2018. október 23., kedd

Ősközösség vs. szubjektum

Ezt a bejegyzést még jóval korábban írtam, nem tudom, miért nem tettem ki végül:)

Feljött végre egy téma, ami régóta foglalkoztat engem is. Itt Dr. Kubinyi Enikő etológus ír nagyon jól arról, miért azok az igényei a babáinknak, amik, és miért olyan nehéz ez a mi társadalmunkban. Itt pedig Faragó Ági anya ír arról, hogy ő azt a fajta (ős)közösséget nagyon is tudná szeretni. 


Forrás: libertywritersafrica.wordpress.com
Én Liedloff óta töprengek ezen - mert az ő könyve előtt csak szenvedtem a jelenségtől, nem volt képem arról, hogy lehetne helyette jól. Sokszor találkozunk olyan alternatívákkal, amelyeket nem akarunk elfogadni - mivel a pszichológiai tudásunk ellentmond pl. a tréningezés, sírni hagyás, rideg fegyelmezés elveinek. És igen, azt látjuk, hogy a jekánák viszont. És jó lenne úgy, mert ők boldogok, mi meg nem.
   Ha belegondolok, évekig kínzott a jekána-eszmény. Annak ellenére is, hogy láttam, mennyire képtelenség érdemben megvalósítani. Működik belőle sok minden: az igény szerintiség, akár még a szinte folyamatos hordozás is, a nem-féltés, az igényekre való megfelelő reagálás, stb. De nem működik, ami a dolog külső alapját jelenti: a közösség, ami az egész mögött áll, ami a vitalitását megadja.* Hiába hordozom, ha egyedül vagyok vele mondjuk egy panelban. Elmegyek vele sétálni, boltba, talán még egy barátnőhöz is... De aztán vissza a panelbe, és csak én vagyok neki, miközben főzök, mosok, próbálok hordozva takarítani, de közel sem kellemes, este van, ő nyűgös, és nekem nincs más, akire ezt boríthatom, mint a férjem. Biztos van statisztika, hogy a házasságok hány százaléka megy szét a gyerekvállaláson... (És oké, persze, nem csak az anya szenvedésén, de ebbe most ne bele.) Nagyon más ez, mint mikor a nő éli az életét a faluja többi asszonya, lánya között, nagyon hasonló életet, mint addig, amiben a baba nem teher, nem az addigi életmód teljes feldúlója, hanem természetes része az életnek.
   Sokat gondolkodtam, miért nem lehet nyomokban sem úgy. A válasz nekem az individuum-lét. A jekána-lét - az nagyon jó, de felőlünk nézve egy ősállapot; a Paradicsom, amikor az egyénnek értéke van, de egyéni, krízisig menő "súlya" nincs.** Része a közösségének, az alapján írja le magát. Petrás Mária mondta valahol, hogy a csángóknál ő nagyon furcsa volt, sokszor mondták is neki, hogy miért kérdez annyit. Nem szoktunk kérdezni... A dolgok vannak, mert így kaptuk, így csináljuk. -- De mi meg nem. És ki akarná feladni a kérdezés jogát? Nekünk nincs "falunk". Ha összerakunk öt anyát, elkezdik hasonlítgatni magukat, különbségeket és hasonlóságokat keresnek, és nincs meg a megnyugtató "mi". Legalábbis nagyon ritkán. A "mi" mindig pillanatnyi. És lássuk be, addig, míg be nem szippant a GYES-világ, és onnantól, hogy kikerülünk belőle, nagyon jó nekünk az "én", illetve a szabadon választott "mi" világa.
   Amíg a gyerekekkel itthon voltam, sokszor elképzeltem egy olyan központot, ahova informálódni és csak-úgy is bejárhatnának a szülők, leendő szülők. A kötődés lenne az összekötő alap (ami az információkat illeti), de mód lenne arra is, hogy befussanak anyák gyerekekkel, és úgy érezzék, hogy értelmesen töltik az időt. Nem kiestek a társadalomból, és keresik, hogy hogy éljék túl, hanem valódi dolgokat hoznak össze (tárgyakat kézzel), és együtt főznek, beszélgetnek.
   A terv jó, de mindig belefutok abba, hogy ez ma kis eséllyel menne. Mi lenne abból, hogy bárki szabadon bejöhet? Jó lenne-e? Lehet, hogy igen - és lehet, hogy csak pangás lenne.
   A klubok jók, mert van/lehet hasonlóság, és ez már majdnem olyan, mint a "falu". Csak az a baj, hogy kéthetente, vagy akár hetente egy alkalom - az nem old meg semmit. Nem oldja meg, hogy ne legyek kirekesztve, hogy hasznosnak érezzem magam, egész embernek a társadalomban. És akkor még nem is beszéltünk az introverzió problémájáról. Nekem az, hogy klub, minden magányom mellett is kihívást jelentett, nem feltöltődési lehetőséget. Amit kerestem volna, az nincs. Akkor lehetne, ha együtt szülnék és közel laknék több közeli barátnőmhöz, és minden nap együtt csinálnánk értelmes dolgokat. Akár egy vállalkozást. Vagy egy ökogazdaságot. De ez vajon tudná szolgálni az egyéni jóllétet? Mennyivel inkább, mint a magányos GYES világa?
   Ami megoldás lehetne, talán egy(/több) nagy, GYES-en lévő anyákat foglalkoztató vállalat. Reális mennyiségű munkát várna el, úgy, hogy a babák az anyákkal lehetnének. És el tudom képzelni, hogy ez a vállalat szempontjából is jó lenne.
   (Ez persze utópia, jelen állás szerint a GYES-en lévő anyukák viszontagságai jellemzően a GYES-en lévő anyukáknak fontosak.)

* Félreértés ne essék, nem csalódtam ebben a könyvben, és változatlanul a kezébe adnám minden első babáját váró anyának.
** Jogos a kérdés, mennyi volna a krízis, ha úgy nevelnénk, mint ők. Sokat gondolkoztam ezen. De arra jutottam, hogy ettől még az individualizáció társadalmi szinten megkerülhetetlen. Ha pl. egy háború belepiszkál, már megváltoztatja az alapképletet. Mennénk visszafelé, de ugyanabba nem lehet - számomra ezt jelenti a Paradicsomból való kiűzetés képe. "Én"-nek kell lennem, annak minden fájdalmasságával együtt. És ahol addig csupa válasz volt, most csak kérdések vannak.

2017. december 10., vasárnap

Hordozás témájú cikkeim mostanság

Tudom, hogy jócskán eltűntem, eléggé más dolgok foglalkoztattak:) Még mindig erősen lógok a csatosos cikk folytatásával, de addig is pár link, avagy miket írtam az elmúlt fél évben:

Hogyan legyen az újszülött baba a hordozóban? https://csaladhalo.hu/egeszseg-es-lelek/hogyan-legyen-az-ujszulott-baba-hordozoban/

Hogyan legyen a nagyobb baba a hordozóban? https://csaladhalo.hu/egeszseg-es-lelek/hogyan-legyen-nagyobb-baba-hordozoban/

Hordozás nyáron 1. - Kisbabák https://csaladhalo.hu/szinek/hordozas-nyaron-1-kisbabak/

Hordozás nyáron 2. - Nagyobb babák https://csaladhalo.hu/szinek/hordozas-nyaron-2-nagyobb-babak/

Hogyan hordozzuk ősszel a babát? https://csaladhalo.hu/szinek/hogyan-hordozzuk-osszel-babat/

Hogyan hordozzuk télen a babát? https://csaladhalo.hu/egeszseg-es-lelek/hogyan-hordozzuk-telen-babat/


És hogy legyen kép is:P Ez a tavalyi hordozós fotózáson készült Zorka demóbabáról és rólam, frizura tekintetében nyilvánvalóan nála a pont:

Fotó: Zigó-Horváth Kornélia

2016. július 23., szombat

Hasznos linkek, cikkek - főleg hordozás

Csoportok:
Hol vehetünk Facebookon hordozóeszközt: https://www.facebook.com/groups/458046970925069/ és https://www.facebook.com/groups/400345700025092/ - meg mamami.hu :)
Nagy tanácsadós csoport (Babahordozás - kérdések és válaszok) nagyon sok hasznos dokumentummal, mint pl. klubok listája, tanácsadók listája: https://www.facebook.com/groups/hordozasitanacsadas/?fref=ts
Élménymegosztós csoport (Így hordozlak): https://www.facebook.com/groups/igyhordozlak/?fref=ts

Kendőmán nők: https://www.facebook.com/groups/746134185448379/
Babahordozó eszközök rászorulóknak: https://www.facebook.com/groups/hordozokendoraszoruloknak/

/ Kötődő nevelés: https://www.facebook.com/groups/423381611082228/
/ Szoptatási tanácsadás: https://www.facebook.com/groups/407887939342643/
/ Mosható pelenka piac és csevegő: https://www.facebook.com/groups/moshatomaniac/?fref=ts

Cikkek - alapok:
A hordozás evolúciós alapjai: http://batyuklan.blogspot.hu/2011/01/hordozasra-teremtve.html
Babapozíció, újszülött hordozása: http://batyuklan.blogspot.hu/2010/12/ujszulott-hordozasa.html
Babapozíció - guggoló terpeszről: http://www.hordozokendo.hu/optimalisterpesz
Mikortól milyen hordozóba tegyem: http://babbamia.hu/hordozas/mozgasfejlodes-es-eszkoz/
és http://babbamia.hu/hordozas/melyik-hordozot-mikortol/
Milyen hordozók vannak: http://babbamia.hu/hordozas/hordozos-mi-micsoda/
Kengururól: http://babbamia.hu/hordozas/kenguruk/

ClauWi hordozási tanácsadók Budapesten - térkép: https://www.google.com/maps/d/viewer?ll=47.511636%2C19.03862&spn=0.194791%2C0.32341&t=m&msa=0&z=11&source=embed&ie=UTF8&mid=1Agn9wH0ukjth8i4xHaZwTv2wEdA

ClauWi hordozási tanácsadók vidéken - térkép: https://www.google.com/maps/d/viewer?ll=47.405785%2C19.390869&spn=3.717901%2C7.679443&hl=hu&t=m&msa=0&z=7&source=embed&ie=UTF8&mid=1Agn9wH0ukjth8i4xHaZwTv2wEdA

2016. május 14., szombat

Mei-tai, csatos hordozó használata - ajánlott videók

Kendőkötésre videókat itt ajánlottam, most jöjjenek a formázottak - mei-tai, csatos.

Mei-tai, félcsatos

Ülni tudó kortól ajánlom, mert túlterpeszti a kicsi babákat (nem a combcsont fejének legjobb szögű illeszkedését segítve) és nem támaszt pontról pontra, mint a kendő. (Szempontok a pozícióhoz itt.)

Elöl: https://www.youtube.com/watch?v=CV_Ea6W6UxU

6-7 kg-nál nehezebb babával nem ajánlott elöl hordozni a hordozó személy gátizmai védelme miatt.

Háton:
https://www.youtube.com/watch?v=2zs7H6YzEp0&t=5s


De mindenképp ajánlom az ő térd közé vett száras meghúzását a végén (1:47-től látható), minél inkább kiegyenesedve kivitelezve:
https://www.youtube.com/watch?v=ny6b3hH-FSo
  

A hátraforgatás biztonságosabb, mint az ő "hátrahajítós" verziója, de ilyenkor, ha lehet, feszesítsük a derékpántot, mikor a baba már hátra került! (Félcsatosnál ez könnyebb.)


Csatos hordozó 

Totyogó kortól ajánlom, mikor már kialakult a gerinc ágyéki és keresztcsonti görbülete is, ezért nem "gond" a csatos homorító hatása. (Cikk itt.)

Elöl és háton: https://www.youtube.com/watch?v=huFajBkK2nA
  - de háton még ezután el szoktam emelni a vállam fölé, és ha azt érzem, hogy maradt még benne lazaság, újra húzok rajta. 

2016. április 17., vasárnap

Így kötöm - Batyu

A batyu újszülött kortól végig használható háti kötés, minden háti kötés alapja. Fiziológiás pozíciót tud, ha jól kötjük. Kicsi babánál a combok nem terpesztenek túl, hanem érezhetőek a háton - hiszen a terpesz nagyságát a bugyor határozza meg -, így kivitelezhető vele a 60-90°-os terpesz - 120°-os térdemelés adta optimum. A kisebb babák a természetes kifózist ("C alakú hát") mutatják, a nagyobbak éberen "egyenes" háttal helyezkednek el a batyuban. A felső szegés holléte a karikással egyező módon alakul: fül felső vonala újszülöttnél, fejét tartónál nyakig, felsőtestét tartónál hónaljig.

Batyu fekve csomagolt babával

A kendőt egyenletes felületre terítem, a középjelzésnél kisimítva. A babát ráhelyezem, a kendő felső vonalához igazítva (ld. a leadben). Terpeszben térdelek elé, hogy ne váltsam ki a lépegető reflexet. Összegyűjtöm a lenti részt nem-szabályosan (hogy ne vághassa majd a térdhajlatát), ezt térdhajlatba illesztem (a térdek zárva!), majd tenyereimet oldalról végigvezetem alulról fölfelé, közvetlenül a baba mellett; a hüvelykujjaim mozdulatlanok, a többivel gyűjtöm fel a tenyereimbe az anyagot, vigyázva arra, hogy ne húzzam lefelé, csak szedjem össze. A babát szorosan körbeveszi a kendő, a térdeit a köldöke szintjéig emeli, vagyis jó esetben úgy látható, ahogy a hátamon lesz a bugyorban. Minél följebbi ponton összefogom a kendőt. Ha lazaságot látok, kihúzom. Én bal vállamra gördítem majd fel a dedet, úgyhogy a szárakat jobbra teszem ki.













Jobbkezes vagyok, így jobb jobb kezem fogja össze a babacsomagot, hüvelykujjam van a baba álla vonalában (ha újszülöttről beszélünk). Ha ez megvan, jobbommal elfordítom a babát, bal alkaromat pedig alá fordítom, ld. kép alant.













Ezután finoman az alkaromra fordítom a babát. A popsija a könyökhajlatba esik, a lábai túllógnak a könyökhajlatomon kifelé.













A bal felkaromat finoman megemelve a babát a vállamra gördítem. Végig megtámasztom az ujjaimmal a fejét.

















Kis igazgatással a baba a lapockáim közé kerül. Most a bal vállamon különválasztom a szárakat, majd a fejemet előrehajtva a jobbommal átemelem a jobb szárat - közvetlenül a fejem felett - a jobb vállamra.


















Ha sikerült megőrizni a csomagolás szorosságát, a babát végig érzem közvetlenül a hátamon. (Ha azt érzem, hogy eltávolodott a felsőteste, egybefogva az egyik kezemmel a szárakat, a másik kezemmel előrevezetve és meghúzva a felső szegést, közelítem.)
Most egyik kezembe fogva mindkét szárat, leeresztem a babát addig a szintig, ahol már kényelmesen el tudom érni alulról a popsiját. (Ez általában az alsó bordaív szintje. Nagyobb babát annyira eresztek le, hogy a szemvonala a vállam fölé essen.) A szabad kezemmel csekkolom az ereszkedését. Kiegyenesedve állok. (Ha közben a felső szegés lazul, előrevezet - meghúz.)
Ha a térdfelhúzás rendben, úgy igazítom a vállamon lévő szárakat, hogy az alsó szegést lefedje a felső, így a felsőt megfeszítve lefogódik az alsó is.

















 Így már elengedhetem az alsó szegést. Karjaim nyújtva (így nagyobb az erőkar, egyszerűbb húzni); egyik kezemmel feszesen tartom az egyik szárat, másikkal felülről lefelé meghúzom a másik szár sávjait, és a meghúzottakat átadogatom a szárat tartó kezemnek, ahogy alant látszik. Nem egyszerre veszem át a sávokat, hanem megosztva az ujjaim között a stádiumokat - ez nagyon fontos, csak így védhető ki, hogy átvételkor időlegesen elengedjem a már meghúzott sávokat, lazaságot víve a kötésbe. Alkarból húzok, nem csuklóból.


Annyira húzom meg, hogy még pont ne emelkedjen meg a babám. Ha kész ez az oldal, a meghúzogató kezembe veszem a kész szárat, és a másik kezemmel adogatok ennek, ugyanígy a felső szegéstől indulva. A végén hátranyúlok a felső szegésért, ameddig csak tudok, előrevezetem, majd meghúzom. (Fontos, hogy hátranyúlva még csak előrevezess, ne húzz!)
Másfelet-másfelet csavarok a két száron befelé derékmagasságban, még mindig feszesen tartva őket.
Ezután megint két kézbe fogom a szárakat. Feszesen tartva hátraviszem őket, a baba lábai fölött a térdhajlatában vezetem. Keresztezem őket, és a lábak alatt előreviszem, még mindig vigyázva, hogy feszes maradjon. Elöl lapos csomót kötök.
Hátranyúlok, megigazítom a térdeket, ellenőrzöm, hogy a lábszárak függőlegesen és szimmetrikusan állnak-e (ha nem, beigazítom), illetve ha az előremenő vízszintes szárak lazák lennének, vagy lennének bennük laza sávok, helyrehozom, és kioldom, majd újrakötöm a csomót.

Levétel: összenyomom a csomót, ezzel meglazul, kioldom. A keresztet kibontom, a jobb oldali szár a jobb kezembe kerül, bal a balomba. Mindkettőt bal kézbe fogom derékmagasságban, és elkezdem ereszteni úgy, hogy a karom balra tendál, így a baba a jobb csípőmre ereszkedik le a jobb hónom alatt. A jobb kezem végig a popsijánál van, mikor elérhetővé válik, két kézzel megfogom, lebontom róla a kendőt.
 
Mire figyeljünk?
 
Figyeljünk a fiziológiás pozíció megvalósítására! Gyakori, hogy a combok vízszintesen futnak, a térdek nem érnek köldök magasságig. (Ha a baba nem hagyja magát szorosan csomagolni, érdemes már háton korrigálni, ld. videóm)
- A fő kulcs a csomagolás. Feszesen csomagoljunk, a kendő ne vessen ráncot a baba hátán, minden felesleg a térdhajlatban legyen!
- Ne dőljünk előre meghúzásnál, mert úgy egyre följebb másznak a sávok, és a baba nyakánál felgyűlik az anyag, miközben a térdhajlatából kivándorol. Egyenesen, vagy, amikor sikerül, homorú háttal álljunk azután, hogy a leengedésnél meghúztuk a felső szegéseket.
- A szélső sávokat ne a szegővarrást fogva húzzuk meg, hanem a varrás vonalától 1-2 centire, mert a varrás vonalán jobban húzódik, bevághat a baba testébe.
- Figyeljünk az egyenletes meghúzásra! Ha egy sávot jobban meghúzunk, pl. a térdhajlatban jól megrántjuk az utolsó sávot "biztos, ami ziher", azzal a többi sávot lazává tesszük, és a nagyon meghúzott sáv be is vághat a baba combjába/térdhajlatába.
- NE engedjük el a szárakat, egyiket sem! Nem kell foggal, állal, stb. fogni, ennél a kötésnél teljesen simán lehet kézzel fogni a szárakat:)
- Ne húzzunk túl erősen, mert a baba felvándorol, gyakran a kendő is a baba hátán, illetve gyakori, hogy a jó csomagolás ellenére a túlhúzott popsi-vonali sáv megemeli a popsit, így a térdek már nem érnek fel a baba köldökéig.
- Mikor hátravezetjük a megcsavart szárakat, vigyázzunk, hogy ne ereszkedjen meg hirtelen (ezért lényeges, hogy „élhető” magasságban legyen a baba popsija, érjük el a kezünkkel, és hogy kellően lent fogjuk a szárakat meghúzásnál).
- Gyakori hiba, hogy túl alacsonyra kerül a kereszt, átmegy a baba lábszárain, így terhelve, nyomva őket.
- Ne szorítsuk meg a keresztet! A bugyor tartsa a babát, ne a kereszt! (Ha a keresztet meghúzzuk, zsibbadni, lilulni fog a lába, hiszen oda terhelődik a súlya.)
- A kereszt után előrevezetett szárak vízszintesek legyenek! Ha a csomó nem egy szinten van a kereszttel, lazává válik a kötés, hiszen a lazaság mozgás közben a tömeg, azaz a baba felé vándorol.
- Ha hosszú a kendő, természetesen hátravezethetjük, de csak a csomó megkötése után érdemes, különben a kötésbe lazaság kerül, ami a tömeg, azaz a baba felé vándorol - és ahhoz vezet, hogy a kendő húzni fogja a vállunkat.
- Mindig dupla csomót kössünk, a szimpla nem biztonságos.
- Ha jó a kötésünk, a baba egészen ránk simul, érezzük a lélegzését. Nem szabad, hogy görnyedjen a kötésben, mert ez fulladásveszélyes! A légutak legyenek szabadok! Pont emiatt ne érjen a fül felső vonala fölé a felső szegés.
- A baba öltözéke ne legyen túl meleg, de a lábát hőségben is takarja nadrág térdhajlat alattig, különben nyomot hagyhat a kendő, hiszen egy egyentlen felületre esik a baba tömegének egy része. Ne kössünk rugdalózóban, mert nem engedi kellő mértékben behajlítani a lábat, akadályozza a lábfej mozgását, beindíthatja a járóreflexet. (Egy mérettel nagyobb rugi jó lehet.)

Videók:
Csomagolás https://www.youtube.com/watch?v=nYG98KBVrWE

https://www.youtube.com/watch?v=pyEXcX9XjjU

Levétel: https://www.youtube.com/watch?v=OBLo1VA6S9g
 

Saját gyöngyszemem. Én ezt a csomagolást jobban szeretem, gyakran a szülők is inkább ezt választják megtanulni. https://www.youtube.com/watch?v=sxRWPF3PT-k


Nem csomagolódó babával ezek is jó módszerek:
https://www.youtube.com/watch?v=ofn4vJoTMWY
https://www.youtube.com/watch?v=TcvPdSke5PE


Az itt olvashatók nem helyettesítik a személyes tanácsadást. Mindenki saját felelősségére használhatja. Jó kötést!

2016. január 20., szerda

A csatos hordozókról I.

A csatos hordozók (SSC-k (soft structured carriers)) megint egy megosztóbb téma, mivel a gyártói ajánlás eléggé elüt attól, amit sok tanácsadó vall róla. A legtöbb gyártó újszülött kortól ajánlja, a tanácsadók többsége viszont csak totyogó kortól, azaz onnantól, hogy a baba önállóan lépked.

Miért csak totyogástól ajánlják?

Korábban nagy vonalakban összeszedtem, milyen az újszülött számára tehermentes pozíció, vagyis milyen pozíciót célzunk meg, amikor a kisbabát hordozzuk. Ehhez képest a csatos jó pár dologban eltér:

1. A megtámasztás mértéke

A pántcsatlakozás vonalától eltekintve ott a lazaság.
Forrás: s-media-cache-ak0.pinimg.com
Míg egyenletes sávonkénti meghúzással egy kendő teljesen magunkra állítható, vagyis a csigolyánkénti megtámasztás folytán a baba mondhatni "dacol a gravitációval", a csatost a derékpánton kívül csak két pánt és a pántcsatlakozó illeszti ránk. Annyiban tart feszesen a hordozó, amennyiben ezek megfelelően feszesek. Klasszikus csatosnál a csatlakozási pontokon megfeszül a hordozó, a body többi pontján azonban kevésbé feszes vagy látványosan laza lehet (ld. kép).
Azaz míg jól kötött kendőben a baba közel sem ül, csatosban azt mondhatjuk, hogy szinte igen; a feszes meghúzás sem vesz le minden terhelést a baba gerincéről.



2. Túlterpesztés
Mint minden derékpántos esetében, csatosnál is a hordozó személy derékbősége határozza meg a baba terpeszét, ami így újszülött esetében mindenképpen szélesebb lesz a fiziológiás 60-90°-nál. (Ahogy már volt szó róla, a baba természetes terpesztett guggoló tartása - max 90°-os terpesz és 120°-os térdfelhúzás - támogatja leginkább az optimális csípőfejlődést.) A belső combizmok folyamatos húzódása egyoldalú lazaságot eredményezhet. Ha pedig a túlterpesztett térdek magasságánál lejjebb kerül a popsi, a baba gerince homorodni fog - ami egy felsőtestét még nem tartó baba esetében egyáltalán nem jó hatás. (A szakemberek nem javasolnak semmilyen mozgásformát, amely megelőlegeztet a babával olyan mozgásfejlődési fázist, amelybe magától még nem jutott el. Emiatt nem ajánlott ültetni a nem-ülőt, járni segíteni a magától még nem járót. Amikor azt látjuk, hogy a hordozóban homorodik a - felsőtestét még nem tartó - baba gerince, ugyanilyen hatásról beszélhetünk.)

A túlterpesztés és a pántcsatlakozó együttes
hatásaként a baba a hordozó személyhez lapul,
a háta homorodik.
Forrás: http://www.earthmother.ie

3. A babára terhelődik valamennyi a saját tömegéből
Csatosban a baba súlyát részben a derekunkon/csípőnkön, részben a vállunkon-felsőtestünkön viseljük, utóbbiakon a vállpántok segítségével. Ezek a vállpántok - más hordozókkal ellentétben - klasszikus csatos esetében a body-ba térnek vissza, általában valahol a baba derékmagasságában vagy kicsivel feljebb. Belátható, hogy az a tömeg, amely a vállpántokra húzóerőt gyakorol, részben ide vezetődik el - a baba testére. (Láb fölött vezetett szárú mei-tai-nál ugyanez a helyzet.)
(Általános tapasztalat, hogy csatosban, láb fölött vezetett mei-tai-ban, duplóban könnyebbnek érezzük a babát - ez emiatt van.)


4. A pántcsatlakozó nyomáspontja
A pántcsatlakozó klasszikus csatosnál tehát a kisbaba derékmagasságában vagy fölötte csatlakozik bele a body-ba. Ennek a csatlakozásnak a vonalán nyomás esik a baba gerincére. Ne erős nyomást képzeljünk el (bár van, amikor direkte homorító hatásúnak tűnik), de ahhoz épp elég, hogy a zavaró hatás újra meg újra a háta kiegyenesítésére késztesse a babát. Ezzel megint a már említett homorításnál vagyunk.

Tökéletesen látható a nyomáspont (is:))
Forrás: barefootbabies.com.au

Mi a helyzet a totyogókkal? Rájuk ezek nem állnak?

Forrás: http://carefreecocoon.com
Ez a kép nagyon érdekes nekünk, mert ugyanabban az eszközben látunk kicsi babát és járó gyereket.
A kisbabának nem támasztja meg a lábait térdhajlattól térdhajlatig a csatos, láthatólag még nagy neki. (A lábszárak függőleges helyzetét elősegítő hordozó nem csak kényelmesebb a babának, de pl. a vérkeringés és a kisebb terhelés miatt sem elhanyagolható szempont.) A túlterpesztés látványos, a nyomáspont is érzékelhető, bár a csuklya sok mindent kitakar.
A másik képet szemlélve viszont jól látható, hogy egy önjáró ded a felnőttekéhez hasonlóan tartja a hátát, nem látjuk az újszülöttek kifózisát (a C alakú gerincet). A kisfiú eszközben ülése kényelmesnek tűnik, a nyomáspont is lejjebb kerül, mint a kicsi baba esetében. Totyogó korban általában már elég hosszúak a combok is ahhoz, hogy a derékpánt ne okozhasson túlterpesztést (hacsak nem nagyon széles hátú a hordozó személy).
Egy ülni tudónál még nem, de egy járó babánál már a felnőttekéhez hasonló képet mutat a gerinc ágyéki és keresztcsonti görbülete, így azt mondhatjuk, hogy az a kompromisszumcsapat, ami a csatossal jár, éber állapotban már nem befolyásolhatja fejlődésének természetes menetét (- vagyis nem altatnék csatosban totyogót sem napi rendszerességgel, 3 órával számolva pl, de ez nem is reális..).

Ez így már elég hosszú, de folytatom majd olyan izgalmas témákkal, mint újszülött szűkítő, csatosszerű kenguruk, bugyrosítás, sufnituning, nem-klasszikus pántcsatlakozású csatosok, stb.:)

2015. november 19., csütörtök

Megfontolandó kötések

Amikor azt mondjuk, hogy a kendő képes biztosítani a fiziológiás pozíciót (vagyis az újszülött úgy van benne, ahogy magunkhoz ölelve magától is elhelyezkedik), főleg egy pár kiemelt kötésre gondolunk. Konkrétan: kenguru kötés, batyu kötés, csípőkenguru, karikás kendő. (Ld. itt.) Ezek jól kötve finoman "ránk tapasztják" a babát, vagyis a gerince, csípője nincs terhelve, nem hasonlíthatjuk ahhoz, mint ha ülne a hordozóban. A terpesze a saját maga által felvett 60-90°-os szöget zárja be (- ez csípő szempontból kimutatottan az optimális szög, 120°-os térdemeléssel kombinálva), a gerince csigolyáról csigolyára megtámasztott. Sok kötés van, amelyek ezeket nem tudják, de pl. korábbi ajánlás, stílusosság, egyszerűség, a hordozó személy szempontjai, vagy más okok miatt a köztudatban maradtak; ezekről szeretnék most írni.

1. Van pár alap nem-ajánlásunk: bölcsőtartás kendőben, kifelé fordítva kötni, lábakat bekötni. Ezekről most csak kutyafuttában: bölcsőtartásban a baba gerincét nem tudjuk pontról pontra megtámasztani, emellett a hordozóba görnyedés fulladásveszélyes is! Kifelé fordítva a baba gerince felénk fordul, vagyis a kendő megint csak nem tudja megtámasztani a babát, a háta homorodik, gyakran a nemi szervén ül. Nem tud felénk fordulni, ha megijed vagy túlingerlődött. A lábakat bekötve a babát általában beleguggoltatják a kendőbe; nemcsak eltér a pozíciója az optimálistól, de a hordozó személy mozgása is hatással van a csípőjére: minden kis zökkenéskor kedvezőtlen szögben mélyíti a vápát a combfej ízületi gömbje.

Elöl keresztezett kötés; forrás: babanet.hu
2. A legismertebb meggondolandó talán az elöl keresztezett kötés (elöl X, elöl csomós X), ld. pl. itt. (A legfontosabb a videón, hogy sose zárunk szimpla csomóval, mert balesetveszélyes! Másrészt nincs sok értelme sávonként meghúzni, ha utána elengedem, amit már meghúztam...)
   Ami a konkrét kötést illeti: összehasonlítva az itt ábrázolt babapozícióval, könnyen észrevehető, hogy elöl kereszt kötésben a baba terpesze nagyobb, a térdeit pedig nem vagy alig emeli a popsi szintjéhez képest. Még ha az X-be ültetés után meg is húzzuk a szárakat sávonként, a terpeszt akkor is a hordozó személy szélessége határozza meg a szárak lefutása (- vagyis a kötés alapadottságai) miatt.
   A másik gond a kötéssel, hogy míg egy bugyornál (ld. kenguru, batyu) sávonkénti meghúzás esetén a baba háta egyenletesen meg lesz támasztva, itt a lefutás szöge miatt a sávonkénti húzás sem biztosítja a gerinc egyenletes megtámasztását. A tarkó környéke pedig rendszerint kimarad a kendőből - ha a fejet is belekötjük, és tényleg feszesre kötjük, azzal pedig oldalról fixáljuk a fejet... Ööö, örülök, hogy nem az én fejem van ott:/..
   Ami a fő ellenérv ezzel a kötéssel kapcsolatban: bugyor vagy zseb alapú kötéseknél laza kötés esetén mindössze annyi történik, hogy nem támaszt megfelelően a kendő, ezzel szemben az elöl keresztezett kötés konkrétan balesetveszélyes lehet: a fickándozó babát semmi sem (max anyja keze) óvja meg attól, hogy hátrabillenjen a szétcsúszó szárak között.


3. A kívül zsebes keresztezett kötést főleg rugalmas kendővel szokták kötni - általában a gyártók
Kívül zsebes keresztezett;
forrás: www.fittbaba.hu
bátorítására is. A rugalmas kendőkre gyakran minta is kerül, amely ezzel a kötéssel tud láthatóvá válni.
   Ha a kötést szövött kendővel kötjük, szembeszökő a probléma: a babát egy kész kötésbe tesszük bele, nem húzzuk meg sávonként, így a kötés nem illeszkedik a babára. A videón a kereszt egyik fele konkrétan bővebb lett, így a baba aszimmetrikusan is helyezkedik el... A narrációval ellentétben ez a kötés nem tud egy újszülöttet optimális mértékben megtámasztani, hiszen a sávonkénti meghúzás teszi lehetővé a pontról pontra támasztást. Csak rajtunk lévő babával tudható, hogy melyik részt mennyire kell ehhez feszesíteni; ha egy kötésbe bele tudok tenni egy babát, vagy kivenni belőle lazítás nélkül, akkor az nem lehetett kellően feszes...
   Mondhatnánk, hogy rugalmas kendővel más a helyzet, mert ez a babára idomul. A látszat valóban ez, éppen ez az elasztikus anyag lényege; de ettől még a rugalmasság "alatt" ugyanazt találjuk, mint amit a szövött kendős videóban látunk. A szövött kendők alapszövése azért a keresztsávoly, mert ez kisfokú átlós nyúlásra képes, miközben hosszában és keresztben tartja a formáját. Ez a kismértékű nyúlás éppen arra elég, hogy a feszes kendővel se lehessen "megszorítani" a babát, a sávonkénti meghúzás viszont tökéletes támasztást adhasson. A rugalmas kendők ezzel szemben minden irányban nyúlnak. Meghúzáskor az az érzésünk, hogy a nyúlásának "nincs határa", mint a szövöttnél; pont emiatt a támasztási képességei is behatároltak. Ezzel együtt szépen meghúzott belül zsebes keresztezett kötést használva működőképes eszköz a rugalmas kendő; kívül zsebessel viszont lehet a kötésünk látszólag kifogástalan (ha a túlterpesztést és az alig- vagy nem emelt térdeket leszámítjuk), a valóságban arról van szó, hogy az anyag természete minden lazaságot elfed. Ezek a lazaságok mozgáskor szoktak jellemzően előbukkanni: fél óra séta után a babánkat jóval mélyebben találhatjuk, mint eredetileg volt, minden lépésünknél megbillenve, a kendőbe görnyedve (ami nem veszélytelen..).
   A Close Caboo a 3. réteget is feltéve hasonló végeredményt ad ki, mint ez a kötés, annyival jobb, hogy a karikákon való áthúzással valamennyire a babára állítható. Ettől még a tökéletlen támasztás és a túlterpesztés miatt alapesetben nem szoktam ajánlani.
   A rugalmas kendőről bővebben ld. itt.
(Van, aki a JPMBB rugalmas kendőt külön kategóriaként kezeli, mert a gyártó magyarázata szerint állítólag 20 perc hordozás után ez a kendő "beáll", és támasztani kezdi a babát. Nekem ez nem hiteles.)


4. Nem ajánlunk rugalmas kendővel kötni semmilyen egy- vagy kétrétegű kötést a kellő támasztás hiánya miatt; illetve semmilyen háti kötést, mivel rugalmasban egy hátravetődő mozdulat kontrollálhatatlan, így balesetveszélyes.


5. Aki eddig bírta, már minden magyarázat nélkül is azonnal levágja, mi a gondom ezzel a csípőn keresztezett kötéssel; ugyanaz, mint a kívül zsebessel, csak itt még feltűnőbb a dolog. Teljesen laikusként is adná magát a kérdés, hogy milyen támasztást emleget a narrátor; illetve bőszen szurkolunk, hogy mondjuk úgy általában ne essen ki a gyerkőc.
Alapszabály, hogy ha azt akarom, hogy a kendő ne csak tartsa, de támassza is a babát, feszesre kell húznom a szárakat!


A következő kötésekre semmiképp se mondanám, hogy nem ajánlom, csak szeretnék pár szempontot behozni.

Dupló; forrás: carryingthefreerider.blog.hu
6. A dupló méltán népszerű kötés, nagyon kényelmes lehet a hordozó személynek, mert elosztja a vállai és a törzse között a baba súlyát; és nem mellékesen nagyon jól néz ki. Ha megnézzük ezt a videót, látjuk viszont, hogy megkötéskor nem lehetséges egyszerre szorosan fogni mind a két szárat, mint a batyunál, vagyis rengeteg lehetőség van, hogy a már kihúzott lazaság visszavándoroljon. (- Más kérdés, hogy Hedwych időnként el is engedi a már sávonként meghúzott szárat; nem tudom, miért:).)
   Ha tökéletesen feszesre kötjük, akkor is vannak kiküszöbölhetetlen velejárói a duplónak: 1) a baba pozíciója nem tud benne azonos lenni a fiziológiással, mert a térdemelés mértéke kisebb; kisebb babánál (akinek a terpesze még nem ölelne körül) szélesíthetjük vele a terpeszt, magunkra lapítva a babát; 2) a második rétegben terített szár visszavezet a babára valamennyit a saját tömegéből, ugyanúgy, mint a popsin keresztezett mei-tai-szárak esetében; 3) a babára ható erők szempontjából aszimmetrikus a kötés.
   Akkor mégis miért használjuk? - Mert egy éber totyogó esetében ez a szintű kompromisszumosság azért beleférhet...:)

Forrás: babywearingcalgary.files.wordpress.com
7. A kendőt azért is szeretjük, mert variábilis, látványos, öltöztet. A "gubancolásnak" főleg utóbbi a lényege - meg a kihívás. (Kismillió módja létezik, a képen látható csak egy példa.) Senkitől se szeretném elvenni ennek az örömét, csak behoznék pár szempontot a duplónál megkezdett vonalon.
   Minél bonyolultabb egy kötés, annál több az esély lazaságot belevinni. A lazaság aztán mindig a tömeg felé vándorol a mozgásunk következtében, vagyis a baba felé. A babát tartó egységben látványos lesz, a hordozó személy vállát, nyakát stb. pedig egyre jobban húzni fogja. Azért ajánljuk elsősorban a batyut a háti kötések közül, mert ennél kötéskor folyamatosan feszesen tartjuk mindkét kendőszárat a kezünkkel, és rövid utat tesznek meg - így a legkevesebb a lazaság visszavándorlásának az esélye. Ezt az esélyt növeli minden egyéb megfogás (foggal, állal, térddel, alkarral...), valamint az előredőlés: ilyenkor nem úgy és nem annyi súly esik a kendőre, mint kiegyenesedve. Előredőlve kötött kendő nagy sansszal nem lesz kényelmes huzamos ideig.


Igazából az 1. és a 4. pont kötései azok, amelyekre azt mondanám, hogy big NO; de meghúzás nélkül, csak az X-be illesztve a babát az elöl- és csípőn kereszt is ide illik. Nyilván adódhatnak élethelyzetek, amikor az itt elemzett kötések közül választunk, illetve semmi akadálya a gubancolásnak vagy egy totyogó életvitelszerű duplózásának - én is művelem. Szóval ez a cikk nem a tiltásról akart szólni, hanem meggondolás tárgyává tenni pár - gyártók által is ajánlott - kötést.