A szoptatásról szubjektíve I. - Kezdetek, fejés, hasfájás

Íme saját szoptatós tapasztalataim, és mindaz, ami szerintem fontos a témában. Bár az elején az egész nagyon misztikusnak tűnik, valójában nem vészes. Én anno egyáltalán nem készültem rá, meg is lepett a sok tejem - aminek meg a nagyik úgy örültek (mindketten csak pár hónapig szoptattak annak idején), hogy jól elkezdtek paráztatni ("csak el ne menjen!")... Szerencsére a tej nem olyan elmenős fajta, szóval nem félelmetes ez az egész annyira. 

Az első idők

Az első három napon a frissen szült nőnek csak előteje van, de ez állítólag pont elég a babának ekkor. Én vasárnap szültem, és kedden este indult el a „valódi” anyatej termelődése. Az előtej fázisban az anya szinte folyamatosan szoptat, váltogatva a melleket. Eleinte kb. 10-20 percig jó egy mellen hagyni a babát (amíg bírod, csak vigyázni kell, hogy ne „ázzon szét” a mell, mert anélkül is épp eléggé fáj), majd 30, aztán 45 percre növekedhet ez az idő. Ekkor még lassúbb a baba is. 

Azért ilyen rövid kezdetben egy mell szoptatási ideje, mert a mellbimbó általában nagyon fáj, kisebesedik - de állítólag csak rossz mellretételnél. (Ha komoly gondok vannak, érdemes szoptatási tanácsadóhoz fordulni!) Ha sebes a mell, szoptatások között érdemes tiszta gyógyszertári gyapjúzsírral (=gyapjúviasz), esetleg körömvirág kenőccsel kenegetni, de utóbbit le kell mosni a következő szoptatás előtt. (Kaphatók más kenőcsök is direkt erre a gyógyszertárakban, de ezek általában lanolintartalmúak - ez egyenlő a gyapjúzsírral, szóval legjobban akkor jövünk ki, ha tiszta gyapjúzsírt veszünk. Ez sárga, ragacsos anyag, icipici elég belőle a mellre.) A mellet nem ajánlják tiszta vízen kívül mással mosni. Létezik olyan, hogy bimbóvédő, ez egy szilikondarab, ami átengedi kis lyukakon a tejet. Vannak szoptatási gondok, amikre megoldás lehet.
Nagyon lényeges, hogy ne engedd tápszerezni a babát a kórházban, max megitatni vízzel, mert a tápszer csúnya károkat okoz a bélflórájában. Erről is írnak a La Leche-esek, akik sokak ízlésének túl szélsőségesek, de azért érdemes átnézegetni az oldalukat: http://www.lll.hu/. Szoptatási problémákra pl. jó tanácsokat adnak. Ha az első időkben gondjaid vannak pl. a mellre helyezéssel, vagy csak kérdésed van, érdemes elhívni/felhívni a hozzád legközelebbi szoptatási tanácsadót (La Leche, IBCLC) - bár elvileg a védőnő is tud segíteni.

Amikor már beáll a szoptatás normális rendje, az első időkben kb. 25 percig tart, bár erre nincs sztenderd. Utána a mi kultúránkban büfiztetni kell (mert még nem profi evő, és sok levegőt is nyel), kivéve éjszaka, ha a baba szinte álmában eszik, mert olyankor nem nyel levegőt, illetve ha függőleges helyzetbe kerül a baba, pl. kendőben rád.  

Hasfájás, és a mítosz körülötte

Büfitlenül, mondják, fájhat a hasa – ezt onnan látod, hogy görcsbe rándul időnként, a sírás elmúlik, majd újra kezdődik, a keze ökölbe szorul, a hasa kemény, és a lábait felhúzza. Büfiképzésre mi eleinte mindenféle gyógyszertári szert adtunk a babának: Infacolt - ez buborékot képez a gyomorba került levegőből, így az könnyebben kijön. Izomlazító hatású a Gripe Water, azt mi akkor adtuk, mikor már fájt a has, de a mi babánkra asszem nem hatott olyan nagyon. Természetes szer hasfájásra az édeskömény tea. És természetes szernek mondják a BioGaiát.

Viszont utólag nézve könnyen lehet, hogy igény szerinti szoptatással és függőleges testhelyzettel elkerülhető lett volna a hasfájás (mint ahogy a második babám esetében történt, aki ha nem rám kötve szopott, szinte folyamatosan sírt). Ezt még akkor is gyakorolhatod, ha sok a tejed. Én az első két hónapban (nagymamai, orvosi és mindennemű tanácsnak engedve) szigorúan tartottam a "három óránkénti szoptatás" nevű nem is oly ősi törvényt. (Később tudtam meg, hogy ezt valójában a gyári munkásnőknek találták ki, akik három óránként hagyhatták ott a szalagot, hogy megszoptassák a párhónapos babájukat - egy hónap volt a GYES ideje.) A kéthónapos oltás napján lazítottam, és mit ad Isten, a gyereknek semmi baja, nem bukik, nem fáj a hasa... Hmm, a doktor bácsi (is) tévedett. 

(A jekánáknál Liedloff sose látott büfiztetést, helyette viszont hordozott babát sokat... Érdekes:))

Miért is nem jó a "háromórázás"? A tej sem mindig ugyanolyan, hol „kraftosabb”, hol könnyebb, a baba is van, hogy csak szomjas, de van, hogy (pl. fejlődési ugrás idején) állandóan csak enne, és szüksége is van rá. A mi dedünknél pl. féléves korában is még úgy állt a dolog, hogy napközben volt, hogy nem is evett sokat (egy mellet se „ürített ki”), de este két mellből szopizott, és gyakran még kért, mielőtt mi lefeküdtünk.

Hogy igaz-e a "K-betűsök" mítosza (miszerint hasfájást okoz a babának, ha az anya karfiolt, káposztát, kelkáposztát, kukoricát, stb. eszik), nem tudom, én egyértelmű igazolását még nem tapasztaltam. Én csak azt nem ettem, ami engem magamat puffaszt - ez pedig csak 2-3 zöldség.

A tejmennyiség és a fejés

Régebben ajánlották a maradék tej lefejését az első hat hétben, mert a tejtermelés még ingadozó, és a bennrekedt tej gyulladáshoz vezethet (ha nem kezeled időben, de úgyis észreveszed, mert fáj). De mikor ezt így tanították, még a háromóránkénti szoptatás elvét hirdették! Ha kevés a tejed, tényleg érdemes fejni, mert a fejés termelésre buzdítja a szervezetet. Nekem sok volt, és ezért azt hittem, hogy nem fog működni az igény szerinti szoptatás, de valójában megoldható – bár erről amúgy baromira nem lehet sehol olvasni sajnos. Én azt csináltam, hogy kb. a szoptatás kezdetétől számítva 1 órával fejtem, mert ha addig még kért, akkor a „régi” mellből kapott, de ha több telt el egy óránál, akkor az újból. V.-vel már nem fejek; azt javasolták, hogy csak akkor fejjek, ha még szopi után is feszül és fáj a mellem, és akkor is csak kényelmességig, hogy már ne feszüljön. (Az első napokban, mikor még nem mozogtam, lefekvés előtt fejtem belőlük, mert éjjel nagyon feszült; ez elég is volt.) A mellnek azon részeit, amikből nem tudja kiszívni a tejet, enyhén át szoktam masszírozni szoptatás közben - erősen nem szabad, mert az tényleg gyulladáshoz vezethet.
I.-nál fel se tűnt, mennyire függ a tejhozam a mozgástól, pihenéstől és evéstől. Ezek az eszközök vice-versa bevethetők; pl. ha kevesebb tejre vágyunk, pihenjünk és együnk-igyunk kevesebbet, és mozogjunk többet. De érdemes vigyázni, a módszer túlzottan is hatékony lehet:).

Hány mellből szoptassunk: ha kevés a tej, akkor felváltva jó szoptatni a kettőből, mert igazából nagyrészt a szoptatás közben termelődik a tej. (Az elején még nem, akkor össze-vissza termelődik bármikor.) Ha sok a tej, elég egy mellből, mert a tej eleje hígabb, az utója zsírosabb, tehát az első fele oltja a szomjat, a második a tényleges étkezés (tehát ha ez esetben két mellből szoptatunk, esetleg csak hígabb tejhez jut hozzá a baba). Sok tej esetén azon kaphatod magad, hogy már feszül a melled, miközben a baba még nem éhes: ekkor érdemes egy picit lefejni, épp csak annyit, hogy ne feszüljön annyira.

A mell nem tud kiürülni, mert olyan, hogy amint kifogyott, újratöltődik. (Nekem az első időkben nem csak szoptatás közben, hanem bármikor és gyakran újratöltődött, így baromi sok volt.) Épp ezért nem szükséges „bebiztosítani” magunkat az állandó fejéssel, mert minek termeljen a szervezet a kéthetesünk mellett annyit, amennyi egy öt hónaposnak kell? A mell arra áll rá, amennyi kell, és lehet alakítani is a termelését. A fejéssel túltermelésre is biztatjuk (azt „hiszi”, a baba eszik olyan sokat), szóval ha műveljük is a sok tej miatt, fokozatosan érdemes elhagyni a fejést. Én I. 2,5-hónapos korában kezdtem lassan elhagyni úgy, hogy minden fejésnél benne hagytam egy kis tejet, nem fejtem le annyira, amennyire csak tudtam. (Eleve nem kellett volna ennyire!) A mellet szoptatás közben és után masszíroztam, hogy a csomók oldódjanak (fejés közben is masszíroztam persze), aztán később már nem fejtem, csak masszíroztam, öt hónapos korára már masszírozni se kellett. Kb. 3 hét volt a fejésről való leállás ideje.