A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Stadelmann. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Stadelmann. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. november 12., kedd

Vitaminok, gyógyszerek, masszázs a terhesség alatt



Az ember lánya hajlamos elveszettnek érezni magát a terhesvitaminok, nyomelemek és ilyesmik világában: mi felesleges, mi fontos? Amit erről összeszedtem, persze nem szentírás, csak a saját tapasztalataim és véleményformálásom, de hátha másnak is hasznos lehet.

Vitaminok, ásványi anyagok, gyógyszerek és egyéb javak

A terhesség legelején (első 12 hét, vagy már előtte) fontos a folsav szedése (vagy egyél sok olyan ételt, amiben van…). Téli babavárásnál fontos a D-vitamin szedése; sokfélét lehet olvasni erről, de én hajlamosabb vagyok azt elhinni, hogy napi 4-5000 NE-t kellene szedni belőle a terhesség alatt (vagyis jóval többet, mint amennyi a terhesvitaminokban van). Az omega-3 is igen sok előnnyel bír (de szerintem egyáltalán nem kell mindennap, elég úgy heti 2-3-szor, de ha eszel chiamagot, ennyiszer se). 
Általában a terhesvitaminokról: én az első terhességkor hármat próbáltam, ami ma jellemzően kapható: Elevitet, Gravidát, Femibiont. Arra jutottam, hogy legközelebb, ha babát várok, csak kb. 2-3-naponta fogok szedni, nem naponta, és kiegészítem szükség szerint D-vitaminnal, omega3-mal, kalciummal és magnéziummal. Amúgy meg a vérkép információkat ad a szükségletekről. 
(Nem tudom, hogy igaz-e a legenda a vitaminok-nagy baba összefüggésről, de a mi babánk 4 kilóval született, igaz, jó pár tábla csokit is elkoptattam a terhesség alatt...)
Aztán hogy mit tettem végül "legközelebb": a 2. terhességemkor magnéziumfüggő lettem, nyújtott felszívódású Mg-ot (napi 2,5) és Magne B6-ot (napi 2-3) is szedek, mert másképp keményedik és fáj a hasam, az izmaim, és tömény ideggörcs vagyok. Emellett kétnaponta szedek Elevitet és Femibiont felváltva - most tervezem leváltani a (jó drága) Femibiont csak Elevitre, háromnaponta szedett omega-3-mal, D- és C-vitamin kiegészítéssel. Szimpatikus volt még a Pharmaton Matruelle is.  
A magnéziumról annyit még, hogy a 36-37. héten abba kell hagyni a szedését, mert akadályozhatja a szülés megindulását.


Fontos megnézni minden gyógyszert, ha az ember beteg lesz, mert egy csomó mindent nem szabad szedni várandósan (meg szoptatósként), pl. sok torokfájás elleni szopogatós gyógyszert sem. Én torokfájásra Tantum Verde gyógyszer különböző formáit (gargarizálós, spray, szopogató) alkalmaztam. Furcsamód meghűlés elleni teakeveréket sem ajánlanak ilyenkor inni, mert bizonyos gyógynövények meg fűszerek is bezavarhatnak (előbbi: pl. kamilla, utóbbi: pl. fahéj). (Michael Castleman Gyógynövény enciklopédia c. könyve szinte minden gyógynövény fogyasztását tiltja terhes és szoptató nők számára. Nem tudom, igaza van-e, vagy csak óvatos.)

Érdekes, de aránylag tudott dolog, hogy jobb nem simogatni idegen macskákat a terhesség alatt, mert van valami betegség (toxoplazma), amit ők terjesztenek, és ha még nem kaptuk el, a terhesség alatt jobb nem. Kerülni kell a lágy sajtokat (pl. camembert), és minden nem-egészen-átsült/megérlelt/stb. ételt, beleértve a forralatlan tejet is.
Ahogy arról értesülni fogsz, a várandósság alatt egy csomó vizsgálatra kell menni, minimum háromszor vért is vesznek. A legizgalmasabb szerintem a terheléses cukorvizsgálat (24-26. hét), amikor a terhességi diabéteszt próbálják kiszűrni (vérvétel, majd rém cukros lötyi ivása éhgyomorra (javasolt bele citromot tenni, és az első alkalom tanulsága: még otthon feloldani a cukrot a vízben...), majd 2 óra múlva újra vérvétel (másik karból;))). Vannak fakultatív vizsgálatok, amelyekről sok tájékoztatást nem kapsz, de ajánlják, noha kockázatuk is van. Erről Gaskin néni bővebben ír az Útmutató szüléshez könyv vége felé. A területi védőnődhöz is aránylag gyakran el kell látogatni (vizeletmintával, terhes kiskönyvvel, orvosi papírokkal).

Gyógytea, gátmasszázs, torna

Itt egy gyógytea recept, amit nekem szülésznő javasolt, de egyébként megtalálható A bába válaszol c. könyvben (Stadelmann).


Ugyanitt van szó a gátmasszázsról is - a 35-36. héttől javasolják elkezdeni a gátizmok rugalmassá tétele érdekében.



Én alkalmaztam, és vágni nem kellett, de kisebb repedés volt (na ja, 4 kilós gyereknél…). Ha minden összetevőt megveszel, annyi erővel akár a Weleda-félét is megveheted, olcsóbban jössz ki… De a mi fitotékás bácsink szerint (Kosztolányi Dezső téren, nagyon ajánlott Fito) puszta búzacsíraolaj is alkalmazható. Az viszont tény, hogy ha már az ember a hüvelybemenetnél matat, nem árt, ha fertőtlenítésül nem hagyja ki a rózsaolajat, az viszont nagyon drága (– a Weledában van).

Már a szülés előtt, meg utána is nagyon érdemes intimtornát végezni (Kriston Intim Torna, Kegel-gyakorlatok). Az intimtorna lényege a hüvely és a gát izmainak megedzése (az izmok elkülönítése és külön mozgatása, ellazítása); ez egyrészt megkönnyíti a szülést, másrészt meggyorsítja a szülés utáni regenerálódás folyamatát. Ehhez ajánlott: Kriston Andrea, Ruzsonyi Péter: Intim női torna, Bp., Bibliofil Kft., 1991, 1998, 1999.
Napi 5 perc légzőgyakorlatot is érdemes beiktatni, és ha lehetőséged van rá, érdemes elmenni terhestornára, szülésfelkészítő alkalmakra, ahol nagy valószínűséggel a szülés alatti légzéstechnikákról is szó lesz. Én utóbbiakat éles helyzetben sajátítottam el - szerencsém, hogy a szülésznőm fontosnak tartotta, és kiokított hirtelenjében. Szerintem előzetes gyakorlás nélkül is elég jól elsajátíthatók; a leglényegesebb számomra az volt, hogy a méhösszehúzódások alatt mélyeket kell lélegezni - a fájdalom ellenére is -; egyébként ez enyhíti is a fájdalmat. Mély, lassú hasi légzésről van szó; én közben elképzeltem, ahogy ezzel a babának is oxigént juttatok, és mintha nyomnám őt lefelé a mély lélegzettel.

2013. november 1., péntek

Terhesség - a vitaminokon túl


A terhesség nagyon örömteli időszak, csak vigyázni kell, hogy az ember ne aggódjon folyamatosan a babáért. Nekem sajnos nem megy a nem-aggódás, pedig törekszem. 
Mindenesetre rögzítek itt pár dolgot (főleg) a terhesség nem-testi részével kapcsolatban, hátha másoknak is segítenek.
      
- Mikor teszteljünk?  A teherbeesés általunk vélt időpontjától számítva legalább két héttel, vagy az elmaradt menstruáció 4-7. napján reggel érdemes elvégezni a tesztet - utóbbinál feltéve, hogy a ciklus közepén fogant a baba, ami ugye nem evidens... Pl. a menstruáció kezdete előtti 12 órában is tud, amit ugye később mutat ki a teszt, mivel a beágyazódás későbbre esik. (Én vagyok rá az egyik élő példa:).)

- Mikor menjünk el az első vizsgálatra?  Az utolsó menstruációtól számított 6. hétnél előbb ne, később lehet:) (Ha a menstruáció előtt közvetlenül fogant a ded, rászámolhatunk még két hetet.)

- Hogyan is számolják ezt az egészet...?  A "kihordási idő", tehát a baba valós kora mindig két héttel kevesebb, mint a "hivatalos" aktuális heted, mivel azt az utolsó menstruációtól számítják (tehát minimum két héttel a fogantatás előttől). Hogy ez miért jó, nem tudom. (Ha tudod a fogantatás napját, és mondod, valószínű úgysem hiszik el, és tovább számítják a maguk módján... Én ezt tapasztaltam.)

Mit olvassunk?

    Én az első babánál minden héten megnéztem a neten, hogy épp mije fejlődik, mit csinál, meg minden hét kezdetén elolvastuk a Nézd, hogy növök című könyvből, hogy épp mi lesz vele. A másodiknál inkább már csak a könyvre volt időm:) (Campbell, Stuart, Nézd, hogy növök, Bp., Litkey és Társa, 2004.)
     Ami nekem nagyon sokat adott, az Ina May Gaskin Útmutató szüléshez (Bp., Jaffa, 2009.) c. könyve volt, de ezt már a szülésre készülve érdemes olvasni. Nagy magabiztosságot ad a természetes szülést illetően, sokaknak valószínűleg egészen új szemléletet is, hiszen mi inkább azt halljuk, hogy a szülés nagyon fáj, és túl kell esni rajta. Ez a könyv elég összetett képet fest a mai nyugati kórházi-terhesgondozói attitűdről, a rendszer hibáival együtt; különbséget tesz orvosi és bábai modell között: míg előbbi a tudomány "hivatalos" állásfoglalásainak keretei közé terelné a szülést a szülő nővel együtt, utóbbi a női szervezet és lélek képességeit is számításba veszi. Női olvasóként örömteli élmény, hogy innentől nagyszerűnek és abszolút "szülésképesnek" érezhetjük a testünket - pláne, hogy sok szüléstörténetet is mellékel a könyv, melyek mind ezt támasztják alá. 
     Biztos vagyok benne, hogy az én sikeres szülésemben komoly része volt ennek a könyvnek; úgy szültem meg a 4-kilós babát (burokrepesztés, oxitocin, vákuum és társaik nélkül), hogy nem volt az az érzésem, hogy ilyet többé soha (mint sok nőnek), ellenkezőleg: diadalmasnak és erőt adónak éltem meg az egészet, úgy éreztem, hogy a baba is komoly részt vállalt a küzdelemből, és hogy valami misztikusat és szépet éltünk át.
     (A könyv külön erénye, hogy nem ellenséges az orvosi oldallal szemben. Sok szempontból kritikus, de nem fanatikus; a Farmról (USA), ahol a szerző bábaként dolgozik, a közeli kórházba szállítják azokat az anyákat, akiknek a szülése az orvosi technika igénybevétele nélkül továbbvihetetlen; a kórházzal a bábák jó viszonyt ápolnak, és tisztelet övezi őket.)
     Még hasznos könyv ekkor és a gyermekágy alatt is Ingeborg Stadelmann A bába válaszol c. könyve (Bp., Katalizátor, 2003, 2007.), sok gyógynövényes-természetes megoldása van. (Ez a gyermekágyi időszakon át a terhességtől a babakorig-babaápolásig ível.)

     Csak nemrégiben, a második terhességemkor jött szembe a kapcsolatanalízis fogalma; ez egy pszichológiai módszer, mely azt célozza, hogy az anya valós, személyes kapcsolatba kerüljön a magzattal (bőven túl a "szia, baba!" szintjén). A kitalálói-művelői, Raffai Jenő és Hidas György úgy vélik, hogy akár korai traumák (pl. ikertestvér elvesztése) is gyógyíthatók már a méhben, és fel lehet készíteni a babát a megszületésre is a kapcsolatanalízis során. Ezek a babák megszületve kiegyensúlyozottabbak és érdeklődőbbek szoktak lenni a többieknél, az anya-baba viszony kezdettől harmonikusabb, a babák érettebbek. 
      Nyilván jó lenne eljárni ilyen alkalmakra, de én részemről egyelőre az otthoni kísérletezést célzom meg. A módszer alapja egyfajta meditatív állapot, amit az ember alapvetően egyedül is képes elérni, ha megfelelőek a külső körülmények. Könyv a dologról: Hidas György, Raffai Jenő, Vollner Judit, Lelki köldökzsinór: Beszélgetek a kisbabámmal, Bp., Helikon, 2002, 2005, 2008, 2010, 2011, 2013.

      Van egy opus, amit még nem tudtam megszerezni, de már a tartalmi kivonatának olvasása is komoly attitűdváltást idézett elő bennem: Jean Liedloff Az elveszett boldogság nyomában: A kontinuum-elv c. könyve (Piliscsaba, Kétezeregy Kiadó, 2007, 2008, 2010.). A hölgy két és fél évet töltött el Venezuelában a jekána indiánok között, és azt kutatta, mitől boldogabbak, mint mi "nyugatiak". Arra jutott, hogy a kulcs a "gyereknevelésben" van (ahogy mi hívjuk); már a kisbabákkal is egész máshogy foglalkoznak, mint a mi kultúránkban a legtöbb szülő (nincs kiságy, gyerekszoba, "aludj el egyedül", háromóránkénti szopi, stb. stb.). De ez csak a jéghegy csúcsa...
     Ez a könyv már alkalmas felvezető lehet arra, hogy ne csak a terhességgel és a szüléssel, de a megszületett kisbabával is tudjunk mit kezdeni - nekem ez elég nagy hiányosságom volt az első időkben. Miután a pici megszületett, úgy éreztem, összecsapnak a hullámok a fejem fölött: egyszerre kell ellátnom őt és pihennem, plusz bepótolnom a mulasztásaimat "anyaságtanból", és olyan kérdéseken töprengeni, mint például: szabad-e sokat tutujgatni, nem rontom-e el vele? Alhat-e el szopizva, karban? Hol aludjon? Szabad-e sírni hagyni? (Az én családomban erre olyan jótanácsok élnek, mint pl. "Ne rohanj be rögtön, ha sír, ne szokja meg, hogy mindjárt rohansz...", "Nem kell mindjárt felkapkodni, ha sír!" - mostani szememmel nézve az efféle tanácsokat jobb kiszórni a kukába. Most már azt mondom, hogy büntetni kellene a sírni hagyást, és nagy szerencséje lesz a sírni hagyott gyerekeknek, ha valaha is kompenzálják az életükben, hogy cserben hagyta őket az, akire egész mivoltukkal támaszkodtak.) A leghasznosabb tanácsot ekkoriban két barátnőm adta, az egyik saját tapasztalatból: "A babának nem a kiságyban van a helye, hanem a te közvetlen közeledben!", a másik az anyukáján keresztül: "Két hetes? Ölelgesse nyugodtan!" (Elég durva ránézni arra, hogy egy percig is elhittem, hogy árthatok a babának azzal, ha szeretgetem!)

     A babaaltatásban és a babához való hozzáállás kialakításában segít William Sears Éjszakai gondoskodás című könyve is (Bp., Sanoma Media Budapest, 2006, 2013.). Az író nyolcgyerekes orvos, az együttalvás pártolója, sokat ír ezzel összefüggésben a bölcsőhalálról is. (Együttalváskor a baba és az anya lélegzése és alvásritmusa összekapcsolódik, az anya mondhatni "segít lélegezni" a babának.) Az érvelése szerintem logikus, a hozzáállása természetes. Úgy vélem, az anyáknak megnyugtató, ha engedik őket ösztönösen ellátni a babájukat - a mindenféle technikázások szerintem csak megzavarják őket.

A terhesség vége felé érdemes elgondolkozni azon, hogy beszerezzünk-e légzésfigyelőt. Sokan javasolják, mégse vesz mindenki - vannak, akik egyszerűen nem aggódnak, vagy nem akarnak aggódni a babáért. Mi vettünk, mivel én nagyon aggódékony voltam/vagyok... Aukciós oldalon, használtan is lehet jót beszerezni. A Baby Sense II. márkájút javasolja a Madarász utcai Gyermekkórház, mely Bölcsőhalál Prevenciós Program néven összetett felkészítőt is szervez a témában. Én olyat szerettem volna, ami egyben bébiőr is (a Baby Sense ezt nem tudja), ezért Angelcare 301-R-t vettem végül.