoptatáshoz).
• A felső szegés vízszintesen fusson! 
• Figyeljünk rá, hogy mikor a felső szegést meghúzzuk, vízszintesen húzzuk, ne lefelé.
• Ne kerüljön anyagfelesleg felülre! Minden anyagfelesleg a térdhajlatba menjen!
• Ha a térdek nem érik el a baba köldökmagasságát, az egész térdhajlati kendőrészt együtt kezelve feljebb vihetők. A térdhajlatba került kendőrészt (az egészet átfogva!) egészen hátulról vezessük a karikákig a baba térdhajlatain keresztül, és a karikákon túl szintén egy egységként megragadva húzzuk meg.
• Ha kisebb babát kötünk, ne tegyük magunk köré a combjait, mert túlterpeszthetjük, illetve kényszertartásba kerülhet a térd - ld. kép. Csak akkor legyenek körülöttünk a combok, ha már elég hosszúak ahhoz, hogy 90°-os legyen a terpesze, illetve úgy pozicionáljuk, ahogy a legtermészetesebb pozíciót veszi fel - függőleges lábszárakkal. (Ha a hordozó személy testesebb, vagy pl. várandós, ez nem is mindig kivitelezhető. Nagy hassal nekem mindenhogy a hasamba állt I. térde.) Ahogy batyunál is, itt is jól kivitelezhető általában, hogy a térdek felénk legyenek ("belénk álljanak"), ne körülöttünk.

  

  A csípőm miatt kényszertartásba került V. térde.
  Érdemesebb lett volna csípő fölé kötni, nem előre.

  
  

• Ha karikásban lilul a baba lába, az azért lehet, mert nem egyenletes a meghúzásunk. Ezt tudjuk csekkolni: ha enyhén lazítunk a kötésen, és megragadjuk a térdhajlati részt, érezzük, ha egy ponton feszesség van benne. Ilyenkor kilazíthatjuk, és meghúzhatjuk újra, egyenletesen. Tudunk lazítani csak az adott szakaszon is, attól függően, hogy a karikákat milyen szögben emeljük el.
• Karikásnál mindig váltogassuk az oldalakat (hol jobb, hol bal oldalunkra kössük a babát) a hordozó személy gerince és a baba érdekében is (az lesz az aktív oldala, amerre néz; jó, ha ez nem mindig ugyanaz)!
• Figyeljünk a fiziológiás pozíció megvalósítására!
• Ne csuklóból húzzunk meg, mert ínhüvelygyulladást kapunk;) A kézfej egy vonalban legyen az alkarral!
• Ne tegyünk pelenkát, törölközőt a felső szegés alá! Egyrészt felesleges, mert megfelelő meghúzásnál teljesen jól támasztja a baba fejét a felső szegés, másfelől azon a szakaszon, ahova törölközőt tettünk, lazul a kötés feszessége, és ez az alatta lévő sávra is kihat (mivel laza meghúzás után nem következhet rögtön kellően-feszes).
• Ha jó a kötésünk, a baba egészen ránk simul, érezzük a lélegzését. Nem szabad, hogy görnyedjen a kötésben, mert ez fulladásveszélyes! A légutak legyenek szabadok! Pont emiatt ne érjen a fül felső vonala fölé a felső szegés.
• A baba öltözéke ne legyen túl meleg, de a lábát hőségben is takarja nadrág vagy lábszárvédő térdhajlat alattig, különben nyomot hagyhat a kendő, hiszen egy egyenetlen felületre esik a baba tömegének egy része. Ne kössünk rugdalózóban, mert nem engedi kellő mértékben behajlítani a lábat, akadályozza a lábfej mozgását, beindíthatja a járóreflexet. (Egy mérettel nagyobb rugi jó lehet.)

Ajánlott vidi: https://www.youtube.com/watch?v=-xcykIw58kw

Meg a sajátom is: https://www.youtube.com/watch?v=M4OBym7Zx3M

 Az itt olvashatók nem helyettesítik a személyes tanácsadást, mindenki saját felelősségére használja. Jó kötést!

Az optimális babapozíció a hordozóban

A facebookos kérdezős csoportban sokszor kerül elő, hogy "de hát a mei-tai-ban is köldökig ér a babám térde...". Könnyű elveszni az információk sokaságában a tekintetben, hogy milyen pozíció is volna tökéletes a baba szempontjából, és ez nehezíti a jó eszközválasztást. Ezért szerettem volna egy összefoglalót a babapozíciókról a hordozóeszközökben.

A legfontosabb, hogy nem ugyanazt várjuk el a különböző eszközöktől.

Milyen az optimális babapozíció a kendőben (pl. kenguru, batyu kötésben), karikás kendőben? 

- A kendő megtartja a baba természetes 60-90°-os terpeszét.

- A baba térdei a saját köldöke magasságáig érnek, vagyis kb. 110-120°-ot zárnak be a combjai a hordozó személy törzsével.

- A kendő csigolyáról csigolyára megtámasztja a babát.

- A baba nem görnyed benne, hanem egyenletesen, a maga természetes pozíciójában (amelyet eszköz nélkül magunkhoz ölelve is felvesz) hozzánk simul. Onnan tudhatjuk, hogy görnyed a hordozóban (nem pedig a természetes C görbületet veszi fel a háta), hogy a felsőteste nem tapad ránk, enyhén eltávolodik tőlünk.

A sokat idézett kép az optimális pozícióról.
A babapóz a kendőben azonos a karunkban
felvett helyzetével. Forrás: jeportemonbebe.com

A fiziológiás pozíció; kendőben, bugyor-alapú kötéseknél erre törekszünk.
Forrás: http://batyuklan.blogspot.hu/2010/12/ujszulott-hordozasa.html

Az itt leírt pozíciót hívjuk fiziológiás pozíciónak, mivel azt képezi le, ahogy a baba magától is helyezkedik, mikor magunkhoz öleljük. A leírt lábtartás, amelyet a hordozóeszköz megtámogat, a terpesztett guggoló lábtartás (TGL). (Azért vezették be ezt a kifejezést, mert a "békapóz" és "M-tartás" nem tudja tökéletesen visszaadni, miről is van szó.) Bővebben ld. itt.

Demóbaba kenguru kötésben (Didymos Katja)

A térdek kívánt magasságának csak a mellünk

szabhat határt;) (Érdemes nem-túl-magasra kötni:))

Kenguru, batyu, csípőkenguru kötésben, karikás kendőben (előre vagy oldalra kötve) megvalósul a TGL. Sok olyan kötés létezik viszont, amely nem képes tökéletesen megtámogatni ezt a pozíciót, a legismertebb talán a belül zsebes keresztezett. Itt a kendőszárak vízszintesen futnak, nem U alakban, mint a fent említett kötéseknél, így nincs, ami jelentősen megemelhetné a baba térdeit a popsijához képest.
(Köldökig érő térdet ennél a kötésnél csak úgy eredményezhetünk, ha az előrehozott szárakat behozzuk térdhajlatig (alapesetben az ülőgumók alatt keresztezzük őket) - azzal együtt, hogy a baba hátán futó kendőrész laza; máskülönben a babának ez az átpozicionálása nem valósítható meg. De ha pontozni kellene egy így "köldökösített" belül zsebest és egy szép feszesre kötöttet, ahol nem ér köldökig a térd - utóbbi győzne;).)
Ezzel együtt ez a kötés (egészséges baba esetén) ott van az ajánlottak között.
A pozícióról még ld. ezt a cikket.

Milyen az optimális babapozíció a derékpántos eszközökben? (mei-tai, Bondolino, csatos hordozó (SSC))

- A baba terpesze a lehető legkisebb... - ha lehet ilyet mondani, hiszen adott a baba, a hordozó személy, és adott a hordozó is. A legmeghatározóbb itt a hordozó személy derékbősége. (Minél nagyobb a derékbőség, annál szélesebb terpeszt határoz meg a derékpánt. Amennyire lehet, törekedjünk a kis terpeszre, pl. derékra kötve a pántot kisebb lesz, mint csípőre kötve, ha hölgy a hordozó személy:)...) Csak nagyon vékony hordozó személy és elég nagy baba kombinációjával valósítható meg a 90° - de optimális esetben nem sokkal nagyobb ennél a baba terpesze (max 110°, ha már). A túl széles terpeszt azért próbáljuk kerülni, mert hatására homorodik a baba háta, vagyis olyan pozícióba kényszerül, amelyre még nincs készen, ha a felsőtestét még nem tartja önállóan. A kényszerpozíció kihat az izmokra, inakra, ízületekre, egyes izomcsoportok idő előtti erősödéséhez vezethet (ami későbbi tartásproblémák alapja lehet).

Kéthetes gigaded (5 kiló körüli) Bondolinóban.
Az eszköz aránylag feszesre húzott, a body-szélesség
megfelelő, de a terpesz jóval nagyobb az optimálisnál...
Már nem tenném (bele).
(Szoptatási célból alacsonyra kötöttem.)

- A baba combja vízszintesen legyen benne. Ha a terpesz nagyobb 90°-nál (és ez általában így van), a popsihoz képest megemelt térd csak kényelmetlenné teszi a túlterpesztést - arról nem is beszélve, hogy túlnyújtja az izmokat, és nem segíti a combcsont optimális vápába illeszkedését. Vagyis ha - azt vélve, hogy így köldökmagasságig emelhetjük a baba térdeit (ld. bugyrosított kötés) - lazára vesszük az eszközt, valójában csak a hordozóba ültetjük a babát ahelyett, hogy egyenletesen megtámasztanánk vele. Szóval derékpántos babahordozótól nem várunk el köldök magasságig érő térdet!!

- Minél inkább megtámasztja a baba gerincét (- ezért ajánlják a tanácsadók a kendő anyagú eszközöket; de nyilván a legjobb mei-tai sem támasztja a baba gerincét olyan egyenletesen, mint a 14-16 ponton meghúzott kendő...). A kendő anyagúak hátránya lehet viszont, hogy nagyobb súlynál a body megereszkedhet, így a "vízszintes combok" kitétel nem megvalósítható. (Csatos esetében nem szoktam a kendősre voksolni, erről ld. majd ott.)

- Nem várunk el "C-alakú gerincet" - az azt jelezné, hogy a baba görnyed a laza hordozóban (vagy keresztcsontján ül a bugyrosítottban), de igyekszünk, hogy ne is homorítson a baba (bár ezt kis valószínűséggel érhetjük el).

Csatos hordozóknál, láb fölött keresztezett mei-tai-oknál látunk legtöbbször odalapulást. Mei-tai-nál a kereszt lapítja a hordozó személyre a babát, csatosnál a vállpánt body-csatlakozója fut legtöbbször a baba derékmagasságába; ott meghúzza a body-részt, enyhe, de érezhető nyomást gyakorolva a baba gerincére, homorításra késztetve a hátát. Emiatt és a túlterpesztés miatt a baba nem tudja kényelmesen a hordozó személy hátára hajtani a fejét, ha elalszik, a feje hátranyaklik (csak az alvócsuklya fogja). Laza formázott hordozó esetében fölfelé néző arccal alszik, ami szintén a túlterpesztés okozta homorítás jele, még ha csak a gerinc nyaki szakaszán látszik is.

Alvás tehermentes pozícióban (kenguru kötés), illetve nem tehermentesben (laza mei-tai)
Forrás: http://www.littlegreenangels.com, http://wearingyourbaby.co.nz

Az egyoldalú izommunkára késztetés, amelyet a csatos kivált, beleszólhat a gerinc környéki izmok természetes fejlődési menetébe; a laza eszközökben való ülés nem tehermentes kisbaba-gerinccel; a túlterpesztett pozíció nem segíti a csípő optimális fejlődését. Ezért ajánljuk azt, hogy lehetőleg totyogó kor előtt ne használjunk csatost.
A csatosokról külön cikk itt.
/A képen a Bondolinónál jól megfigyelhető, hogy a body-t enyhén öblösre gyártják, a térdek okvetlenül feljebb kerülnek, mint a popsi - talán ez a fajta kialakítás is kelti a szülőkben azt a képzetet, hogy a derékpántosokban is cél a köldökig érő térd...

Ez a cikk általános ajánlásokat fogalmaz meg, a személyre szabott ajánlás természetesen ettől eltérhet, hiszen minden szülő-baba páros más és más, saját szükségletekkel és korlátokkal.

A szoptatásról szubjektíve III. - Normák és miegymás

Szopi-normák

Sokféle szoptatási póz van (a legnépszerűbbek tán: fekve, ülve bölcsőtartásban, ülve hónaljtartásban), ezeket érdemes váltogatni, főleg az elején, hogy a tej a mell minden részéből jól ürülhessen. (Ahol fáj vagy csomós, az a mellrész essen a baba álla alá!)

A „régi iskola” hívei sokszor elmondják, hogy egy idő után vedd le a mellről a babát, mikor „már csak cumizik”, ne szokja meg ezt. Először ezt logikusnak láttam, de már nem tudom, miért… Mért ne cumizhatna? Most már nem szoktam levenni a mellről, csak ha valamiért nem tehetek mást. Max azzal látom indokolhatónak, ha az anya melle már egyszerűen nem bírja a szoptatást. Az elején lehet ilyen, ami persze nem a legjobb, mert a babának meg pont ekkor lenne leginkább igénye a „komfortszopi”. A mi babánk pl. utálta a cumit mint olyat, de mikor elaludt, sokszor cumizott tovább a mellen anélkül, hogy valójában evett volna. Aztán egy idő után abbahagyta, és vagy felébredt, vagy tovább aludt. Ha mindezt karikás kendőben teszi, mindkét kezünk szabad a szoptatás közben.

(Jó tudni, hogy valójában a cumi az, ami egy mellimitáló tárgy, és nem cumit szopogatni természetes, hanem mellet. Valamint minek szoktassuk rá a babát egy pótlékra, amiről majd győzzük leszoktatni? Én csak akkor vennék cumit a babámnak, ha végképp elkerülhetetlennek ítélném, pl. állandó cumizási vágy gyötörné, amit már lehetetlen lenne betölteni. De testkontaktust élvező, igény szerint szopó babánál nehéz ezt elképzelni; a folyton szopizni akaró babák valószínűleg egyszerűen folytonos testkontaktusra vágynak (ld. Liedloff!) - ezt hordozással könnyen kielégíthetjük!)

Egyébként azt hiszem, szopiügyben komoly babaszokások és –preferenciák vannak. A mi babánk pl. féléves kora körül napközben nem szeretett annyira enni, max reggel; nyilván lekötötték a környező dolgok a figyelmét. Napközben tehát egy mellből szoptattam, de este, fürdés után, mikor álomba szoptattam, két mellből evett, és gyakran utána is felébredt és kért még. Utazás közben vagy idegen helyen akkor is keveset evett, ha amúgy éhes volt.
Nálunk az alvással összefüggésben alakult a szopitörténet: kezdetben hosszú szopik belealvással, letevési kísérletekkel, aztán jött egy egy-másfél hónapos szakasz, amikor csak úgy tudott hosszan aludni, ha közben szophatott - ez volt részemre a nagyregények korszaka -, később ez szerencsére elmúlt, és az alvás végül (14-15 hónapos korában) levált a szopiról. Szerintem ezt nem kell sürgetni, erőltetni, mert valójában érthető: a párhónapos baba ebben is biztosítékát érezheti annak, hogy az anyukája mellette marad, míg alszik. Ilyen korban ez abszolút természetes igény, ha azt vesszük, hogy évezredekig életveszélyben volt a magára hagyott csecsemő (- ezért valószínűleg nem is volt ilyen, mint ahogy a természeti népeknél ma sincs).
Ma úgy látom, a legjobb az egész szopi-alvás kérdést amennyire lehet, lazán kezelni. Ha olyan szokás rögzült, ami már terhünkre van, türelemmel, határozottsággal és jó módszerrel lassan megváltoztathatjuk, szóval semmit sem lehet végképp elszúrni.

A hozzátáplálást 6 hónapos korban szokták elkezdeni. Lényeges, mint mondották nekem, hogy ha csak nem akarom elválasztani (=leállítani a tejtermelést és leszoktatni a dedet a szopásról), adott étkezésnél előbb szopi, utána következzen az evés, nem pedig fordítva. Nálunk ez eléggé random működött, mégsem apadt el a tejem, mivel igény szerint szoptattam - vagyis naponta akár tízszer is, de persze egyre kurtábban, hiszen egy idő után már csak a biztonságigényről szól a dolog.
Fontos, hogy a baba öt hónapos kora körül a legtöbb anyukának kicsit csökken a tejtermelése - ettől nem kell megijedni, és hozzátáplálni kezdeni, mert önmagában még nem jelent semmit, valószínűleg így is elegendő tej marad. (Ha a baba éhes marad, azt úgyis észreveszed...)

A hozzátáplált babák szoptatásáról és a várandósan szoptatásról külön bejegyzésben szeretnék majd szólni egyszer.  

A szoptatás mint fogamzásgátlás

Erről sok forrást lelünk a neten, akár az említett La Leche Liga oldalán is. Szubjektíve annyit az ügyről, hogy nekem a baba egyéves koráig nem tért vissza a menstruációm, és nem is voltam termékeny. Azt olvastam, hogy a természeti népeknél 3-4 év korkülönbség szokott lenni a gyerekek között - éppen a szoptatás miatt, ami náluk jóval tovább húzódik, mint a mi kultúránkban, a gyerek 3-5 éves koráig akár, miközben a babával való testkontaktus is intenzív az első időkben. Igény szerinti, gyakori szoptatás mellett (éjjel is legalább 6 óránként) fél évig működik fogamzásgátlásként a szoptatás, de egyéni eltérések lehetnek (mint nálam is).