Így kötöm - Karikás kendő

Karikás kendőben némi rutinnal fél perc alatt magunkra applikálhatjuk a babánkat. Újszülött kortól használhatjuk elöl- és csípő fölött hordozásra is. Az újszülöttnek a fül felső vonaláig érjen a felső szegés, ahogy nő, egyre lejjebb kerülhet, kalimpáló babák a hónalj vonalát preferálják. Az oldalakat ajánlott cserélni a baba és a hordozó személy érdekében is. Változó, hogy ki meddig bírja/szereti használni a karikást, a féloldalasság miatt 10 kg körül hosszabb távon általában kényelmetlenné válik.

Baba a bal csípő fölött.

Ez a leírás csak lehetőség, nem csak így lehet jól kötni!

V. Little Frog Boulder Opal karikásban

Átterítem átlósan a hátamon a kendőt. A karika a jobb mellem fölött van, a hónaljam felé.

Bal kezemmel megfogom belülről a kendő alsó szegését. Megragadom, és ennél fogva vezetem át a karikákon (mindkét karikán egyszerre) alulról az egész köteget, úgy, hogy a megragadott rész kerüljön felülre a karikákban. (Így megfelelő a csavarás iránya.)

Úgy csinálom, hogy a bal csípőcsontom kiálló felső része (csípőtaréj) fölöttig érjen a kendő alja. (De a megfelelő bugyorméretet a babaméret is meghatározza.)

Megint csak az említett szegésnél fogva bevezetem az alsó karikába az előbb mindkettőn átbújtatott kendőrészt.

Elrendezem a karikán a kendőt, vagyis a karikát átfogva egyenletesen ráncolom és a markomba gyűjtöm az anyagot a karikán.

Feljebb teszem kicsivel a karikákat, a vállcsúcs alá vagy a vállcsúcsra (bár nem feltétlenül kellene, de általában kicsit csúszni szokott a karika lefelé, ahogy kötünk), majd bugyrot képezek, a hónaljamig felhúzom a (most már) felső szegést, hátul eligazítom, hogy a lapockámnál is kijjebb jöjjön.

Megfogom a babát, bal vállamra fektetem, jobb kezemet alulról bevezetem a bugyor alá, megfogom vele a baba lábait, lassan eresztem bele a kívánt szintig (vagyis a csípőtaréj fölött (nem az oldalamon, hanem „elölebb”)), míg a balommal vízszintesen tartom a felső szegést. 

Kicsi baba esetén fül felső vonaláig ér a felső szegés (fejét jól tartónál nyakig, nagyobbnál hónaljig) . Annyira teszem oldalra, hogy a felkarjaink egymás mellé kerüljenek. 

A felső szegés hátsó lazaságát átvezetem a karikához. A babát tartva meghúzom, az alsó szegést szintén (egy centivel a varrás fölött, hogy ne vághasson be!), így már leesésbiztos. A baba hátán egyenletes és sima az anyag, az egész maradék köteg a baba térdhajlatába kerül: minden érzékelhető felesleget előrevezetek a térdhajlatban a karikához, majd a baba lábai között kettőnk közé nyúlva kihúzom a térdhajlataiba egyik, majd másik lábánál is (nem húzom hasig!). 

Sávonként meghúzom a kendőt (kb. 8 húzás), „csíkot a csík felé”..., "napsugarasan"..., lentről fölfelé. A baba oldalainál végighúzom a kezem, ahol lazaságot találok, elvezetem a karikához, és kihúzom.

Ha kész, végigsimítom a kezeimmel a baba hátát, megigazítom a térdét.

Levétel: az alsó karikát elemelve meglazítom kicsit a kötést, másik kezemmel tartva a babát. Alulról kezdve eltávolítom a kendőt a baba popsijáról, hátáról, fejéről, így kibújtatva őt.

Demóbaba karikásban előre kötve, a kendő Girasol Snow Flame

Mire figyeljünk?

• A baba valamelyik lába lejjebb kerülhet, mint a másik, az elöl lévő akkor, ha csak húzom, de nem vezetem kellőképpen előre a térdhajlati részt; a hátulsó akkor, ha jól előrevezettem, de aztán laza marad a meghúzás. Előbbi gyakoribb.
•  Egyenetlen rendezgetés esetén egy-egy sáv laza maradhat, ezt utána nehéz rendbe hozni, és meghúzásnál egymásra másznak a sávok.
•  Gyakori hiba szokott lenni a lazaság előrehozásának elmulasztása. Ha csak húz, húz az ember, könnyen lehet, hogy ferdére húzza a babát, mert a baba felsőteste előremegy, míg a popsija marad. A másik gond ezzel, hogy ha nem viszem előre a lazaságot, hiába húzok, laza marad összességében.
• Szintén hibalehetőség, hogy az egész kendő laza marad, inkább csak megtámogatja, mint tartja a babát, aki eközben a hordozó személy medencéjén ül. Ha jó a kötés, simán el merem engedni a babát.
• Ha túlzottan oldalra kerül a (nagyobb) baba, a hordozó személy kénytelen hátrahúzni a vállát, hogy a babáé elférjen. Kényelmesebb, ha a baba válla és a hordozó személy felkarja egymáshoz ér, de a hordozó személyé nincs a babáé fölött (a baba nincs egészen oldalt!).
• Gyakori hiba, hogy túl nagy bugyrot képezünk. Ilyenkor is elhúzódhat a baba felsőteste, mivel sokat kell húzni a feszesség eléréséhez.
• A baba popsijának helye az, ami meghatározza a helyzetét, nem a felsőtestéé! Oda tegyük a popsit, ahova tenni szeretnénk a babát, és a popsit tegyük át, ha át szeretnénk helyezni (előrébb vagy jobban oldalra, pl. szoptatáshoz).
• A felső szegés vízszintesen fusson! 
• Figyeljünk rá, hogy mikor a felső szegést meghúzzuk, vízszintesen húzzuk, ne lefelé.
• Ne kerüljön anyagfelesleg felülre! Minden anyagfelesleg a térdhajlatba menjen!
• Ha a térdek nem érik el a baba köldökmagasságát, az egész térdhajlati kendőrészt együtt kezelve feljebb vihetők. A térdhajlatba került kendőrészt (az egészet átfogva!) egészen hátulról vezessük a karikákig a baba térdhajlatain keresztül, és a karikákon túl szintén egy egységként megragadva húzzuk meg.
• Ha kisebb babát kötünk, ne tegyük magunk köré a combjait, mert túlterpeszthetjük, illetve kényszertartásba kerülhet a térd - ld. kép. Csak akkor legyenek körülöttünk a combok, ha már elég hosszúak ahhoz, hogy 90°-os legyen a terpesze, illetve úgy pozicionáljuk, ahogy a legtermészetesebb pozíciót veszi fel - függőleges lábszárakkal. (Ha a hordozó személy testesebb, vagy pl. várandós, ez nem is mindig kivitelezhető. Nagy hassal nekem mindenhogy a hasamba állt I. térde.) Ahogy batyunál is, itt is jól kivitelezhető általában, hogy a térdek felénk legyenek ("belénk álljanak"), ne körülöttünk.

  

  A csípőm miatt kényszertartásba került V. térde.
  Érdemesebb lett volna csípő fölé kötni, nem előre.

  
  

• Ha karikásban lilul a baba lába, az azért lehet, mert nem egyenletes a meghúzásunk. Ezt tudjuk csekkolni: ha enyhén lazítunk a kötésen, és megragadjuk a térdhajlati részt, érezzük, ha egy ponton feszesség van benne. Ilyenkor kilazíthatjuk, és meghúzhatjuk újra, egyenletesen. Tudunk lazítani csak az adott szakaszon is, attól függően, hogy a karikákat milyen szögben emeljük el.
• Karikásnál mindig váltogassuk az oldalakat (hol jobb, hol bal oldalunkra kössük a babát) a hordozó személy gerince és a baba érdekében is (az lesz az aktív oldala, amerre néz; jó, ha ez nem mindig ugyanaz)!
• Figyeljünk a fiziológiás pozíció megvalósítására!
• Ne csuklóból húzzunk meg, mert ínhüvelygyulladást kapunk;) A kézfej egy vonalban legyen az alkarral!
• Ne tegyünk pelenkát, törölközőt a felső szegés alá! Egyrészt felesleges, mert megfelelő meghúzásnál teljesen jól támasztja a baba fejét a felső szegés, másfelől azon a szakaszon, ahova törölközőt tettünk, lazul a kötés feszessége, és ez az alatta lévő sávra is kihat (mivel laza meghúzás után nem következhet rögtön kellően-feszes).
• Ha jó a kötésünk, a baba egészen ránk simul, érezzük a lélegzését. Nem szabad, hogy görnyedjen a kötésben, mert ez fulladásveszélyes! A légutak legyenek szabadok! Pont emiatt ne érjen a fül felső vonala fölé a felső szegés.
• A baba öltözéke ne legyen túl meleg, de a lábát hőségben is takarja nadrág vagy lábszárvédő térdhajlat alattig, különben nyomot hagyhat a kendő, hiszen egy egyenetlen felületre esik a baba tömegének egy része. Ne kössünk rugdalózóban, mert nem engedi kellő mértékben behajlítani a lábat, akadályozza a lábfej mozgását, beindíthatja a járóreflexet. (Egy mérettel nagyobb rugi jó lehet.)

Ajánlott vidi: https://www.youtube.com/watch?v=-xcykIw58kw

Meg a sajátom is: https://www.youtube.com/watch?v=M4OBym7Zx3M

 Az itt olvashatók nem helyettesítik a személyes tanácsadást, mindenki saját felelősségére használja. Jó kötést!

Az optimális babapozíció a hordozóban

A facebookos kérdezős csoportban sokszor kerül elő, hogy "de hát a mei-tai-ban is köldökig ér a babám térde...". Könnyű elveszni az információk sokaságában a tekintetben, hogy milyen pozíció is volna tökéletes a baba szempontjából, és ez nehezíti a jó eszközválasztást. Ezért szerettem volna egy összefoglalót a babapozíciókról a hordozóeszközökben.

A legfontosabb, hogy nem ugyanazt várjuk el a különböző eszközöktől.

Milyen az optimális babapozíció a kendőben (pl. kenguru, batyu kötésben), karikás kendőben? 

- A kendő megtartja a baba természetes 60-90°-os terpeszét.

- A baba térdei a saját köldöke magasságáig érnek, vagyis kb. 110-120°-ot zárnak be a combjai a hordozó személy törzsével.

- A kendő csigolyáról csigolyára megtámasztja a babát.

- A baba nem görnyed benne, hanem egyenletesen, a maga természetes pozíciójában (amelyet eszköz nélkül magunkhoz ölelve is felvesz) hozzánk simul. Onnan tudhatjuk, hogy görnyed a hordozóban (nem pedig a természetes C görbületet veszi fel a háta), hogy a felsőteste nem tapad ránk, enyhén eltávolodik tőlünk.

A sokat idézett kép az optimális pozícióról.
A babapóz a kendőben azonos a karunkban
felvett helyzetével. Forrás: jeportemonbebe.com

A fiziológiás pozíció; kendőben, bugyor-alapú kötéseknél erre törekszünk.
Forrás: http://batyuklan.blogspot.hu/2010/12/ujszulott-hordozasa.html

Az itt leírt pozíciót hívjuk fiziológiás pozíciónak, mivel azt képezi le, ahogy a baba magától is helyezkedik, mikor magunkhoz öleljük. A leírt lábtartás, amelyet a hordozóeszköz megtámogat, a terpesztett guggoló lábtartás (TGL). (Azért vezették be ezt a kifejezést, mert a "békapóz" és "M-tartás" nem tudja tökéletesen visszaadni, miről is van szó.) Bővebben ld. itt.

Demóbaba kenguru kötésben (Didymos Katja)

A térdek kívánt magasságának csak a mellünk

szabhat határt;) (Érdemes nem-túl-magasra kötni:))

Kenguru, batyu, csípőkenguru kötésben, karikás kendőben (előre vagy oldalra kötve) megvalósul a TGL. Sok olyan kötés létezik viszont, amely nem képes tökéletesen megtámogatni ezt a pozíciót, a legismertebb talán a belül zsebes keresztezett. Itt a kendőszárak vízszintesen futnak, nem U alakban, mint a fent említett kötéseknél, így nincs, ami jelentősen megemelhetné a baba térdeit a popsijához képest.
(Köldökig érő térdet ennél a kötésnél csak úgy eredményezhetünk, ha az előrehozott szárakat behozzuk térdhajlatig (alapesetben az ülőgumók alatt keresztezzük őket) - azzal együtt, hogy a baba hátán futó kendőrész laza; máskülönben a babának ez az átpozicionálása nem valósítható meg. De ha pontozni kellene egy így "köldökösített" belül zsebest és egy szép feszesre kötöttet, ahol nem ér köldökig a térd - utóbbi győzne;).)
Ezzel együtt ez a kötés (egészséges baba esetén) ott van az ajánlottak között.
A pozícióról még ld. ezt a cikket.

Milyen az optimális babapozíció a derékpántos eszközökben? (mei-tai, Bondolino, csatos hordozó (SSC))

- A baba terpesze a lehető legkisebb... - ha lehet ilyet mondani, hiszen adott a baba, a hordozó személy, és adott a hordozó is. A legmeghatározóbb itt a hordozó személy derékbősége. (Minél nagyobb a derékbőség, annál szélesebb terpeszt határoz meg a derékpánt. Amennyire lehet, törekedjünk a kis terpeszre, pl. derékra kötve a pántot kisebb lesz, mint csípőre kötve, ha hölgy a hordozó személy:)...) Csak nagyon vékony hordozó személy és elég nagy baba kombinációjával valósítható meg a 90° - de optimális esetben nem sokkal nagyobb ennél a baba terpesze (max 110°, ha már). A túl széles terpeszt azért próbáljuk kerülni, mert hatására homorodik a baba háta, vagyis olyan pozícióba kényszerül, amelyre még nincs készen, ha a felsőtestét még nem tartja önállóan. A kényszerpozíció kihat az izmokra, inakra, ízületekre, egyes izomcsoportok idő előtti erősödéséhez vezethet (ami későbbi tartásproblémák alapja lehet).

Kéthetes gigaded (5 kiló körüli) Bondolinóban.
Az eszköz aránylag feszesre húzott, a body-szélesség
megfelelő, de a terpesz jóval nagyobb az optimálisnál...
Már nem tenném (bele).
(Szoptatási célból alacsonyra kötöttem.)

- A baba combja vízszintesen legyen benne. Ha a terpesz nagyobb 90°-nál (és ez általában így van), a popsihoz képest megemelt térd csak kényelmetlenné teszi a túlterpesztést - arról nem is beszélve, hogy túlnyújtja az izmokat, és nem segíti a combcsont optimális vápába illeszkedését. Vagyis ha - azt vélve, hogy így köldökmagasságig emelhetjük a baba térdeit (ld. bugyrosított kötés) - lazára vesszük az eszközt, valójában csak a hordozóba ültetjük a babát ahelyett, hogy egyenletesen megtámasztanánk vele. Szóval derékpántos babahordozótól nem várunk el köldök magasságig érő térdet!!

- Minél inkább megtámasztja a baba gerincét (- ezért ajánlják a tanácsadók a kendő anyagú eszközöket; de nyilván a legjobb mei-tai sem támasztja a baba gerincét olyan egyenletesen, mint a 14-16 ponton meghúzott kendő...). A kendő anyagúak hátránya lehet viszont, hogy nagyobb súlynál a body megereszkedhet, így a "vízszintes combok" kitétel nem megvalósítható. (Csatos esetében nem szoktam a kendősre voksolni, erről ld. majd ott.)

- Nem várunk el "C-alakú gerincet" - az azt jelezné, hogy a baba görnyed a laza hordozóban (vagy keresztcsontján ül a bugyrosítottban), de igyekszünk, hogy ne is homorítson a baba (bár ezt kis valószínűséggel érhetjük el).

Csatos hordozóknál, láb fölött keresztezett mei-tai-oknál látunk legtöbbször odalapulást. Mei-tai-nál a kereszt lapítja a hordozó személyre a babát, csatosnál a vállpánt body-csatlakozója fut legtöbbször a baba derékmagasságába; ott meghúzza a body-részt, enyhe, de érezhető nyomást gyakorolva a baba gerincére, homorításra késztetve a hátát. Emiatt és a túlterpesztés miatt a baba nem tudja kényelmesen a hordozó személy hátára hajtani a fejét, ha elalszik, a feje hátranyaklik (csak az alvócsuklya fogja). Laza formázott hordozó esetében fölfelé néző arccal alszik, ami szintén a túlterpesztés okozta homorítás jele, még ha csak a gerinc nyaki szakaszán látszik is.

Alvás tehermentes pozícióban (kenguru kötés), illetve nem tehermentesben (laza mei-tai)
Forrás: http://www.littlegreenangels.com, http://wearingyourbaby.co.nz

Az egyoldalú izommunkára késztetés, amelyet a csatos kivált, beleszólhat a gerinc környéki izmok természetes fejlődési menetébe; a laza eszközökben való ülés nem tehermentes kisbaba-gerinccel; a túlterpesztett pozíció nem segíti a csípő optimális fejlődését. Ezért ajánljuk azt, hogy lehetőleg totyogó kor előtt ne használjunk csatost.
A csatosokról külön cikk itt.
/A képen a Bondolinónál jól megfigyelhető, hogy a body-t enyhén öblösre gyártják, a térdek okvetlenül feljebb kerülnek, mint a popsi - talán ez a fajta kialakítás is kelti a szülőkben azt a képzetet, hogy a derékpántosokban is cél a köldökig érő térd...

Ez a cikk általános ajánlásokat fogalmaz meg, a személyre szabott ajánlás természetesen ettől eltérhet, hiszen minden szülő-baba páros más és más, saját szükségletekkel és korlátokkal.

"Betegsége: szülés" II.

Folytatódik (második) szülésem izgalmas története. A cselekmény tragikusabb színezetet ölt. 

Szóval ded megszületve, család örülve. I. megnézte a kisöccsét. Ekkor belecsapott az idillbe 3 mentős srác egy doktornővel, előbbiek néztek, utóbbi hezitált: megvárjuk a méhlepényt vagy sem?? Ó, bár a megvárás mellett foglalt volna állást... De megijedt a lehetséges komplikációktól és menni akart, így nem volt lehetőségem megszoptatni V.-t, berakták szegényt egy izolációs fóliába, és külön mentőautó szállított be minket. A méhlepény - ami állítólag normál esetben úgy születik, mint a gyerek, vagyis esetemben gyorsan kijöhetett volna, ha kicsit békén hagynak - nagyon fájdalmas összehúzódásokat okozott, közben levittek az autóhoz (épphogy sikerült másik hálóinget vennem a totál vizes helyett; ha ezt se engedik, tuti tüdőgyulladás lett volna a vége; így is megfáztam a lezuhant vérnyomásommal).

Bevittek a kórházba, letettek egy szülőágyra, és közölték, hogy benyomják az oxitocint. Mondtam, hogy nem kérek, kijön az a lepény magától is. A nőszemély sértetten elpályázott, majd visszatért, és  megzsarolt: vagy oxitocin, vagy tolnak be a műtőbe. Kérdeztem, ugyan miért? Hát kivenni a méhlepényt. Kösz. Akkor nyomjátok a csodás oxitocint (anyátok:( ). Bekötötte, és vagy tíz percre lelécelt, én fáztam, és valami kezdett kijönni belőlem; végre bejöttek; vegyem el a kezem, ez csak egy vérömleny - ami után mondjuk jött a lepény is, meszesen és darabokban. (Meszes lepény is jöhet egyben... Más szituációban.) Úgyhogy csak toltak a műtőbe, végre kedves altatóorvos és kedves orvos kezei közé; kivették belőlem a lepénymaradványokat. Egy szülőszobában ébredtem, ott volt G., az uram, és végre-végre odahozták V.-t is, és megszoptathattam - sajnos vagy egy órával a születése után. Közben pedig alá kellett írnom utólag vagy három példányban, hogy "betegsége: szülés", és hogy a beavatkozásokat engedélyezem (mert ha nem:D?).

Rám tettek három plédet, de így is fáztam. Viszont itt együtt lehettünk egész sokáig, aztán amikor szükség lett a szülőszobára, áttoltak a vajúdóba V.-vel együtt (ide G. már nem jöhetett) - aztán V.-t nem különösebben kedvesen elvitték, hogy most akkor vért vesznek tőle... Féltem, hogy hiába várom vissza, elmenni meg nem tudok érte (megtiltották); kértem G.-t, szerezze vissza, amint tudja. Ez sikerült is, de addigra pont véget ért az én altatás utáni "megfigyelésem", és átvittek egy klasszikus anyuka-szobába. Azt üzenték nekem, akkor kapom meg V.-t, ha a saját lábamon be tudok menni érte... Abszolváltam, így egy időre véget ért a procedúra.

Aztán folytatódott olyanokban, hogy V. vércukorszintje nagyon érdekelte őket, és este 9-kor és 11-kor is szerették volna megnézni (és jó eredményeket látni ahhoz, hogy ne itassák meg tápszerrel vagy cukros vízzel), így alvás helyett szoptattam - ekkor és a többi éjszakán is. Eleve furcsa volt, hogy annak ellenére, hogy pihenni vagyunk ott, hol ezért, hol azért óránként bejöttek: hol vért vettek, hol injekcióztak, hol töltsük ki a kupont az anyuka ajándékcsomagért; hol meg csak úgy. Közben kaptam hideget-meleget, többször kellett magyarázkodnom, hogy miért otthon született meg V., és csak úgy emlegettek, hogy "aki kint szült".

A kedvenc esetem a szülés másnapján történt: bejött egy nővér az újszülöttosztályról, és aggódó arccal elém állt: "Anyuka! Tudja, hogy a kisbabájának súlyesése van!?" Nééztem rá... "De ez így szokott lenni ilyenkor, nem?" Hölgy üzemmódot vált: "Hát igen, csak akartam kérdezni, hogy akkor csak szoptatni akarja? Mert hozzám ugye nem jött pótlásért..."

Kedden szerettem volna hazajönni... Nagyon. Úgyhogy mikor fél nyolckor bejött a nőgyógyász vizitre, és az iszonyú éjszaka utáni párórás alvásba belevirította a nagyvillanyt, megkérdeztem, lehetséges lenne-e, hogy hazatérjünk, hiszen a baba vasárnap reggel született. "Felőlem azt csinál, amit akar! Akkor megy el, amikor akar, úgyis úgy jött be!" - Később mondta egy ismerős, hogy valószínűleg abból indultak ki, hogy illegális tervezett otthonszülés volt az enyém. Nekem ez eszembe se jutott, különben lett volna esélyem magyarázkodni nekik (mondjuk minek??). Tudtam, hogy minimum 4,25 kg... és megszülöm otthon, rejtegetem a bábákat 37 négyzetméteren, aztán - noha nincs semmi komplikáció - kihívom a mentőt??

Lényeg, hogy végül hazaengedtek... (Az említett doktornő írt rólam egy zárójelentést, bár nem vizsgált meg - ez mondjuk I. szülésekor is így volt. Érthet hozzá, ha látatlanul...:)) Azóta se tudom, hogy V. azért szopik-e nehézkesebben, mert nem tehettem rögtön mellre - ezt már sose tudom meg.

A sok rossz mellett voltak pozitív élményeim is; két újszülöttosztály-vezető nővér is (a hétfői és a keddi) nagyon kedves és nyitott volt. Energiát szántak ránk, odafigyeltek, reagáltak! A hétfői orvos szintén nagyon kedves és prekoncepcióktól mentes volt. Köszönöm nekik.
------------
Két év telt el azóta, és V. szülinapján megfogalmazódott bennem egy nyílt levél gondolata.. Arról, hogy kérem, gondolják át, mert nagyon fájt! Nem a szülés... A bánásmód. A tekintetek, szavak, a félvállról kezelés, a gyerekemtől való megfosztottság, és amikor bagatellizálták a fájdalmamat.
Nem írtam meg, de pár hét múlva láttam, hogy meghirdették a Másállapot(ot) a szülészetben! mozgalmat... Köszönöm!

"Betegsége: szülés" I.

Nem szoktam nagyon szubjektívkodni, de ezt a történetet többeknek beígértem, hát rögzítem itt... 

Előzményként tudni kell, hogy I.-val reggel 6-tól vajúdtam, és 16.43-ra született meg; ez végül is reális idő az ilyesmire:)... Számítottam rá, hogy most a baba nagyobb súlya ellenére is rövidül az idő... Mondjuk felére... De ami végül lett, arra nem számítottam.

Már vagy két hete voltak jóslófájásaim, erősek is, de a kiírt időm után 6 nappal még zárt volt a méhszájam. Következő nap, szombaton is fájt... De ekkor se szültem. Aztán vasárnap is fájt... De ezek a fájások se voltak erősebbek vagy rendszeresebbek, mint a korábbiak. Viszont másnap már vonulhattam volna be a kórházba, az uram vizsgázott, szóval jó nap volt nekünk ez a vasárnap. Úgyhogy mondtam V.-nek, hogy na most már nem csak jó volna, hanem igazából KELLENE egy jó kis gyors születés, és tudom, hogy tudja, hogy félek a kórházi napoktól, de túl fogjuk élni... Ekkor V. elkezdett gyorsan megszületni. (Ezen a ponton tetten érhetők az anya-magzat kapcsolatanalízis áldásai.)

7.50 körül még azon gondolkoztam, siessek-e NST-re, amire 8.40-re kellett volna beérnem. 8.10-kor elkezdett folyni a magzatvíz. Nem átlátszó volt, hanem barnás, darabos, és én ettől megijedtem; hátha V. feszült, és belekakilt a vízbe; jaj jaj, de rossz, hogy ennyire fél, eszerint ráerőszakoltam az akaratom... Miközben ezeken morfondíroztam, a fájások iggencsak erősödni kezdtek, a férjem hívta apámat, hogy jöjjenek minket bevinni illetve I.-ra vigyázni; mire ideértek, már eléggé kivoltam, éreztem, hogy ez a bemenetel nem fog menni. Ekkor 8.35 körül járhatott; anyám felöltöztette I.-t, aki egyébként nem volt megijedve (előtte sokat meséltünk neki arról, hogy mi várható), odahozta a babáját - nem tudom, azért-e, hogy ne kelljen "fájnom", van itt már baba? A fájásoknál belekapaszkodtam a férjembe, ez sokat segített. Szóval tudván, hogy én a lépcsőn már le nem sétálok, mondtam apámnak, hogy a mentőket hívja. Mire velük beszélt, éreztem, hogy tolófájásaim vannak, mondtam is neki, és nagyot fohászkodtam. (Erre azért nem volt forgatókönyv!...) Eszerint vagy 5 elképesztően erős összehúzódás alatt kitágultam... Ez meglepett, mondjuk olyan erős fájások voltak, amik I.-nál is csak a legvégén, de most nem volt "ráhangolódó idő", és én egy pillanatig úgy éreztem, nem bírom ki.

Szóval tolófájások... Szerintem 4 lehetett belőlük: amit a telefonba mondtunk, amivel V. végigjött rajtam, amivel a feje kibukkant, és aztán amivel a válla és a teste. Ezek igazából nem fájtak már annyira, és meg se repedtem sehol (éljen a búzacsíraolaj!). Anyám ekkor I.-val volt, apám a mentősök elé szaladt le, az urammal pedig lefolytattuk a következő párbeszédet: "Látom a fejét!" "Tudom; érzem!" "Mit csináljak??" "Kapd el, ha jön!" "Kint van a feje! Mozog. Most nem mozog! Kihúzzam??" "Dehogy húzd!! A következő tolásnál kijön..." Eddig oldalán fekvő nő négykézlábra áll. Gyerek válla kijön, majd a többi. "Na most húzd, ez kicsit fáj..." Férj fogja, nőre teszi, törölközőbe csavarjuk, gyönyörködünk. Baba kis hangot ad, és nézelődni kezd.

Mint később kiderült, 4700 gramm...

Eddig volt a szép része, most jön a kórházi "tragiko-szatíra".

Pelenkázás moshatóval 4. - Az ominózus prefold

Az eddigiekben számtalanszor emlegetett prefold használata következik végre. Nem muszáj klasszikus prefoldot vennünk, Tetra pelust is alkalmazhatunk, mint anyáink tették, illetve léteznek mindkettőnél egyszerűbb betétek is, melyeket PUL-külsőbe applikálhatunk.

     Nekem négy nagyságban vannak prefoldjaim: S (20x31), M (31x41 cm), L (35x56 cm), Econobum (29x42). Az S olyan pici és vékony, hogy egészen újszülötteket leszámítva csak "alávalónak", plusz nedvszívó-képesség-adónak jó.

Econobum külső önmagában...

     A prefoldot sokféleképpen hajtogathatjuk, erről írnak pl. itt http://ujrapelenka.blog.hu/tags/prefold_hajtogat%C3%A1s és itt http://bambio-moshatopelenka.blogger.hu/2013/10/03/hogyan-hajtogassuk-a-prefold-pelenkakat-1-resz , a kettő igen hasonló. Én ennél egyszerűbb lélek vagyok, általában egy hátul kicsit kiszélesedő fiús hajtogatást alkalmazok, semmi snappy (így hívják azt az összetűzőt, amit három felületrészbe be lehet akasztani - ez jó is, de amortizálja is a prefoldokat, ahogy hallottam), a pelusaim gyakorlatilag "előregyártottak", nem a babán rakom össze a prefoldot, csak ráigazítom.

     Mióta I. nagyobb (mondjuk féléves korától) a legbiztosabb megoldás egy Econobum prefold, de mint említém, ezek másfél év alatt nagyon csúnyán amortizálódtak nekem, ezért mégse ajánlanám őket tiszta szívvel, bár sokáig remekül szolgáltak, és a nedvszívó képességük ideális. 3-4 órát simán kibírnak, éppúgy, mint az M-es prefold "alávalóval" verzióm, vagyis hogy frottír betétre teszem az említett módon hajtogatott prefoldot. 

... rátett "alávalóval"...

     Minderre papírbetétet tehetünk, ami kaki esetén bír nagy értékkel az anya szemében. Nekem a Popli jött be leginkább; léteznek tekercsben árult kisebb kivitelezésűek is, de nekünk ezek túl kicsik. Ráadásul anyatejes kakihoz ajánlják; na, ehhez nekünk semmilyen papírbetét nem ért fityinget se, az egész pepírbetételésnek akkor lett értelme, mikor már nem csak anyatejen élt I.. A Popli igen nagy, a pelus babára tevése után be szoktam tűrködni oldalt, hogy ne vezethesse ki a pisit. Ezek a típusú papírbetétek moshatók, ha csak pisit kaptak, kaki esetén pedig kakistul a vécébe dobhatók, és jelentősen kevésbé mosásigényes aljzat marad utánuk.

... arra rátett M-es prefolddal...

     (Szemetesbe dobni a kakit sosem környezetbarát lépés, de sajnos egyes papírbetéteket csak oda szabad - innentől ezek nem sokat érnek szerintem. Valójában az eldobható pelusból is el kell(ene) távolítani a kaki nagy részét a vécébe, hogy csökkentsük a dolog környezetszennyező jellegét. Én meg szoktam ezt tenni, amikor csak lehet.)

... és végül papírbetéttel.

     Prefold használatakor egyedül arra kell ügyelni, hogy egyik irányba se lógjon ki. 3-4 óránként cseréljük a pelust (leszámítva a kaki esetét persze, amely azonnali cserét kíván), hogy ne pirosodjon ki a baba popsija. Én popsikrémet nem szoktam használni, csak Sudocremet, ha kipirosodott a ded bőre. Van, aki popsitörlőt se használ pisinél; én se mindig.

Bambinex külső M-es prefolddal

Pelenkázás moshatóval 3. - A PUL-külső

A PUL-külsőhöz belsőre van szükség, ez lehet a típus saját betétje vagy egyszerű pamutprefold. A PUL (poliuretán réteggel vízzáróvá tett poliészter) előnye, hogy könnyen tisztítható, könnyen szárad, és légáteresztő; hátránya, hogy nem természetes anyag, de ezt szerintem kompenzálja a benne lévő pamut prefold, ami lényegileg érintkezik a baba bőrével.

Én anno a bambio.hu-n szereztem be a PUL-külsőimet 2012-ben, ott tán még mindig fellelhetők.

Nekem a Sweet Lili nevű akkoriban bejött, 2 van belőle nekünk, 3-6 kilóig használható, tehát kezdettől egy darabig, de akkor nagyon kényelmes. A többi, amit vettem, állítható méret, tehát pici korától szobatisztaságig állítgatható patentekkel-tépőzárakkal; a Lili viszont S-es, épp ezért nem olyan bumszli kicsi babán (a többi olyan 4,9 kilós korában kezdett jól állni I.-n).

Combszárnyacskátlan és combszárnyacskás Bambinex külső

Van nekem több Bambinexem, két combszárnyacska nélküli (ez nem nagy szám!!)  és több combszárnyacskás, utóbbi már kifutó modell. Nekem sokkal jobban bejött a szárnyacskás (ez ugye a "kakifogó fal" a pelus szélén), nagyobb pelusbelső is belefér, nem úgy, mint a szárnyacska nélkülibe. A Bambinexbe hivatalosan egy adott típusú betét való, de amit mi teszünk bele (prefoldok), az is tökéletes. A bambuszt, úgy tudom, nem lehet ecettel öblíteni, én azzal öblítek (és mosószódával mosom őket). Ezek egyméretes pelusok, mint mondám, vagyis kezdettől végig használhatók (15 vagy 20 kilóig).

Szárnyacskás Bambinexek - patenttal állítható hossz,
tépőzárral állítható szorosság

Még vettem három Econobum külsőt, de nem így magában, hanem csomagban, vagyis 10 belsővel együtt, amiket kb. 3,5-4 hónapos kortól használok. [Egy darabig ezek voltak az abszolút vezető belsőim, de I. másfél éves korára csúnyamód amortizálódtak. Mástól még nem hallottam ilyet, nem tudom, nálunk mi az oka. (A Flip belsőről tudom, hogy lényegében ugyanilyen, de még nem vettem. Egy ismerős szerint a Flip nem szív be annyi nedvességet, noha jóval drágább. Nem tudom, tovább bírja-e.)] Az Econobum külsőim nem tépőzárasak, mint a Bambinexek, hanem patentosak, ezek nem hagynak annyira nyomot a baba combján (sajna a Bambinexek gyakran hagynak!), más a gumírozásuk. 

Flip, Bambinex, Econobum külsők - nálam a két szélső vezet

Összességében a patentost jobban ajánlom, apukák biztosabban használják (megmondod, hányadik patentot használják, és kész). Hátránya, hogy elvileg nem illeszthető olyan pontosan a baba méretére, mint a tépőzáras, de en bloc szerintem sokkal jobb és könnyebben használható, ha pedig két méret között van, aszimmetrikusan patentolom (pl. egyik oldalon 3., másikon 2. patent. Ettől nekem nem lett túl laza a bővebb oldal, meg váltogatni szoktam, hogy a pelusgumi is egyenletesen lazuljon...). Patentosból nagyon bejött az Econobumon kívül a Flip is. Nálam külsőben a két favorit az Econobum és a Flip, ezek hasonló típusok. Ha újra választhatnék, ezek messze túltengenének, és esetleg két Bambinexet vennék melléjük.

Fontos, hogy jól illeszkedjen a pelus a babára (azért egy-két ujjunk mindenképp férjen be a pelus és a hasa közé, és a combon se nyomjon, de illeszkedjen), erre törekszik az ember, de balesetek mindenképp előadódnak, moshatóban és moshatatlanban is.

Ami a külsők mosását illeti: az általam is használt PUL-külsőket (poliuretán bevonatú poliészter, vagyis a poliészter anyagon van egy vízzáró, de légáteresztő műanyag réteg) nem jó állandóan mosni, mert feljöhet vagy megsérülhet a műanyag-rétegük. (Az enyémek még nem zörögnek 20 hónap használat után, ez a márkák mellett szól.) Én azért kezdetben mindig kimostam géppel is, ha kakis lett; már nem teszem, csak kézzel, mosószappannal jól átmosom. (Ha csúnyamód kakis lett, megy ez után a gépbe, de minél nagyobb a baba, annál ritkább ez.) Ha pisis lett, szintén mosószappannal kicsit átmosom, és megy a szárítóra. (Ha már büdös, jön a gépi mosás.)

     Gépben 40 fokon mosom a külsőket a ruhákkal és a pelusbelsőkkel együtt. Ez nyilván nem higiénikus, de nem "higiéniátlanabb", mint mikor a saját fehérneműinket a többi ruhánkkal mossuk... Mindig átöblített pelusokat teszek a gépbe.

Még kapható egy csomóféle, izgi mindenféle-mintájú külső. Nekem csak két zsebes pelusom van, amik izginek mondhatók, ezeket is újonnan vettem, olcsó vaterás pelusok. A zsebes pelus is PUL-anyagú szokott lenni leggyakrabban, csak arra még kerül egy réteg (esetemben polárból), így a PUL és a polár között egy zseb van, amibe belsőt applikálhatunk (vastagabb, jó nedvszívású betétet vagy prefoldot). Ha előre összeállítjuk, és még méretre is patentoljuk, ha egyméretes (kivéve persze a babára-kapcsoló patentokat), ez is jó lehet nagyi vagy bizonytalan-apa általi pelenkázásra.

Pelenkázás moshatóval 2. - Gyapjúkülső

Nálam a gyapjúkülső csak éjszakai műszakra van kalibrálva, de vannak, akik kizárólag ilyet használnak. Előnye a természetessége és öntisztító tulajdonsága, valamint hogy párat beszerezve megfelelő belsőkkel az egyik legolcsóbb moshatózási lehetőséghez jutunk. Hátránya, hogy elsőre ijesztő; bonyolultabbnak tűnik, mint az AIO, a zsebes külső vagy a PUL-külső. 

Memőke-féle gyapjúkülső

Nekem Disana külsőm van, és (ami olcsóbb, de nem is csípem annyira, mint előbbit:) két Hédi-féle a mamamiról, meg ugyanonnan egy Memőke-féle (ez szerintem jó típus, de I.-ra már kicsit kicsi volt, mire hozzájutottam). Disanából én 2 számmal nagyobbat vettem, mint I. aktuális mérete, de így is kényelmesen ráment. 

A gyapjú leginkább szerintem azzal riasztja el az anyukákat, hogy lanolinozni kell. Gyógyszertári gyapjúzsírt kell applikálni rá (kb. havonta-kéthavonta, használati gyakoriságtól függően), mert a lanolinréteg adja a vízzáró képességét (mintha ez lenne a PUL-on a műanyag réteg:)). Összességében nem rossz rendszer, csak nem tudom, mennyire apa- és nagyikompatibilis; én azért ütközöm falakba.

Disana gyapjúkülső

Én így lanolinozok, egy mamamis anyuka tanácsa nyomán:

1. Mosni is szoktam előtte, gyapjúmosószerrel, langyos vízben, majd kinyomkodom őket.

2. Egy lavórban forró vízben feloldok kb. csapott evőkanálnyi sampont, majd egy nagy teáskanálnyi lanolint. Lassanként egyre hidegebb vizet teszek bele - vagy meleget, aztán hagyom kihűlni -, míg kézmeleg nem lesz. 

Hédi-féle gyapi eleje

3. A külsőket kifordítva beleteszem, és egy éjszakán át hagyom ázni. Reggel kinyomkodom, lehetőleg nem csavarom ki, eleinte vízszintes felületen szárítom. Napon nem szabad.

Akkor jó az áztatóvíz, ha nem válik ki a lanolin, hanem belenyúlva enyhén sikamlós érzetű a víz (a kezet kivéve pedig olyasmi érzés, mint mikor olajat próbálsz lemosni a kezedről). Így a lanolin egyenletesen megy be a gyapjúszálakba.

Hédi-féle másik külsőm hátulja

A gyapjúkülsőbe valamilyen pelenkabelső kerül (ez egy külső-szerűen kinéző belső pelusként írható le, mert mindenképp kell rá valamilyen külső): pl. megkötős (Disana), benne prefolddal vagy más betéttel, vagy pamut/mikroszálas/bambuszos tépőzáras/patentos pelenkabelső.

 Éjszakára, mikor még I. gyakrabban kelt és többet pisilt, a gyapjúkülsőbe L-es prefoldot tettem Disana megkötős nadrágpelusban. L-esből és megkötősből négyet-négyet vettem, mert 3-4 naponta úgyis mosni kell, különben bepenészednek a pelusok. Gyapjúkülső helyett, amíg méretben megfelel (gondolom, úgy 13-14 kilóig), lehet az említettekre Bambinex PUL-külsőt tenni, de csakis a combszárnyacskás jó méretben. 

Kevesebb pisivel elegek a gyapjú alá a tépőzáras pelusbelsők (pl. Lollipop, Littlelamb) vagy Disana megkötős Econobum belsővel. 

Léteznek még külsők polárból is, de ilyenem nincs, és nem is tudok róluk semmit.

Pelenkázás moshatóval 1. - Bevezetőként

A mosható pelus előnyeivel sok cikk foglalkozik, nem írom le őket újból, csak szubjektíve véleményt fogok nyilvánítani az egyes típusokról. Én nagyrészt újonnan vettem a pelusokat, de a mamami.hu-n is szermányoltam párat.

Hol olvashatunk a moshatózásról:

AIO pelusaim

- http://bezzeganya.postr.hu/huszonhatezer-orat-dunsztolodik-a-gyerek-a-pelenkaban/ -- eldobható pelus hátrányairól
- http://bezzeganya.postr.hu/szazezreket-sporolhatunk-a-moshato-pelenkaval -- ugyanitt a moshatózás előnyeiről, költségkalkulációval:)
- http://www.anyalettem.hu/moshato-pelenka-avagy-egy-kornyezettudatos-dontes--cikk -- szintén az előnyökről
- http://ujrapelenka.blog.hu/2010/12/05/az_ujrapelenkak_elonyei -- szintén; ez az egész oldal a mosható pelusról szól, éppúgy, mint
- http://moshatopelus.blogspot.hu/2008/02/mibl-vannak-moshat-pelenkk.html -- ez is.

Ami a típusokat illeti:

AIO pelusaim nyitva

Vannak egyrészesek (AIO, all in one) is, ebből én két újszülött méretűt vettem (zöld BumGenius (2,5-5,5 kg) és gombás TotsBots TeenyFit zsebes AIO (2,5-5kg)). Ennél a típusnál nincs semmi bonyodalom, csak ráteszed a babára, mint az eldobható pelust, és miután levetted, kiöblíted, nedvesen tárolod, géppel kimosod. Előnye a teljes egyszerűség, hátránya, hogy drága ahhoz képest, hogy csak ezt használva jópárra szükségünk van.

Mi főként kétrészest használunk, azaz egy pelenkakülsőbe pamut belsőt (prefoldot) applikálunk. Ez egyszerű megoldás, kis gyakorlattal apukáknak is megy. (Az apák/nagyik kedvéért esetleg érdemes pár AIO-t venni kezdetben, hogy a kedvüket meghozzuk; azt csak feladják a babára, és kész.)
A következő cikkben a kétrészesekről bővebben! A gyapjúkülső tán elsőre ijesztő, de a PUL-külső ábszolút bonyodalommentes.

Találtam itt egy remek összefoglalót a mosható pelus típusokról, ez segít megérteni a rendszert! http://mamioblog.wordpress.com/2011/01/09/moshato-pelenkazas-eligazito/