Megfontolandó kötések

Amikor azt mondjuk, hogy a kendő képes biztosítani a fiziológiás pozíciót (vagyis az újszülött úgy van benne, ahogy magunkhoz ölelve magától is elhelyezkedik), főleg egy pár kiemelt kötésre gondolunk. Konkrétan: kenguru kötés, batyu kötés, csípőkenguru, karikás kendő. (Ld. itt.) Ezek jól kötve finoman "ránk tapasztják" a babát, vagyis a gerince, csípője nincs terhelve, nem hasonlíthatjuk ahhoz, mint ha ülne a hordozóban. A terpesze a saját maga által felvett 60-90°-os szöget zárja be (- ez csípő szempontból kimutatottan az optimális szög, 120°-os térdemeléssel kombinálva), a gerince csigolyáról csigolyára megtámasztott. Sok kötés van, amelyek ezeket nem tudják, de pl. korábbi ajánlás, stílusosság, egyszerűség, a hordozó személy szempontjai, vagy más okok miatt a köztudatban maradtak; ezekről szeretnék most írni.

1. Van pár alap nem-ajánlásunk: bölcsőtartás kendőben, kifelé fordítva kötni, lábakat bekötni. Ezekről most csak kutyafuttában: bölcsőtartásban a baba gerincét nem tudjuk pontról pontra megtámasztani, emellett a hordozóba görnyedés fulladásveszélyes is! Kifelé fordítva a baba gerince felénk fordul, vagyis a kendő megint csak nem tudja megtámasztani a babát, a háta homorodik, gyakran a nemi szervén ül. Nem tud felénk fordulni, ha megijed vagy túlingerlődött. A lábakat bekötve a babát általában beleguggoltatják a kendőbe; nemcsak eltér a pozíciója az optimálistól, de a hordozó személy mozgása is hatással van a csípőjére: minden kis zökkenéskor kedvezőtlen szögben mélyíti a vápát a combfej ízületi gömbje.

Elöl keresztezett kötés; forrás: babanet.hu

2. A legismertebb meggondolandó talán az elöl keresztezett kötés (elöl X, elöl csomós X), ld. pl. itt. (A legfontosabb a videón, hogy sose zárunk szimpla csomóval, mert balesetveszélyes! Másrészt nincs sok értelme sávonként meghúzni, ha utána elengedem, amit már meghúztam...)

   Ami a konkrét kötést illeti: összehasonlítva az itt ábrázolt babapozícióval, könnyen észrevehető, hogy elöl kereszt kötésben a baba terpesze nagyobb, a térdeit pedig nem vagy alig emeli a popsi szintjéhez képest. Még ha az X-be ültetés után meg is húzzuk a szárakat sávonként, a terpeszt akkor is a hordozó személy szélessége határozza meg a szárak lefutása (- vagyis a kötés alapadottságai) miatt.
   A másik gond a kötéssel, hogy míg egy bugyornál (ld. kenguru, batyu) sávonkénti meghúzás esetén a baba háta egyenletesen meg lesz támasztva, itt a lefutás szöge miatt a sávonkénti húzás sem biztosítja a gerinc egyenletes megtámasztását. A tarkó környéke pedig rendszerint kimarad a kendőből - ha a fejet is belekötjük, és tényleg feszesre kötjük, azzal pedig oldalról fixáljuk a fejet... Ööö, örülök, hogy nem az én fejem van ott:/..
   Ami a fő ellenérv ezzel a kötéssel kapcsolatban: bugyor vagy zseb alapú kötéseknél laza kötés esetén mindössze annyi történik, hogy nem támaszt megfelelően a kendő, ezzel szemben az elöl keresztezett kötés konkrétan balesetveszélyes lehet: a fickándozó babát semmi sem (max anyja keze) óvja meg attól, hogy hátrabillenjen a szétcsúszó szárak között.

3. A kívül zsebes keresztezett kötést főleg rugalmas kendővel szokták kötni - általában a gyártók

Kívül zsebes keresztezett;
forrás: www.fittbaba.hu

bátorítására is. A rugalmas kendőkre gyakran minta is kerül, amely ezzel a kötéssel tud láthatóvá válni.
   Ha a kötést szövött kendővel kötjük, szembeszökő a probléma: a babát egy kész kötésbe tesszük bele, nem húzzuk meg sávonként, így a kötés nem illeszkedik a babára. A videón a kereszt egyik fele konkrétan bővebb lett, így a baba aszimmetrikusan is helyezkedik el... A narrációval ellentétben ez a kötés nem tud egy újszülöttet optimális mértékben megtámasztani, hiszen a sávonkénti meghúzás teszi lehetővé a pontról pontra támasztást. Csak rajtunk lévő babával tudható, hogy melyik részt mennyire kell ehhez feszesíteni; ha egy kötésbe bele tudok tenni egy babát, vagy kivenni belőle lazítás nélkül, akkor az nem lehetett kellően feszes...
   Mondhatnánk, hogy rugalmas kendővel más a helyzet, mert ez a babára idomul. A látszat valóban ez, éppen ez az elasztikus anyag lényege; de ettől még a rugalmasság "alatt" ugyanazt találjuk, mint amit a szövött kendős videóban látunk. A szövött kendők alapszövése azért a keresztsávoly, mert ez kisfokú átlós nyúlásra képes, miközben hosszában és keresztben tartja a formáját. Ez a kismértékű nyúlás éppen arra elég, hogy a feszes kendővel se lehessen "megszorítani" a babát, a sávonkénti meghúzás viszont tökéletes támasztást adhasson. A rugalmas kendők ezzel szemben minden irányban nyúlnak. Meghúzáskor az az érzésünk, hogy a nyúlásának "nincs határa", mint a szövöttnél; pont emiatt a támasztási képességei is behatároltak. Ezzel együtt szépen meghúzott belül zsebes keresztezett kötést használva működőképes eszköz a rugalmas kendő; kívül zsebessel viszont lehet a kötésünk látszólag kifogástalan (ha a túlterpesztést és az alig- vagy nem emelt térdeket leszámítjuk), a valóságban arról van szó, hogy az anyag természete minden lazaságot elfed. Ezek a lazaságok mozgáskor szoktak jellemzően előbukkanni: fél óra séta után a babánkat jóval mélyebben találhatjuk, mint eredetileg volt, minden lépésünknél megbillenve, a kendőbe görnyedve (ami nem veszélytelen..).
   A Close Caboo a 3. réteget is feltéve hasonló végeredményt ad ki, mint ez a kötés, annyival jobb, hogy a karikákon való áthúzással valamennyire a babára állítható. Ettől még a tökéletlen támasztás és a túlterpesztés miatt alapesetben nem szoktam ajánlani.
   A rugalmas kendőről bővebben ld. itt.
(Van, aki a JPMBB rugalmas kendőt külön kategóriaként kezeli, mert a gyártó magyarázata szerint állítólag 20 perc hordozás után ez a kendő "beáll", és támasztani kezdi a babát. Nekem ez nem hiteles.)


4. Nem ajánlunk rugalmas kendővel kötni semmilyen egy- vagy kétrétegű kötést a kellő támasztás hiánya miatt; illetve semmilyen háti kötést, mivel rugalmasban egy hátravetődő mozdulat kontrollálhatatlan, így balesetveszélyes.

5. Aki eddig bírta, már minden magyarázat nélkül is azonnal levágja, mi a gondom ezzel a csípőn keresztezett kötéssel; ugyanaz, mint a kívül zsebessel, csak itt még feltűnőbb a dolog. Teljesen laikusként is adná magát a kérdés, hogy milyen támasztást emleget a narrátor; illetve bőszen szurkolunk, hogy mondjuk úgy általában ne essen ki a gyerkőc.
Alapszabály, hogy ha azt akarom, hogy a kendő ne csak tartsa, de támassza is a babát, feszesre kell húznom a szárakat!


A következő kötésekre semmiképp se mondanám, hogy nem ajánlom, csak szeretnék pár szempontot behozni.

Dupló; forrás: carryingthefreerider.blog.hu

6. A dupló méltán népszerű kötés, nagyon kényelmes lehet a hordozó személynek, mert elosztja a vállai és a törzse között a baba súlyát; és nem mellékesen nagyon jól néz ki. Ha megnézzük ezt a videót, látjuk viszont, hogy megkötéskor nem lehetséges egyszerre szorosan fogni mind a két szárat, mint a batyunál, vagyis rengeteg lehetőség van, hogy a már kihúzott lazaság visszavándoroljon. (- Más kérdés, hogy Hedwych időnként el is engedi a már sávonként meghúzott szárat; nem tudom, miért:).)
   Ha tökéletesen feszesre kötjük, akkor is vannak kiküszöbölhetetlen velejárói a duplónak: 1) a baba pozíciója nem tud benne azonos lenni a fiziológiással, mert a térdemelés mértéke kisebb; kisebb babánál (akinek a terpesze még nem ölelne körül) szélesíthetjük vele a terpeszt, magunkra lapítva a babát; 2) a második rétegben terített szár visszavezet a babára valamennyit a saját tömegéből, ugyanúgy, mint a popsin keresztezett mei-tai-szárak esetében; 3) a babára ható erők szempontjából aszimmetrikus a kötés.
   Akkor mégis miért használjuk? - Mert egy éber totyogó esetében ez a szintű kompromisszumosság azért beleférhet...:)

Forrás: babywearingcalgary.files.wordpress.com

7. A kendőt azért is szeretjük, mert variábilis, látványos, öltöztet. A "gubancolásnak" főleg utóbbi a lényege - meg a kihívás. (Kismillió módja létezik, a képen látható csak egy példa.) Senkitől se szeretném elvenni ennek az örömét, csak behoznék pár szempontot a duplónál megkezdett vonalon.
   Minél bonyolultabb egy kötés, annál több az esély lazaságot belevinni. A lazaság aztán mindig a tömeg felé vándorol a mozgásunk következtében, vagyis a baba felé. A babát tartó egységben látványos lesz, a hordozó személy vállát, nyakát stb. pedig egyre jobban húzni fogja. Azért ajánljuk elsősorban a batyut a háti kötések közül, mert ennél kötéskor folyamatosan feszesen tartjuk mindkét kendőszárat a kezünkkel, és rövid utat tesznek meg - így a legkevesebb a lazaság visszavándorlásának az esélye. Ezt az esélyt növeli minden egyéb megfogás (foggal, állal, térddel, alkarral...), valamint az előredőlés: ilyenkor nem úgy és nem annyi súly esik a kendőre, mint kiegyenesedve. Előredőlve kötött kendő nagy sansszal nem lesz kényelmes huzamos ideig.


Igazából az 1. és a 4. pont kötései azok, amelyekre azt mondanám, hogy big NO; de meghúzás nélkül, csak az X-be illesztve a babát az elöl- és csípőn kereszt is ide illik. Nyilván adódhatnak élethelyzetek, amikor az itt elemzett kötések közül választunk, illetve semmi akadálya a gubancolásnak vagy egy totyogó életvitelszerű duplózásának - én is művelem. Szóval ez a cikk nem a tiltásról akart szólni, hanem meggondolás tárgyává tenni pár - gyártók által is ajánlott - kötést.

"Mit ajánlotok újszülött hordozására? Kötözgetni nem szeretnék..."

Ez a kérdés nagyon gyakran előjön. Mivel a hordozás sok anyukánál szükségmegoldásként merül fel (pl. mert a baba letéve folyton sír; utálja a babakocsit; babakocsitól az x. emeletig vagy boltba leugrani kellene valami, stb.), nem szeretnének nagyon "mélyre menni". Nem vágynak sok új ismeretre, és nem akarnak sokat költeni a dologra. Ez érthető, de aztán csak-csak előkerül, hogy a babának a legjobbat szeretnék, vagyis legyen optimális a pozíciója. 

Szóval kéne egy eszköz, amit nem kell kötözgetni, kényelmes, az újszülöttnek is tökéletes, és még megtanulni sem kell... Ja, és lehetőleg kezdettől végig jó lesz. Hááát...
Ilyenkor klasszikusan azt mondjuk, hogy karikás kendő, mert erre minden fent említett szempont áll, egyedül a második csorbul némileg, hiszen a lefogott félkar nem teszi lehetővé a magas pontokra teregetést:P, a féloldalasság pedig kb. 9-10 kilótól elég megterhelő tud lenni. Addig viszont van egy eszközöd, amivel fél perc alatt magadra applikálod a babát, relatíve hamar megtanulható, szoptatni is könnyen lehet benne, és nem iszonyúan drága. Kötözgetni klasszikus értelemben nem kell, de az elve hasonló, mint a hosszúkendőé.

De hogy végigvegyük a szempontokat:

Karikás kendő. Forrás: amazon.com

1. Ne kelljen kötözgetni: mielőtt jobban belefolyna a dologba, szinte minden szülőnek nagyon fontos. Úgy véljük, hogy valami iszonyú nehezet kellene elsajátítani, "ráadásul nincs is kézügyességem", és oké, hogy a babának ez a legjobb, de ha rosszul kötöm, mindjárt nem legjobb, akkor nem jobb mégis egy mei-tai rögtön?... Nem...!:) Ebben a cikkben próbáltam összefoglalni, hogy mit tudnak az egyes eszközök. Míg a formázott hordozóknál a hordozó személy dereka határozza meg a baba terpeszszélességét (és széles hát esetén jó nagyra növeli), és sem a terpesztett guggoló lábtartás, sem az egyenletes megtámasztás nem valósítható meg bennük, a kendő képes ezekre. Ami a bonyolultságot illeti, a cipőfűző megkötéséhez szoktuk hasonlítani. Több izmot mozgat meg a kendőkötés, de kevésbé bonyolult;)

2. Kényelmes (a hordozó személynek): na ez szubjektív és nagyon eszközfüggő... De volt mei-tai-om, amely felvéve tíz perc alatt olyan lapockafájdalmat okozott, hogy hamar le kellett vennem. Próbáltam csatost, ami az én alkatommal mindenhogy kényelmetlen volt, felhúzódott a derékpánt, és megfájdította a derekamat. (Ezért mondjuk, hogy próbálni kell, lehetőleg minimum fél órát viselve az eszközt!) A kendőknél is van hasonló... Vékony kendő, egyrétegű kötés és nagysúlyú ded nem barátok.
Kendőt is lehet úgy kötni, hogy húzzon (ha nem egyenletes a meghúzás és ezzel együtt a feszesség), de alapvetően ugyanolyan kényelmes vagy kényelmesebb lehet a hordozó személynek, mint egy formázott. Ha kenguruval hasonlítjuk össze, nagyon határozottan a kendő javára billen a mérleg.

Belül zsebes keresztezett kötés. Forrás: wellroundedny.com

3. Az újszülöttnek tökéletes: nagy pluszpont a kendőnek. Karikás kendőben, kenguru kötésben, csípőkenguruban vagy batyuban fiziológiás pozícióban van a baba, vagyis úgy, ahogy magadhoz ölelve magától is helyezkedik. A kendő csigolyáról csigolyára megtámasztja, gyakorlatilag finoman "rád tapasztja" - nem ül, mint pl. egy csatosban tenné. (Az az ajánlás, hogy ne késztessünk babát olyan mozgásra, amelyet magától még nem tud produkálni, vagyis ne ültessük, ne jártassuk (bébikomppal se).)

4. És még megtanulni se kell: hát igen, a kendőt kell... De valójában a mei-tai-nak, a csatosnak, és minden más eszköznek is megvan a maga trükkje. Az a különbség, hogy utóbbiakban minden előzetes tudás nélkül is magamra tudom valahogy applikálni a babát, a kendő viszont tudás nélkül egy ijesztő, hatalmas anyagdarab.
Én még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne tudta volna megtanulni. Egy egészséges felnőtt számára ez nem nagyobb kihívás, mint pl. az okostelefon használatát elsajátítani.

Batyuban újszülött:)

Forrás: becomingmamas.com

5. Biztonságos: sok szülőnél az billenti a mérleget a formázott hordozók felé, hogy ezeknél kevésbé tartanak attól, hogy kiesik belőle a baba. Úgy vélik, a fő szempont a minél kisebb kockázat - ami első körben nyilván érthető is. Azonban, ha jobban elmerülnek a témában, hamar kiderül, hogy így egyszerűen csak "orthopédiai kockázattal" cserélik le a "kiesési kockázatot". Rendben, nem fog kiesni a csatosból.. Csak homorítva, túlterpesztve, hátranyakló fejjel ülni benne, aminek a hatása nem bejósolható.
(Egyébként jópárszor kötöttem, de még sose ejtettem le gyereket, és nem is hallottam ilyen esetről. Amíg az ember pl. még csak gyakorolja a batyut, kanapé fölött köt. Érezzük, hogy mit tudunk, és a kendő ilyen szempontból a kompetenciaérzethez és a testképhez is sokat hozzátehet;))

6. Kezdettől végig jó (méretet tekintve): na, ez abszolút a kendőre áll. Bár a csatosokat is ezt hirdetve adják el, de újszülöttnek a már említett szempontok miatt nem ajánlanám (újszülött-szűkítővel sem, hiszen ebben is kizárt a kellő megtámasztás), totyogóknak pedig a legtöbb csatos szélessége enyhén szólva nem megfelelő már. Félig lelógó combbal utazniuk olyan lehet, mintha egy bárszéken ülnénk hosszan, láb-támasztás nélkül. Zsibbasztó. Mei-tai-t a szárak térdhajlatig igazításával tudunk megtoldani, de ez sem tökéletes megoldás, mert azon a szakaszonráterhelünk a gyerekre a saját tömegéből.

+1. Legyen (relatíve) olcsó: még egy pont a kendőnek. Lehet kapni kínai másolat vagy olcsó márkátlan csatosokat, de ezeket biztonsági okokból nem ajánlanám. (Vannak rémtörténetek használatkor eltört csatokról... A tartós csat sajnos nem olcsó.) Az újszülötteknek ajánlott eszközök között vannak (jó minőségű) kendőnél olcsóbbak, de mindben lehet kifogást találni. (Pl. a "babazsákok" (sling) a bölcsőtartás és a fulladásveszély miatt feketelistások, a kenguruk mindkét érintettnek igen kényelmetlenek, a babára nézve több szempontból problematikusak, a mei-tai-ról pedig már volt szó - ráadásul relatíve olcsón csak nem-állíthatósat kapnánk.)
Ha használt hordozóban gondolkodunk: a használt kendők sokszor hibátlanok, viszont betörtek, azaz gyakran kényelmesebbek használatkor, mint újként. A formázott hordozók viszont nem mindig őrzik a minőségüket - ld. fakulás, szivacs vékonyodása, csatok amortizálódása, derékpánt "megtörése"...
A "legyen olcsó"-nál mindig eszembe jut, hogy míg egy babakocsira nem ritkán kiadnak a szülők sok-tízezres összegeket, a hordozóeszközt nem okvetlenül tekintik járulékos költségnek, inkább az anya hobbijának, vagy nem is tudom. Én a fontossági sorrendet megfordítanám..;), de ettől még érthető, hogy amíg nem tudják a szülők, hogy "beválik-e", nem szeretnének hordozóra költeni (- bár, ha úgy vesszük, a babakocsi sem mindenkinek válik be:)). Szerencsére ma már sok hordozós klub van, ahonnan lehet eszközt bérelni kipróbálásra!


Számomra a 3. pont abszolút elsőbbséggel bír, ezért kezdtem kendőzni kezdeti ellenérzéseim ellenére. Idő kell ahhoz, hogy túllépjünk a sárba lógó szárak gondolatán (ami amúgy sokkkal ritkább eshetőség, mint kezdetben elképzeljük:)) és időt adva neki magabiztossá váljunk, de onnantól nagyon izgalmas korszak vár ránk:D Ha kedvet kaptál bepillantani, kötés videók itt.

Ha még mindig úgy érzed, némi saját tapasztalat birtokában is, hogy kendő semmiképp-soha... - akkor hívj tanácsadót:D, de ha valamiért még mindig nem és nem és nem, akkor vannak eszközök, amelyek ugyan nem képesek a fiziológiás pozíciót biztosítani, de egészséges babával saját felelősségre működhetnek. (Ajánlani nem szoktam őket, mert ajánlani olyat szeretek, ami optimális pozíciót nyújt:).) Ilyen kompromisszumos eszközök:
Rugalmas kendő: bár ennél is fontos lenne a pontos kötés, a pontatlanság nem látszik, így a szülők nagyobb magabiztossággal nyúlnak hozzá. Belül zsebes keresztezett kötést ajánlunk vele. Pontos kötéssel majdnem annyit tud, mint egy szövött kendő:) Sokkal jobban amortizálódik, mint a szövött kendő, ezért nem nagyon érdemes használtat venni belőle.
Close Caboo: enyhén túlterpeszt, főleg, ha a hordozó személy szélesebb alkat, a megtámasztás nem tökéletes. Mindenképp próbáljuk fel megvétel előtt, hogy lássuk, nem homorodik-e benne a babánk gerince. Fontos, hogy használjuk a harmadik réteget is, így biztonságos, és a megtámasztás is jobb. 
"Bébi tai-ok", pl. Didytai, Hoptye, Girasol Mysol: ezek kisbabás kendős mei-tai-ok, melyeket a gyártók újszülötteknek is ajánlanak. A derékpánt miatt az újszülött túlterpeszt, a pántos megoldás miatt a megtámasztás nem lehet tökéletes, de kompromisszumos megoldásként adottak. Fontos, hogy láb alatt vezetve kössük, hogy ne kerüljön terhelés a babára a rajta átmenő pántok miatt!
Állítható kendős mei-tai-ok, félcsatosok: mivel állíthatók, az újszülötteknek való legkisebb állásban kicsit kevesebbet tudnak, mint egy nem-állítható "bébi tai", hiszen az összehúzás a body támasztó képességét visszaveti. Előnyük viszont azokkal szemben, hogy hosszabban kihasználhatók. Pici újszülöttnek nagyon-nagyon nem szívesen mondanám ezt az eszközt. Itt is fontos a láb alatt vezetés:) Konkrét márkák Magyarországon: Csengelino, Enidoo, Lujzus, Anci...

Utóirat: végigjátszottam, hogy tényleg lepontozom az eszközöket, de használhatatlan lett az eredmény. Nem csak azért, mert a megítélés mindig egyéni, hanem mert egy ilyen pontozás vészesen leegyszerűsíti a dolgot, pedig az adott élethelyzet elsődleges szempont a választásnál.