"Betegsége: szülés" I.

Nem szoktam nagyon szubjektívkodni, de ezt a történetet többeknek beígértem, hát rögzítem itt... 

Előzményként tudni kell, hogy I.-val reggel 6-tól vajúdtam, és 16.43-ra született meg; ez végül is reális idő az ilyesmire:)... Számítottam rá, hogy most a baba nagyobb súlya ellenére is rövidül az idő... Mondjuk felére... De ami végül lett, arra nem számítottam.

Már vagy két hete voltak jóslófájásaim, erősek is, de a kiírt időm után 6 nappal még zárt volt a méhszájam. Következő nap, szombaton is fájt... De ekkor se szültem. Aztán vasárnap is fájt... De ezek a fájások se voltak erősebbek vagy rendszeresebbek, mint a korábbiak. Viszont másnap már vonulhattam volna be a kórházba, az uram vizsgázott, szóval jó nap volt nekünk ez a vasárnap. Úgyhogy mondtam V.-nek, hogy na most már nem csak jó volna, hanem igazából KELLENE egy jó kis gyors születés, és tudom, hogy tudja, hogy félek a kórházi napoktól, de túl fogjuk élni... Ekkor V. elkezdett gyorsan megszületni. (Ezen a ponton tetten érhetők az anya-magzat kapcsolatanalízis áldásai.)

7.50 körül még azon gondolkoztam, siessek-e NST-re, amire 8.40-re kellett volna beérnem. 8.10-kor elkezdett folyni a magzatvíz. Nem átlátszó volt, hanem barnás, darabos, és én ettől megijedtem; hátha V. feszült, és belekakilt a vízbe; jaj jaj, de rossz, hogy ennyire fél, eszerint ráerőszakoltam az akaratom... Miközben ezeken morfondíroztam, a fájások iggencsak erősödni kezdtek, a férjem hívta apámat, hogy jöjjenek minket bevinni illetve I.-ra vigyázni; mire ideértek, már eléggé kivoltam, éreztem, hogy ez a bemenetel nem fog menni. Ekkor 8.35 körül járhatott; anyám felöltöztette I.-t, aki egyébként nem volt megijedve (előtte sokat meséltünk neki arról, hogy mi várható), odahozta a babáját - nem tudom, azért-e, hogy ne kelljen "fájnom", van itt már baba? A fájásoknál belekapaszkodtam a férjembe, ez sokat segített. Szóval tudván, hogy én a lépcsőn már le nem sétálok, mondtam apámnak, hogy a mentőket hívja. Mire velük beszélt, éreztem, hogy tolófájásaim vannak, mondtam is neki, és nagyot fohászkodtam. (Erre azért nem volt forgatókönyv!...) Eszerint vagy 5 elképesztően erős összehúzódás alatt kitágultam... Ez meglepett, mondjuk olyan erős fájások voltak, amik I.-nál is csak a legvégén, de most nem volt "ráhangolódó idő", és én egy pillanatig úgy éreztem, nem bírom ki.

Szóval tolófájások... Szerintem 4 lehetett belőlük: amit a telefonba mondtunk, amivel V. végigjött rajtam, amivel a feje kibukkant, és aztán amivel a válla és a teste. Ezek igazából nem fájtak már annyira, és meg se repedtem sehol (éljen a búzacsíraolaj!). Anyám ekkor I.-val volt, apám a mentősök elé szaladt le, az urammal pedig lefolytattuk a következő párbeszédet: "Látom a fejét!" "Tudom; érzem!" "Mit csináljak??" "Kapd el, ha jön!" "Kint van a feje! Mozog. Most nem mozog! Kihúzzam??" "Dehogy húzd!! A következő tolásnál kijön..." Eddig oldalán fekvő nő négykézlábra áll. Gyerek válla kijön, majd a többi. "Na most húzd, ez kicsit fáj..." Férj fogja, nőre teszi, törölközőbe csavarjuk, gyönyörködünk. Baba kis hangot ad, és nézelődni kezd.

Mint később kiderült, 4700 gramm...

Eddig volt a szép része, most jön a kórházi "tragiko-szatíra".

Vitaminok, gyógyszerek, masszázs a terhesség alatt

Az ember lánya hajlamos elveszettnek érezni magát a terhesvitaminok, nyomelemek és ilyesmik világában: mi felesleges, mi fontos? Amit erről összeszedtem, persze nem szentírás, csak a saját tapasztalataim és véleményformálásom, de hátha másnak is hasznos lehet.

Vitaminok, ásványi anyagok, gyógyszerek és egyéb javak

A terhesség legelején (első 12 hét, vagy már előtte) fontos a folsav szedése (vagy egyél sok olyan ételt, amiben van…). Téli babavárásnál fontos a D-vitamin szedése; sokfélét lehet olvasni erről, de én hajlamosabb vagyok azt elhinni, hogy napi 4-5000 NE-t kellene szedni belőle a terhesség alatt (vagyis jóval többet, mint amennyi a terhesvitaminokban van). Az omega-3 is igen sok előnnyel bír (de szerintem egyáltalán nem kell mindennap, elég úgy heti 2-3-szor, de ha eszel chiamagot, ennyiszer se). 

Általában a terhesvitaminokról: én az első terhességkor hármat próbáltam, ami ma jellemzően kapható: Elevitet, Gravidát, Femibiont. Arra jutottam, hogy legközelebb, ha babát várok, csak kb. 2-3-naponta fogok szedni, nem naponta, és kiegészítem szükség szerint D-vitaminnal, omega3-mal, kalciummal és magnéziummal. Amúgy meg a vérkép információkat ad a szükségletekről. 

(Nem tudom, hogy igaz-e a legenda a vitaminok-nagy baba összefüggésről, de a mi babánk 4 kilóval született, igaz, jó pár tábla csokit is elkoptattam a terhesség alatt...)

Aztán hogy mit tettem végül "legközelebb": a 2. terhességemkor magnéziumfüggő lettem, nyújtott felszívódású Mg-ot (napi 2,5) és Magne B6-ot (napi 2-3) is szedek, mert másképp keményedik és fáj a hasam, az izmaim, és tömény ideggörcs vagyok. Emellett kétnaponta szedek Elevitet és Femibiont felváltva - most tervezem leváltani a (jó drága) Femibiont csak Elevitre, háromnaponta szedett omega-3-mal, D- és C-vitamin kiegészítéssel. Szimpatikus volt még a Pharmaton Matruelle is.  
A magnéziumról annyit még, hogy a 36-37. héten abba kell hagyni a szedését, mert akadályozhatja a szülés megindulását.

Fontos megnézni minden gyógyszert, ha az ember beteg lesz, mert egy csomó mindent nem szabad szedni várandósan (meg szoptatósként), pl. sok torokfájás elleni szopogatós gyógyszert sem. Én torokfájásra a Tantum Verde gyógyszer különböző formáit (gargarizálós, spray, szopogató) alkalmaztam. Furcsamód meghűlés elleni teakeveréket sem ajánlanak ilyenkor inni, mert bizonyos gyógynövények meg fűszerek is bezavarhatnak (előbbi: pl. kamilla, utóbbi: pl. fahéj). (Michael Castleman Gyógynövény enciklopédia c. könyve szinte minden gyógynövény fogyasztását tiltja terhes és szoptató nők számára. Nem tudom, igaza van-e, vagy csak óvatos.)

Érdekes, de aránylag tudott dolog, hogy jobb nem simogatni idegen macskákat a terhesség alatt, mert van valami betegség (toxoplazma), amit ők terjesztenek, és ha még nem kaptuk el, a terhesség alatt jobb nem. Kerülni kell a lágy sajtokat (pl. camembert), és minden nem-egészen-átsült/megérlelt/stb. ételt, beleértve a forralatlan tejet is.

Ahogy arról értesülni fogsz, a várandósság alatt egy csomó vizsgálatra kell menni, minimum háromszor vért is vesznek. A legizgalmasabb szerintem a terheléses cukorvizsgálat (24-26. hét), amikor a terhességi diabéteszt próbálják kiszűrni (vérvétel, majd rém cukros lötyi ivása éhgyomorra (javasolt bele citromot tenni, és az első alkalom tanulsága: még otthon feloldani a cukrot a vízben...), majd 2 óra múlva újra vérvétel (másik karból;))). Vannak fakultatív vizsgálatok, amelyekről sok tájékoztatást nem kapsz, de ajánlják, noha kockázatuk is van. Erről Gaskin néni bővebben ír az Útmutató szüléshez könyv vége felé. A területi védőnődhöz is aránylag gyakran el kell látogatni (vizeletmintával, terhes kiskönyvvel, orvosi papírokkal).

Gyógytea, gátmasszázs, torna

Itt egy gyógytea recept, amit nekem szülésznő javasolt, de egyébként megtalálható A bába válaszol c. könyvben (Stadelmann).

Ugyanitt van szó a gátmasszázsról is - a 35-36. héttől javasolják elkezdeni a gátizmok rugalmassá tétele érdekében.

Én alkalmaztam, és vágni nem kellett, de kisebb repedés volt (na ja, 4 kilós gyereknél…). Ha minden összetevőt megveszel, annyi erővel akár a Weleda-félét is megveheted, olcsóbban jössz ki… De a mi fitotékás bácsink szerint (Kosztolányi Dezső téren, nagyon ajánlott Fito) puszta búzacsíraolaj is alkalmazható. Az viszont tény, hogy ha már az ember a hüvelybemenetnél matat, nem árt, ha fertőtlenítésül nem hagyja ki a rózsaolajat, az viszont nagyon drága (– a Weledában van).

Már a szülés előtt, meg utána is nagyon érdemes intimtornát végezni (Kriston Intim Torna, Kegel-gyakorlatok). Az intimtorna lényege a hüvely és a gát izmainak megedzése (az izmok elkülönítése és külön mozgatása, ellazítása); ez egyrészt megkönnyíti a szülést, másrészt meggyorsítja a szülés utáni regenerálódás folyamatát. Ehhez ajánlott: Kriston Andrea, Ruzsonyi Péter: Intim női torna, Bp., Bibliofil Kft., 1991, 1998, 1999.

Napi 5 perc légzőgyakorlatot is érdemes beiktatni, és ha lehetőséged van rá, érdemes elmenni terhestornára, szülésfelkészítő alkalmakra, ahol nagy valószínűséggel a szülés alatti légzéstechnikákról is szó lesz. Én utóbbiakat éles helyzetben sajátítottam el - szerencsém, hogy a szülésznőm fontosnak tartotta, és kiokított hirtelenjében. Szerintem előzetes gyakorlás nélkül is elég jól elsajátíthatók; a leglényegesebb számomra az volt, hogy a méhösszehúzódások alatt mélyeket kell lélegezni - a fájdalom ellenére is -; egyébként ez enyhíti is a fájdalmat. Mély, lassú hasi légzésről van szó; én közben elképzeltem, ahogy ezzel a babának is oxigént juttatok, és mintha nyomnám őt lefelé a mély lélegzettel.