Megfontolandó kötések

Amikor azt mondjuk, hogy a kendő képes biztosítani a fiziológiás pozíciót (vagyis az újszülött úgy van benne, ahogy magunkhoz ölelve magától is elhelyezkedik), főleg egy pár kiemelt kötésre gondolunk. Konkrétan: kenguru kötés, batyu kötés, csípőkenguru, karikás kendő. (Ld. itt.) Ezek jól kötve finoman "ránk tapasztják" a babát, vagyis a gerince, csípője nincs terhelve, nem hasonlíthatjuk ahhoz, mint ha ülne a hordozóban. A terpesze a saját maga által felvett 60-90°-os szöget zárja be (- ez csípő szempontból kimutatottan az optimális szög, 120°-os térdemeléssel kombinálva), a gerince csigolyáról csigolyára megtámasztott. Sok kötés van, amelyek ezeket nem tudják, de pl. korábbi ajánlás, stílusosság, egyszerűség, a hordozó személy szempontjai, vagy más okok miatt a köztudatban maradtak; ezekről szeretnék most írni.

1. Van pár alap nem-ajánlásunk: bölcsőtartás kendőben, kifelé fordítva kötni, lábakat bekötni. Ezekről most csak kutyafuttában: bölcsőtartásban a baba gerincét nem tudjuk pontról pontra megtámasztani, emellett a hordozóba görnyedés fulladásveszélyes is! Kifelé fordítva a baba gerince felénk fordul, vagyis a kendő megint csak nem tudja megtámasztani a babát, a háta homorodik, gyakran a nemi szervén ül. Nem tud felénk fordulni, ha megijed vagy túlingerlődött. A lábakat bekötve a babát általában beleguggoltatják a kendőbe; nemcsak eltér a pozíciója az optimálistól, de a hordozó személy mozgása is hatással van a csípőjére: minden kis zökkenéskor kedvezőtlen szögben mélyíti a vápát a combfej ízületi gömbje.

Elöl keresztezett kötés; forrás: babanet.hu

2. A legismertebb meggondolandó talán az elöl keresztezett kötés (elöl X, elöl csomós X), ld. pl. itt. (A legfontosabb a videón, hogy sose zárunk szimpla csomóval, mert balesetveszélyes! Másrészt nincs sok értelme sávonként meghúzni, ha utána elengedem, amit már meghúztam...)

   Ami a konkrét kötést illeti: összehasonlítva az itt ábrázolt babapozícióval, könnyen észrevehető, hogy elöl kereszt kötésben a baba terpesze nagyobb, a térdeit pedig nem vagy alig emeli a popsi szintjéhez képest. Még ha az X-be ültetés után meg is húzzuk a szárakat sávonként, a terpeszt akkor is a hordozó személy szélessége határozza meg a szárak lefutása (- vagyis a kötés alapadottságai) miatt.
   A másik gond a kötéssel, hogy míg egy bugyornál (ld. kenguru, batyu) sávonkénti meghúzás esetén a baba háta egyenletesen meg lesz támasztva, itt a lefutás szöge miatt a sávonkénti húzás sem biztosítja a gerinc egyenletes megtámasztását. A tarkó környéke pedig rendszerint kimarad a kendőből - ha a fejet is belekötjük, és tényleg feszesre kötjük, azzal pedig oldalról fixáljuk a fejet... Ööö, örülök, hogy nem az én fejem van ott:/..
   Ami a fő ellenérv ezzel a kötéssel kapcsolatban: bugyor vagy zseb alapú kötéseknél laza kötés esetén mindössze annyi történik, hogy nem támaszt megfelelően a kendő, ezzel szemben az elöl keresztezett kötés konkrétan balesetveszélyes lehet: a fickándozó babát semmi sem (max anyja keze) óvja meg attól, hogy hátrabillenjen a szétcsúszó szárak között.

3. A kívül zsebes keresztezett kötést főleg rugalmas kendővel szokták kötni - általában a gyártók

Kívül zsebes keresztezett;
forrás: www.fittbaba.hu

bátorítására is. A rugalmas kendőkre gyakran minta is kerül, amely ezzel a kötéssel tud láthatóvá válni.
   Ha a kötést szövött kendővel kötjük, szembeszökő a probléma: a babát egy kész kötésbe tesszük bele, nem húzzuk meg sávonként, így a kötés nem illeszkedik a babára. A videón a kereszt egyik fele konkrétan bővebb lett, így a baba aszimmetrikusan is helyezkedik el... A narrációval ellentétben ez a kötés nem tud egy újszülöttet optimális mértékben megtámasztani, hiszen a sávonkénti meghúzás teszi lehetővé a pontról pontra támasztást. Csak rajtunk lévő babával tudható, hogy melyik részt mennyire kell ehhez feszesíteni; ha egy kötésbe bele tudok tenni egy babát, vagy kivenni belőle lazítás nélkül, akkor az nem lehetett kellően feszes...
   Mondhatnánk, hogy rugalmas kendővel más a helyzet, mert ez a babára idomul. A látszat valóban ez, éppen ez az elasztikus anyag lényege; de ettől még a rugalmasság "alatt" ugyanazt találjuk, mint amit a szövött kendős videóban látunk. A szövött kendők alapszövése azért a keresztsávoly, mert ez kisfokú átlós nyúlásra képes, miközben hosszában és keresztben tartja a formáját. Ez a kismértékű nyúlás éppen arra elég, hogy a feszes kendővel se lehessen "megszorítani" a babát, a sávonkénti meghúzás viszont tökéletes támasztást adhasson. A rugalmas kendők ezzel szemben minden irányban nyúlnak. Meghúzáskor az az érzésünk, hogy a nyúlásának "nincs határa", mint a szövöttnél; pont emiatt a támasztási képességei is behatároltak. Ezzel együtt szépen meghúzott belül zsebes keresztezett kötést használva működőképes eszköz a rugalmas kendő; kívül zsebessel viszont lehet a kötésünk látszólag kifogástalan (ha a túlterpesztést és az alig- vagy nem emelt térdeket leszámítjuk), a valóságban arról van szó, hogy az anyag természete minden lazaságot elfed. Ezek a lazaságok mozgáskor szoktak jellemzően előbukkanni: fél óra séta után a babánkat jóval mélyebben találhatjuk, mint eredetileg volt, minden lépésünknél megbillenve, a kendőbe görnyedve (ami nem veszélytelen..).
   A Close Caboo a 3. réteget is feltéve hasonló végeredményt ad ki, mint ez a kötés, annyival jobb, hogy a karikákon való áthúzással valamennyire a babára állítható. Ettől még a tökéletlen támasztás és a túlterpesztés miatt alapesetben nem szoktam ajánlani.
   A rugalmas kendőről bővebben ld. itt.
(Van, aki a JPMBB rugalmas kendőt külön kategóriaként kezeli, mert a gyártó magyarázata szerint állítólag 20 perc hordozás után ez a kendő "beáll", és támasztani kezdi a babát. Nekem ez nem hiteles.)


4. Nem ajánlunk rugalmas kendővel kötni semmilyen egy- vagy kétrétegű kötést a kellő támasztás hiánya miatt; illetve semmilyen háti kötést, mivel rugalmasban egy hátravetődő mozdulat kontrollálhatatlan, így balesetveszélyes.

5. Aki eddig bírta, már minden magyarázat nélkül is azonnal levágja, mi a gondom ezzel a csípőn keresztezett kötéssel; ugyanaz, mint a kívül zsebessel, csak itt még feltűnőbb a dolog. Teljesen laikusként is adná magát a kérdés, hogy milyen támasztást emleget a narrátor; illetve bőszen szurkolunk, hogy mondjuk úgy általában ne essen ki a gyerkőc.
Alapszabály, hogy ha azt akarom, hogy a kendő ne csak tartsa, de támassza is a babát, feszesre kell húznom a szárakat!


A következő kötésekre semmiképp se mondanám, hogy nem ajánlom, csak szeretnék pár szempontot behozni.

Dupló; forrás: carryingthefreerider.blog.hu

6. A dupló méltán népszerű kötés, nagyon kényelmes lehet a hordozó személynek, mert elosztja a vállai és a törzse között a baba súlyát; és nem mellékesen nagyon jól néz ki. Ha megnézzük ezt a videót, látjuk viszont, hogy megkötéskor nem lehetséges egyszerre szorosan fogni mind a két szárat, mint a batyunál, vagyis rengeteg lehetőség van, hogy a már kihúzott lazaság visszavándoroljon. (- Más kérdés, hogy Hedwych időnként el is engedi a már sávonként meghúzott szárat; nem tudom, miért:).)
   Ha tökéletesen feszesre kötjük, akkor is vannak kiküszöbölhetetlen velejárói a duplónak: 1) a baba pozíciója nem tud benne azonos lenni a fiziológiással, mert a térdemelés mértéke kisebb; kisebb babánál (akinek a terpesze még nem ölelne körül) szélesíthetjük vele a terpeszt, magunkra lapítva a babát; 2) a második rétegben terített szár visszavezet a babára valamennyit a saját tömegéből, ugyanúgy, mint a popsin keresztezett mei-tai-szárak esetében; 3) a babára ható erők szempontjából aszimmetrikus a kötés.
   Akkor mégis miért használjuk? - Mert egy éber totyogó esetében ez a szintű kompromisszumosság azért beleférhet...:)

Forrás: babywearingcalgary.files.wordpress.com

7. A kendőt azért is szeretjük, mert variábilis, látványos, öltöztet. A "gubancolásnak" főleg utóbbi a lényege - meg a kihívás. (Kismillió módja létezik, a képen látható csak egy példa.) Senkitől se szeretném elvenni ennek az örömét, csak behoznék pár szempontot a duplónál megkezdett vonalon.
   Minél bonyolultabb egy kötés, annál több az esély lazaságot belevinni. A lazaság aztán mindig a tömeg felé vándorol a mozgásunk következtében, vagyis a baba felé. A babát tartó egységben látványos lesz, a hordozó személy vállát, nyakát stb. pedig egyre jobban húzni fogja. Azért ajánljuk elsősorban a batyut a háti kötések közül, mert ennél kötéskor folyamatosan feszesen tartjuk mindkét kendőszárat a kezünkkel, és rövid utat tesznek meg - így a legkevesebb a lazaság visszavándorlásának az esélye. Ezt az esélyt növeli minden egyéb megfogás (foggal, állal, térddel, alkarral...), valamint az előredőlés: ilyenkor nem úgy és nem annyi súly esik a kendőre, mint kiegyenesedve. Előredőlve kötött kendő nagy sansszal nem lesz kényelmes huzamos ideig.


Igazából az 1. és a 4. pont kötései azok, amelyekre azt mondanám, hogy big NO; de meghúzás nélkül, csak az X-be illesztve a babát az elöl- és csípőn kereszt is ide illik. Nyilván adódhatnak élethelyzetek, amikor az itt elemzett kötések közül választunk, illetve semmi akadálya a gubancolásnak vagy egy totyogó életvitelszerű duplózásának - én is művelem. Szóval ez a cikk nem a tiltásról akart szólni, hanem meggondolás tárgyává tenni pár - gyártók által is ajánlott - kötést.