Ez a blog szubjektív babatani gyűjteményként indult egy kétgyerekes anyától, aki babahordozási tanácsadó is. (Most lassanként hordozás témában írt cikkeim gyűjtőhelye kezd lenni, bővítem, mikor sikerül;).) Összességében természetes- és ökomegoldások előnyben, fő témáim: szoptatás, mosható pelus, hordozás, babás mindennapok.
Tudom, hogy jócskán eltűntem, eléggé más dolgok foglalkoztattak:) Még mindig erősen lógok a csatosos cikk folytatásával, de addig is pár link, avagy miket írtam az elmúlt fél évben:
A batyu újszülött kortól végig használható háti kötés, minden háti kötés alapja. Fiziológiás pozíciót tud, ha jól kötjük. Kicsi babánál a combok nem terpesztenek túl, hanem érezhetőek a háton - hiszen a terpesz nagyságát a bugyor határozza meg -, így kivitelezhető vele a 60-90°-os terpesz - 120°-os térdemelés adta optimum. A kisebb babák a természetes kifózist ("C alakú hát") mutatják, a nagyobbak éberen "egyenes" háttal helyezkednek el a batyuban. A felső szegés holléte a karikással egyező módon alakul: fül felső vonala újszülöttnél, fejét tartónál nyakig, felsőtestét tartónál hónaljig.
Batyu fekve csomagolt babával
A kendőt egyenletes felületre terítem, a középjelzésnél kisimítva. A babát ráhelyezem, a kendő felső vonalához igazítva (ld. a leadben). Terpeszben térdelek elé, hogy ne váltsam ki a lépegető reflexet. Összegyűjtöm a lenti részt nem-szabályosan (hogy ne vághassa majd a térdhajlatát), ezt térdhajlatba illesztem (a térdek zárva!), majd tenyereimet oldalról végigvezetem alulról fölfelé, közvetlenül a baba mellett; a hüvelykujjaim mozdulatlanok, a többivel gyűjtöm fel a tenyereimbe az anyagot, vigyázva arra, hogy ne húzzam lefelé, csak szedjem össze. A babát szorosan körbeveszi a kendő, a térdeit a köldöke szintjéig emeli, vagyis jó esetben úgy látható, ahogy a hátamon lesz a bugyorban. Minél följebbi ponton összefogom a kendőt. Ha lazaságot látok, kihúzom. Én bal vállamra gördítem majd fel a dedet, úgyhogy a szárakat jobbra teszem ki.
Jobbkezes vagyok, így jobb jobb kezem fogja össze a babacsomagot, hüvelykujjam van a baba álla vonalában (ha újszülöttről beszélünk). Ha ez megvan, jobbommal elfordítom a babát, bal alkaromat pedig alá fordítom, ld. kép alant.
Ezután finoman az alkaromra fordítom a babát. A popsija a könyökhajlatba esik, a lábai túllógnak a könyökhajlatomon kifelé.
A bal felkaromat finoman megemelve a babát a vállamra gördítem. Végig megtámasztom az ujjaimmal a fejét.
Kis igazgatással a baba a lapockáim közé kerül. Most a bal vállamon
különválasztom a szárakat, majd a fejemet előrehajtva a jobbommal
átemelem a jobb szárat - közvetlenül a fejem felett - a jobb vállamra.
Ha sikerült megőrizni a csomagolás szorosságát, a babát végig érzem közvetlenül a hátamon. (Ha azt érzem, hogy eltávolodott a felsőteste, egybefogva az egyik kezemmel a szárakat, a másik kezemmel előrevezetve és meghúzva a felső szegést, közelítem.)
Most egyik kezembe fogva mindkét szárat, leeresztem a babát addig a szintig, ahol már kényelmesen el tudom érni alulról a popsiját. (Ez általában az alsó bordaív szintje. Nagyobb babát annyira eresztek le, hogy a szemvonala a vállam fölé essen.) A szabad kezemmel csekkolom az ereszkedését. Kiegyenesedve állok. (Ha közben a felső szegés lazul, előrevezet - meghúz.)
Ha a térdfelhúzás rendben, úgy igazítom a vállamon lévő szárakat, hogy az alsó szegést lefedje a felső, így a felsőt megfeszítve lefogódik az alsó is.
Így már elengedhetem az alsó szegést. Karjaim nyújtva (így nagyobb az erőkar, egyszerűbb húzni); egyik kezemmel feszesen tartom az egyik szárat, másikkal felülről lefelé meghúzom a másik szár sávjait, és a meghúzottakat átadogatom a szárat tartó kezemnek, ahogy alant látszik. Nem egyszerre veszem át a sávokat, hanem megosztva az ujjaim között a stádiumokat - ez nagyon fontos, csak így védhető ki, hogy átvételkor időlegesen elengedjem a már meghúzott sávokat, lazaságot víve a kötésbe. Alkarból húzok, nem csuklóból.
Annyira húzom meg, hogy még pont ne emelkedjen meg a babám. Ha kész ez az oldal, a meghúzogató kezembe veszem a kész szárat, és a másik kezemmel adogatok ennek, ugyanígy a felső szegéstől indulva. A végén hátranyúlok a felső szegésért, ameddig csak tudok, előrevezetem, majd meghúzom. (Fontos, hogy hátranyúlva még csak előrevezess, ne húzz!)
Másfelet-másfelet csavarok a két száron befelé derékmagasságban, még mindig feszesen tartva őket.
Ezután megint két kézbe fogom a szárakat. Feszesen tartva hátraviszem őket, a baba lábai fölött a térdhajlatában vezetem. Keresztezem őket, és a lábak alatt előreviszem, még mindig vigyázva, hogy feszes maradjon. Elöl lapos csomót kötök.
Hátranyúlok, megigazítom a térdeket, ellenőrzöm, hogy a lábszárak függőlegesen és szimmetrikusan állnak-e (ha nem, beigazítom), illetve ha az előremenő vízszintes szárak lazák lennének, vagy lennének bennük laza sávok, helyrehozom, és kioldom, majd újrakötöm a csomót.
Levétel: összenyomom a csomót, ezzel meglazul, kioldom. A keresztet kibontom, a jobb oldali szár a jobb kezembe kerül, bal a balomba. Mindkettőt bal kézbe fogom derékmagasságban, és elkezdem ereszteni úgy, hogy a karom balra tendál, így a baba a jobb csípőmre ereszkedik le a jobb hónom alatt. A jobb kezem végig a popsijánál van, mikor elérhetővé válik, két kézzel megfogom, lebontom róla a kendőt.
Mire figyeljünk?
- Figyeljünk a fiziológiás pozíció megvalósítására! Gyakori,
hogy a combok vízszintesen futnak, a térdek nem érnek köldök magasságig. (Ha a baba nem hagyja magát szorosan csomagolni, érdemes már háton korrigálni, ld. videóm)
- A fő kulcs a csomagolás. Feszesen csomagoljunk, a kendő ne vessen ráncot a baba hátán, minden felesleg a térdhajlatban legyen!
- Ne dőljünk előre meghúzásnál, mert úgy egyre följebb másznak a sávok, és a baba nyakánál
felgyűlik az anyag, miközben a térdhajlatából kivándorol. Egyenesen, vagy, amikor sikerül, homorú háttal álljunk azután, hogy a leengedésnél meghúztuk a felső szegéseket.
- A szélső sávokat ne a szegővarrást fogva húzzuk meg, hanem a varrás vonalától 1-2 centire, mert a varrás vonalán jobban húzódik, bevághat a baba testébe.
- Figyeljünk az egyenletes meghúzásra! Ha egy sávot jobban meghúzunk, pl. a térdhajlatban jól megrántjuk az utolsó sávot "biztos, ami ziher", azzal a többi sávot lazává tesszük, és a nagyon meghúzott sáv be is vághat a baba combjába/térdhajlatába.
- NE engedjük el a szárakat, egyiket sem! Nem kell foggal, állal, stb. fogni, ennél a kötésnél teljesen simán lehet kézzel fogni a szárakat:)
- Ne húzzunk túl erősen, mert a baba felvándorol, gyakran a kendő is a baba hátán, illetve gyakori, hogy a jó csomagolás ellenére a túlhúzott popsi-vonali sáv megemeli a popsit, így a térdek már nem érnek fel a baba köldökéig.
- Mikor hátravezetjük a megcsavart szárakat, vigyázzunk, hogy ne
ereszkedjen meg hirtelen (ezért lényeges, hogy „élhető” magasságban legyen a
baba popsija, érjük el a kezünkkel, és hogy kellően lent fogjuk a szárakat meghúzásnál).
- Gyakori hiba, hogy túl alacsonyra kerül a
kereszt, átmegy a baba lábszárain, így terhelve, nyomva őket.
- Ne szorítsuk meg a keresztet! A bugyor tartsa a
babát, ne a kereszt! (Ha a keresztet meghúzzuk, zsibbadni, lilulni fog a lába,
hiszen oda terhelődik a súlya.)
- A kereszt után előrevezetett szárak vízszintesek
legyenek! Ha a csomó nem egy szinten van a kereszttel, lazává
válik a kötés, hiszen a lazaság mozgás közben a tömeg, azaz a baba felé vándorol.
- Ha hosszú a kendő, természetesen hátravezethetjük, de csak a csomó megkötése után érdemes, különben a kötésbe lazaság kerül, ami a tömeg, azaz a
baba felé vándorol - és ahhoz vezet, hogy a kendő húzni fogja a vállunkat.
- Mindig dupla csomót kössünk, a szimpla nem biztonságos.
- Ha jó a kötésünk, a baba egészen ránk simul, érezzük a lélegzését. Nem szabad, hogy görnyedjen a kötésben, mert ez fulladásveszélyes! A légutak legyenek szabadok! Pont emiatt ne érjen a fül felső vonala fölé a felső szegés.
- A baba öltözéke ne legyen túl meleg, de a lábát hőségben is takarja nadrág térdhajlat alattig, különben nyomot hagyhat a kendő, hiszen egy egyentlen felületre esik a baba tömegének egy része. Ne kössünk rugdalózóban, mert nem engedi kellő mértékben behajlítani a lábat, akadályozza a lábfej mozgását, beindíthatja a járóreflexet. (Egy mérettel nagyobb rugi jó lehet.)
A csatos hordozók (SSC-k (soft structured carriers)) megint egy megosztóbb téma, mivel a gyártói ajánlás eléggé elüt attól, amit sok tanácsadó vall róla. A legtöbb gyártó újszülött kortól ajánlja, a tanácsadók többsége viszont csak totyogó kortól, azaz onnantól, hogy a baba önállóan lépked.
Miért csak totyogástól ajánlják?
Korábban nagy vonalakban összeszedtem, milyen az újszülött számára tehermentes pozíció, vagyis milyen pozíciót célzunk meg, amikor a kisbabát hordozzuk. Ehhez képest a csatos jó pár dologban eltér:
1. A megtámasztás mértéke
A pántcsatlakozás vonalától
eltekintve ott a lazaság.
Forrás:
s-media-cache-ak0.pinimg.com
Míg egyenletes sávonkénti meghúzással egy kendő teljesen magunkra állítható, vagyis a csigolyánkénti megtámasztás folytán a baba mondhatni "dacol a gravitációval", a csatost a derékpánton kívül csak két pánt és a pántcsatlakozó illeszti ránk. Annyiban tart feszesen a hordozó, amennyiben ezek megfelelően feszesek. Klasszikus csatosnál a csatlakozási pontokon megfeszül a hordozó, a body többi pontján azonban kevésbé feszes vagy látványosan laza lehet (ld. kép).
Azaz míg jól kötött kendőben a baba közel sem ül, csatosban azt mondhatjuk, hogy szinte igen; a feszes meghúzás sem vesz le minden terhelést a baba gerincéről.
2. Túlterpesztés
Mint minden derékpántos esetében, csatosnál is a hordozó személy derékbősége határozza meg a baba terpeszét, ami így újszülött esetében mindenképpen szélesebb lesz a fiziológiás 60-90°-nál. (Ahogy már volt szó róla, a baba természetes terpesztett guggoló tartása - max 90°-os terpesz és 120°-os térdfelhúzás - támogatja leginkább az optimális csípőfejlődést.) A belső combizmok folyamatos húzódása egyoldalú lazaságot eredményezhet. Ha pedig a túlterpesztett térdek magasságánál lejjebb kerül a popsi, a baba gerince homorodni fog - ami egy felsőtestét még nem tartó baba esetében egyáltalán nem jó hatás. (A szakemberek nem javasolnak semmilyen mozgásformát, amely megelőlegeztet a babával olyan mozgásfejlődési fázist, amelybe magától még nem jutott el. Emiatt nem ajánlott ültetni a nem-ülőt, járni segíteni a magától még nem járót. Amikor azt látjuk, hogy a hordozóban homorodik a - felsőtestét még nem tartó - baba gerince, ugyanilyen hatásról beszélhetünk.)
A túlterpesztés és a pántcsatlakozó együttes
hatásaként a baba a hordozó személyhez lapul,
a háta homorodik.
Forrás: http://www.earthmother.ie
3. A babára terhelődik valamennyi a saját tömegéből
Csatosban a baba súlyát részben a derekunkon/csípőnkön, részben a vállunkon-felsőtestünkön viseljük, utóbbiakon a vállpántok segítségével. Ezek a vállpántok - más hordozókkal ellentétben - klasszikus csatos esetében a body-ba térnek vissza, általában valahol a baba derékmagasságában vagy kicsivel feljebb. Belátható, hogy az a tömeg, amely a vállpántokra húzóerőt gyakorol, részben ide vezetődik el - a baba testére. (Láb fölött vezetett szárú mei-tai-nál ugyanez a helyzet.)
(Általános tapasztalat, hogy csatosban, láb fölött vezetett mei-tai-ban, duplóban könnyebbnek érezzük a babát - ez emiatt van.)
4. A pántcsatlakozó nyomáspontja
A pántcsatlakozó klasszikus csatosnál tehát a kisbaba derékmagasságában vagy fölötte csatlakozik bele a body-ba. Ennek a csatlakozásnak a vonalán nyomás esik a baba gerincére. Ne erős nyomást képzeljünk el (bár van, amikor direkte homorító hatásúnak tűnik), de ahhoz épp elég, hogy a zavaró hatás újra meg újra a háta kiegyenesítésére késztesse a babát. Ezzel megint a már említett homorításnál vagyunk.
Tökéletesen látható a nyomáspont (is:))
Forrás: barefootbabies.com.au
Mi a helyzet a totyogókkal? Rájuk ezek nem állnak?
Forrás: http://carefreecocoon.com
Ez a kép nagyon érdekes nekünk, mert ugyanabban az eszközben látunk kicsi babát és járó gyereket.
A kisbabának nem támasztja meg a
lábait térdhajlattól térdhajlatig a csatos, láthatólag még nagy neki. (A lábszárak függőleges
helyzetét elősegítő hordozó nem csak kényelmesebb a babának, de pl. a
vérkeringés és a kisebb terhelés miatt sem elhanyagolható szempont.) A túlterpesztés látványos, a nyomáspont is érzékelhető, bár a csuklya sok mindent kitakar.
A másik képet szemlélve viszont jól látható, hogy egy önjáró ded a felnőttekéhez hasonlóan tartja a hátát, nem látjuk az újszülöttek kifózisát (a C alakú gerincet). A kisfiú eszközben ülése kényelmesnek tűnik, a nyomáspont is lejjebb kerül, mint a kicsi baba esetében. Totyogó korban általában már elég hosszúak a combok is ahhoz, hogy a derékpánt ne okozhasson túlterpesztést (hacsak nem nagyon széles hátú a hordozó személy).
Egy ülni tudónál még nem, de egy járó babánál már a felnőttekéhez hasonló képet mutat a gerinc ágyéki és keresztcsonti görbülete, így azt mondhatjuk, hogy az a kompromisszumcsapat, ami a csatossal jár, éber állapotban már nem befolyásolhatja fejlődésének természetes menetét (- vagyis nem altatnék csatosban totyogót sem napi rendszerességgel, 3 órával számolva pl, de ez nem is reális..).
Ez így már elég hosszú, de folytatom majd olyan izgalmas témákkal, mint újszülött szűkítő, csatosszerű kenguruk, bugyrosítás, sufnituning, nem-klasszikus pántcsatlakozású csatosok, stb.:)
Amikor azt mondjuk, hogy a kendő képes biztosítani a fiziológiás pozíciót (vagyis az újszülött úgy van benne, ahogy magunkhoz ölelve magától is elhelyezkedik), főleg egy pár kiemelt kötésre gondolunk. Konkrétan: kenguru kötés, batyu kötés, csípőkenguru, karikás kendő. (Ld. itt.) Ezek jól kötve finoman "ránk tapasztják" a babát, vagyis a gerince, csípője nincs terhelve, nem hasonlíthatjuk ahhoz, mint ha ülne a hordozóban. A terpesze a saját maga által felvett 60-90°-os szöget zárja be (- ez csípő szempontból kimutatottan az optimális szög, 120°-os térdemeléssel kombinálva), a gerince csigolyáról csigolyára megtámasztott. Sok kötés van, amelyek ezeket nem tudják, de pl. korábbi ajánlás, stílusosság, egyszerűség, a hordozó személy szempontjai, vagy más okok miatt a köztudatban maradtak; ezekről szeretnék most írni.
1. Van pár alap nem-ajánlásunk: bölcsőtartás kendőben, kifelé fordítva kötni, lábakat bekötni. Ezekről most csak kutyafuttában: bölcsőtartásban a baba gerincét nem tudjuk pontról pontra megtámasztani, emellett a hordozóba görnyedés fulladásveszélyes is! Kifelé fordítva a baba gerince felénk fordul, vagyis a kendő megint csak nem tudja megtámasztani a babát, a háta homorodik, gyakran a nemi szervén ül. Nem tud felénk fordulni, ha megijed vagy túlingerlődött. A lábakat bekötve a babát általában beleguggoltatják a kendőbe; nemcsak eltér a pozíciója az optimálistól, de a hordozó személy mozgása is hatással van a csípőjére: minden kis zökkenéskor kedvezőtlen szögben mélyíti a vápát a combfej ízületi gömbje.
Elöl keresztezett kötés; forrás: babanet.hu
2. A legismertebb meggondolandó talán az
elöl keresztezett kötés (elöl
X, elöl csomós X), ld. pl. itt.
(A legfontosabb a
videón, hogy sose
zárunk szimpla csomóval, mert balesetveszélyes! Másrészt nincs sok értelme sávonként meghúzni, ha utána
elengedem, amit már meghúztam...)
Ami a konkrét kötést illeti: összehasonlítva az itt ábrázolt babapozícióval, könnyen észrevehető, hogy elöl kereszt kötésben a baba terpesze nagyobb, a térdeit pedig nem vagy alig emeli a popsi szintjéhez képest. Még ha az X-be ültetés után meg is húzzuk a szárakat sávonként, a terpeszt akkor is a hordozó személy szélessége határozza meg a szárak lefutása (- vagyis a kötés alapadottságai) miatt.
A másik gond a kötéssel, hogy míg egy bugyornál (ld. kenguru, batyu) sávonkénti meghúzás esetén a baba háta egyenletesen meg lesz támasztva, itt a lefutás szöge miatt a sávonkénti húzás sem biztosítja a gerinc egyenletes megtámasztását. A tarkó környéke pedig rendszerint kimarad a kendőből - ha a fejet is belekötjük, és tényleg feszesre kötjük, azzal pedig oldalról fixáljuk a fejet... Ööö, örülök, hogy nem az én fejem van ott:/..
Ami a fő ellenérv ezzel a kötéssel kapcsolatban: bugyor vagy zseb alapú kötéseknél laza kötés esetén mindössze annyi történik, hogy nem támaszt megfelelően a kendő, ezzel szemben az elöl keresztezett kötés konkrétan balesetveszélyes lehet: a fickándozó babát semmi sem (max anyja keze) óvja meg attól, hogy hátrabillenjen a szétcsúszó szárak között.
3. A kívül zsebes keresztezett kötést főleg rugalmas kendővel szokták kötni - általában a gyártók
Kívül zsebes keresztezett; forrás: www.fittbaba.hu
bátorítására is. A rugalmas kendőkre gyakran minta is kerül, amely ezzel a kötéssel tud láthatóvá válni.
Ha a kötést szövött kendővel kötjük, szembeszökő a probléma: a babát egy kész kötésbe tesszük bele, nem húzzuk meg sávonként, így a kötés nem illeszkedik a babára. A videón a kereszt egyik fele konkrétan bővebb lett, így a baba aszimmetrikusan is helyezkedik el... A narrációval ellentétben ez a kötés nem tud egy újszülöttet optimális mértékben megtámasztani, hiszen a sávonkénti meghúzás teszi lehetővé a pontról pontra támasztást. Csak rajtunk lévő babával tudható, hogy melyik részt mennyire kell ehhez feszesíteni; ha egy kötésbe bele tudok tenni egy babát, vagy kivenni belőle lazítás nélkül, akkor az nem lehetett kellően feszes...
Mondhatnánk, hogy rugalmas kendővel más a helyzet, mert ez a babára idomul. A látszat valóban ez, éppen ez az elasztikus anyag lényege; de ettől még a rugalmasság "alatt" ugyanazt találjuk, mint amit a szövött kendős videóban látunk. A szövött kendők alapszövése azért a keresztsávoly, mert ez kisfokú átlós nyúlásra képes, miközben hosszában és keresztben tartja a formáját. Ez a kismértékű nyúlás éppen arra elég, hogy a feszes kendővel se lehessen "megszorítani" a babát, a sávonkénti meghúzás viszont tökéletes támasztást adhasson. A rugalmas kendők ezzel szemben minden irányban nyúlnak. Meghúzáskor az az érzésünk, hogy a nyúlásának "nincs határa", mint a szövöttnél; pont emiatt a támasztási képességei is behatároltak. Ezzel együtt szépen meghúzott belül zsebes keresztezett kötést használva működőképes eszköz a rugalmas kendő; kívül zsebessel viszont lehet a kötésünk látszólag kifogástalan (ha a túlterpesztést és az alig- vagy nem emelt térdeket leszámítjuk), a valóságban arról van szó, hogy az anyag természete minden lazaságot elfed. Ezek a lazaságok mozgáskor szoktak jellemzően előbukkanni: fél óra séta után a babánkat jóval mélyebben találhatjuk, mint eredetileg volt, minden lépésünknél megbillenve, a kendőbe görnyedve (ami nem veszélytelen..).
A Close Caboo a 3. réteget is feltéve hasonló végeredményt ad ki, mint ez a kötés, annyival jobb, hogy a karikákon való áthúzással valamennyire a babára állítható. Ettől még a tökéletlen támasztás és a túlterpesztés miatt alapesetben nem szoktam ajánlani.
A rugalmas kendőről bővebben ld. itt.
(Van, aki a JPMBB rugalmas kendőt külön kategóriaként kezeli, mert a gyártó magyarázata szerint állítólag 20 perc hordozás után ez a kendő "beáll", és támasztani kezdi a babát. Nekem ez nem hiteles.)
4. Nem ajánlunk rugalmas kendővel kötni semmilyen egy- vagy kétrétegű kötést a kellő támasztás hiánya miatt; illetve semmilyen háti kötést, mivel rugalmasban egy hátravetődő mozdulat kontrollálhatatlan, így balesetveszélyes.
5. Aki eddig bírta, már minden magyarázat nélkül is azonnal levágja, mi a gondom ezzel a csípőn keresztezett kötéssel; ugyanaz, mint a kívül zsebessel, csak itt még feltűnőbb a dolog. Teljesen laikusként is adná magát a kérdés, hogy milyen támasztást emleget a narrátor; illetve bőszen szurkolunk, hogy mondjuk úgy általában ne essen ki a gyerkőc.
Alapszabály, hogy ha azt akarom, hogy a kendő ne csak tartsa, de támassza is a babát, feszesre kell húznom a szárakat!
A következő kötésekre semmiképp se mondanám, hogy nem ajánlom, csak szeretnék pár szempontot behozni.
Dupló; forrás: carryingthefreerider.blog.hu
6. A dupló méltán népszerű kötés, nagyon kényelmes lehet a hordozó személynek, mert elosztja a vállai és a törzse között a baba súlyát; és nem mellékesen nagyon jól néz ki. Ha megnézzük ezt a videót, látjuk viszont, hogy megkötéskor nem lehetséges egyszerre szorosan fogni mind a két szárat, mint a batyunál, vagyis rengeteg lehetőség van, hogy a már kihúzott lazaság visszavándoroljon. (- Más kérdés, hogy Hedwych időnként el is engedi a már sávonként meghúzott szárat; nem tudom, miért:).)
Ha tökéletesen feszesre kötjük, akkor is vannak kiküszöbölhetetlen velejárói a duplónak: 1) a baba pozíciója nem tud benne azonos lenni a fiziológiással, mert a térdemelés mértéke kisebb; kisebb babánál (akinek a terpesze még nem ölelne körül) szélesíthetjük vele a terpeszt, magunkra lapítva a babát; 2) a második rétegben terített szár visszavezet a babára valamennyit a saját tömegéből, ugyanúgy, mint a popsin keresztezett mei-tai-szárak esetében; 3) a babára ható erők szempontjából aszimmetrikus a kötés.
Akkor mégis miért használjuk? - Mert egy éber totyogó esetében ez a szintű kompromisszumosság azért beleférhet...:)
Forrás: babywearingcalgary.files.wordpress.com
7. A kendőt azért is szeretjük, mert variábilis, látványos, öltöztet. A "gubancolásnak" főleg utóbbi a lényege - meg a kihívás. (Kismillió módja létezik, a képen látható csak egy példa.) Senkitől se szeretném elvenni ennek az örömét, csak behoznék pár szempontot a duplónál megkezdett vonalon.
Minél bonyolultabb egy kötés, annál több az esély lazaságot belevinni. A lazaság aztán mindig a tömeg felé vándorol a mozgásunk következtében, vagyis a baba felé. A babát tartó egységben látványos lesz, a hordozó személy vállát, nyakát stb. pedig egyre jobban húzni fogja. Azért ajánljuk elsősorban a batyut a háti kötések közül, mert ennél kötéskor folyamatosan feszesen tartjuk mindkét kendőszárat a kezünkkel, és rövid utat tesznek meg - így a legkevesebb a lazaság visszavándorlásának az esélye. Ezt az esélyt növeli minden egyéb megfogás (foggal, állal, térddel, alkarral...), valamint az előredőlés: ilyenkor nem úgy és nem annyi súly esik a kendőre, mint kiegyenesedve. Előredőlve kötött kendő nagy sansszal nem lesz kényelmes huzamos ideig.
Igazából az 1. és a 4. pont kötései azok, amelyekre azt mondanám, hogy big NO; de meghúzás nélkül, csak az X-be illesztve a babát az elöl- és csípőn kereszt is ide illik. Nyilván adódhatnak élethelyzetek, amikor az itt elemzett kötések közül választunk, illetve semmi akadálya a gubancolásnak vagy egy totyogó életvitelszerű duplózásának - én is művelem. Szóval ez a cikk nem a tiltásról akart szólni, hanem meggondolás tárgyává tenni pár - gyártók által is ajánlott - kötést.
Ez a kérdés nagyon gyakran előjön. Mivel a hordozás sok anyukánál szükségmegoldásként merül fel (pl. mert a baba letéve folyton sír; utálja a babakocsit; babakocsitól az x. emeletig vagy boltba leugrani kellene valami, stb.), nem szeretnének nagyon "mélyre menni". Nem vágynak sok új ismeretre, és nem akarnak sokat költeni a dologra. Ez érthető, de aztán csak-csak előkerül, hogy a babának a legjobbat szeretnék, vagyis legyen optimális a pozíciója.
Szóval kéne egy eszköz, amit nem kell kötözgetni, kényelmes, az újszülöttnek is tökéletes, és még megtanulni sem kell... Ja, és lehetőleg kezdettől végig jó lesz. Hááát...
Ilyenkor klasszikusan azt mondjuk, hogy karikás kendő, mert erre minden fent említett szempont áll, egyedül a második csorbul némileg, hiszen a lefogott félkar nem teszi lehetővé a magas pontokra teregetést:P, a féloldalasság pedig kb. 9-10 kilótól elég megterhelő tud lenni. Addig viszont van egy eszközöd, amivel fél perc alatt magadra applikálod a babát, relatíve hamar megtanulható, szoptatni is könnyen lehet benne, és nem iszonyúan drága. Kötözgetni klasszikus értelemben nem kell, de az elve hasonló, mint a hosszúkendőé.
De hogy végigvegyük a szempontokat:
Karikás kendő. Forrás: amazon.com
1. Ne kelljen kötözgetni: mielőtt jobban belefolyna a dologba, szinte minden szülőnek nagyon fontos. Úgy véljük, hogy valami iszonyú nehezet kellene elsajátítani, "ráadásul nincs is kézügyességem", és oké, hogy a babának ez a legjobb, de ha rosszul kötöm, mindjárt nem legjobb, akkor nem jobb mégis egy mei-tai rögtön?... Nem...!:) Ebben a cikkben próbáltam összefoglalni, hogy mit tudnak az egyes eszközök. Míg a formázott hordozóknál a hordozó személy dereka határozza meg a baba terpeszszélességét (és széles hát esetén jó nagyra növeli), és sem a terpesztett guggoló lábtartás, sem az egyenletes megtámasztás nem valósítható meg bennük, a kendő képes ezekre. Ami a bonyolultságot illeti, a cipőfűző megkötéséhez szoktuk hasonlítani. Több izmot mozgat meg a kendőkötés, de kevésbé bonyolult;)
2. Kényelmes (a hordozó személynek): na ez szubjektív és nagyon eszközfüggő... De volt mei-tai-om, amely felvéve tíz perc alatt olyan lapockafájdalmat okozott, hogy hamar le kellett vennem. Próbáltam csatost, ami az én alkatommal mindenhogy kényelmetlen volt, felhúzódott a derékpánt, és megfájdította a derekamat. (Ezért mondjuk, hogy próbálni kell, lehetőleg minimum fél órát viselve az eszközt!) A kendőknél is van hasonló... Vékony kendő, egyrétegű kötés és nagysúlyú ded nem barátok.
Kendőt is lehet úgy kötni, hogy húzzon (ha nem egyenletes a meghúzás és ezzel együtt a feszesség), de alapvetően ugyanolyan kényelmes vagy kényelmesebb lehet a hordozó személynek, mint egy formázott. Ha kenguruval hasonlítjuk össze, nagyon határozottan a kendő javára billen a mérleg.
Belül zsebes keresztezett kötés. Forrás: wellroundedny.com
3. Az újszülöttnek tökéletes: nagy pluszpont a kendőnek. Karikás kendőben, kenguru kötésben, csípőkenguruban vagy batyuban fiziológiás pozícióban van a baba, vagyis úgy, ahogy magadhoz ölelve magától is helyezkedik. A kendő csigolyáról csigolyára megtámasztja, gyakorlatilag finoman "rád tapasztja" - nem ül, mint pl. egy csatosban tenné. (Az az ajánlás, hogy ne késztessünk babát olyan mozgásra, amelyet magától még nem tud produkálni, vagyis ne ültessük, ne jártassuk (bébikomppal se).)
4. És még megtanulni se kell: hát igen, a kendőt kell... De valójában a mei-tai-nak, a csatosnak, és minden más eszköznek is megvan a maga trükkje. Az a különbség, hogy utóbbiakban minden előzetes tudás nélkül is magamra tudom valahogy applikálni a babát, a kendő viszont tudás nélkül egy ijesztő, hatalmas anyagdarab.
Én még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne tudta volna megtanulni. Egy egészséges felnőtt számára ez nem nagyobb kihívás, mint pl. az okostelefon használatát elsajátítani.
Batyuban újszülött:)
Forrás: becomingmamas.com
5. Biztonságos: sok szülőnél az billenti a mérleget a formázott hordozók felé, hogy ezeknél kevésbé tartanak attól, hogy kiesik belőle a baba. Úgy vélik, a fő szempont a minél kisebb kockázat - ami első körben nyilván érthető is. Azonban, ha jobban elmerülnek a témában, hamar kiderül, hogy így egyszerűen csak "orthopédiai kockázattal" cserélik le a "kiesési kockázatot". Rendben, nem fog kiesni a csatosból.. Csak homorítva, túlterpesztve, hátranyakló fejjel ülni benne, aminek a hatása nem bejósolható.
(Egyébként jópárszor kötöttem, de még sose ejtettem le gyereket, és nem is hallottam ilyen esetről. Amíg az ember pl. még csak gyakorolja a batyut, kanapé fölött köt. Érezzük, hogy mit tudunk, és a kendő ilyen szempontból a kompetenciaérzethez és a testképhez is sokat hozzátehet;))
6. Kezdettől végig jó (méretet tekintve): na, ez abszolút a kendőre áll. Bár a csatosokat is ezt hirdetve adják el, de újszülöttnek a már említett szempontok miatt nem ajánlanám (újszülött-szűkítővel sem, hiszen ebben is kizárt a kellő megtámasztás), totyogóknak pedig a legtöbb csatos szélessége enyhén szólva nem megfelelő már. Félig lelógó combbal utazniuk olyan lehet, mintha egy bárszéken ülnénk hosszan, láb-támasztás nélkül. Zsibbasztó. Mei-tai-t a szárak térdhajlatig igazításával tudunk megtoldani, de ez sem tökéletes megoldás, mert azon a szakaszonráterhelünk a gyerekre a saját tömegéből.
+1. Legyen (relatíve) olcsó: még egy pont a kendőnek. Lehet kapni kínai másolat vagy olcsó márkátlan csatosokat, de ezeket biztonsági okokból nem ajánlanám. (Vannak rémtörténetek használatkor eltört csatokról... A tartós csat sajnos nem olcsó.) Az újszülötteknek ajánlott eszközök között vannak (jó minőségű) kendőnél olcsóbbak, de mindben lehet kifogást találni. (Pl. a "babazsákok" (sling) a bölcsőtartás és a fulladásveszély miatt feketelistások, a kenguruk mindkét érintettnek igen kényelmetlenek, a babára nézve több szempontból problematikusak, a mei-tai-ról pedig már volt szó - ráadásul relatíve olcsón csak nem-állíthatósat kapnánk.)
Ha használt hordozóban gondolkodunk: a használt kendők sokszor hibátlanok, viszont betörtek, azaz gyakran kényelmesebbek használatkor, mint újként. A formázott hordozók viszont nem mindig őrzik a minőségüket - ld. fakulás, szivacs vékonyodása, csatok amortizálódása, derékpánt "megtörése"...
A "legyen olcsó"-nál mindig eszembe jut, hogy míg egy babakocsira nem ritkán kiadnak a szülők sok-tízezres összegeket, a hordozóeszközt nem okvetlenül tekintik járulékos költségnek, inkább az anya hobbijának, vagy nem is tudom. Én a fontossági sorrendet megfordítanám..;), de ettől még érthető, hogy amíg nem tudják a szülők, hogy "beválik-e", nem szeretnének hordozóra költeni (- bár, ha úgy vesszük, a babakocsi sem mindenkinek válik be:)). Szerencsére ma már sok hordozós klub van, ahonnan lehet eszközt bérelni kipróbálásra!
Számomra a 3. pont abszolút elsőbbséggel bír, ezért kezdtem kendőzni kezdeti ellenérzéseim ellenére. Idő kell ahhoz, hogy túllépjünk a sárba lógó szárak gondolatán (ami amúgy sokkkal ritkább eshetőség, mint kezdetben elképzeljük:)) és időt adva neki magabiztossá váljunk, de onnantól nagyon izgalmas korszak vár ránk:D Ha kedvet kaptál bepillantani, kötés videók itt.
Ha még mindig úgy érzed, némi saját tapasztalat birtokában is, hogy kendő semmiképp-soha... - akkor hívj tanácsadót:D, de ha valamiért még mindig nem és nem és nem, akkor vannak eszközök, amelyek ugyan nem képesek a fiziológiás pozíciót biztosítani, de egészséges babával saját felelősségre működhetnek. (Ajánlani nem szoktam őket, mert ajánlani olyat szeretek, ami optimális pozíciót nyújt:).) Ilyen kompromisszumos eszközök: Rugalmas kendő: bár ennél is fontos lenne a pontos kötés, a pontatlanság nem látszik, így a szülők nagyobb magabiztossággal nyúlnak hozzá. Belül zsebes keresztezett kötést ajánlunk vele. Pontos kötéssel majdnem annyit tud, mint egy szövött kendő:) Sokkal jobban amortizálódik, mint a szövött kendő, ezért nem nagyon érdemes használtat venni belőle. Close Caboo: enyhén túlterpeszt, főleg, ha a hordozó személy szélesebb alkat, a megtámasztás nem tökéletes. Mindenképp próbáljuk fel megvétel előtt, hogy lássuk, nem homorodik-e benne a babánk gerince. Fontos, hogy használjuk a harmadik réteget is, így biztonságos, és a megtámasztás is jobb. "Bébi tai-ok", pl. Didytai, Hoptye, Girasol Mysol: ezek kisbabás kendős mei-tai-ok, melyeket a gyártók újszülötteknek is ajánlanak. A derékpánt miatt az újszülött túlterpeszt, a pántos megoldás miatt a megtámasztás nem lehet tökéletes, de kompromisszumos megoldásként adottak. Fontos, hogy láb alatt vezetve kössük, hogy ne kerüljön terhelés a babára a rajta átmenő pántok miatt! Állítható kendős mei-tai-ok, félcsatosok: mivel állíthatók, az újszülötteknek való legkisebb állásban kicsit kevesebbet tudnak, mint egy nem-állítható "bébi tai", hiszen az összehúzás a body támasztó képességét visszaveti. Előnyük viszont azokkal szemben, hogy hosszabban kihasználhatók. Pici újszülöttnek nagyon-nagyon nem szívesen mondanám ezt az eszközt. Itt is fontos a láb alatt vezetés:) Konkrét márkák Magyarországon: Csengelino, Enidoo, Lujzus, Anci...
Utóirat: végigjátszottam, hogy tényleg lepontozom az eszközöket, de használhatatlan lett az eredmény. Nem csak azért, mert a megítélés mindig egyéni, hanem mert egy ilyen pontozás vészesen leegyszerűsíti a dolgot, pedig az adott élethelyzet elsődleges szempont a választásnál.
A kutatások szerint akkor lesz biztosan kötődő egy gyerek, ha a szükségleteit felismerik, és gyorsan kielégítik. Sajnos a mi kultúránkból és ösztöneinkből jórészt kiveszett az a tudás, hogy a baba jelzéseit helyesen értelmezzük - de ez szerencsére tanulható! A baba 5-7-szer jelez, mielőtt sírni kezd. Minél messzebb van tőlem, annál kevésbé leszek képes hamar reagálni...
És erre (is) van kitalálva a hordozás. Ha az ősközösségből indulunk ki, akkor persze jórészt szükségtelen ez, hiszen a baba karból karba vándorol, többen vállalják a szükségletei kielégítését (akár a szoptatást is). Nálunk sajnos ez sokszor (szinte) kizárólag az anya feladata.
(Még mindig találkozni lehet azzal a képlettel, hogy Apa lényegében kihúzza magát minden feladat alól (esetleg a fürdetést vállalja), mondván, hogy ez az anya dolga, a babának úgyis ő kell. Ez nagyon nincs így... Az apa kezdettől része a családnak, és hatalmas terhet ró az anyára, ha kivonja magát. Az anyák ilyenkor a szükségleteik és az ösztöneik között őrlődnek, nem tudva, melyik ujjukba harapjanak: ha a baba jelzéseit hagyják figyelmen kívül, a vele való kapcsolatuk sérül, ha a sajátjaikat, előbb-utóbb nem tudnak reagálni a babáéira sem... )
Szerencsére sok apa örömmel segít - de legtöbbjük csak akkor tud, amikor hazajött a munkából, vagyis a nap meghatározó részében az anya egyedül szükséglet-kielégít. És közben főz. Meg mos, takarít, bevásárol... El sem tudom képzelni, hogy lehet ezt hordozás nélkül megoldani (főleg több gyerekkel). Oké, vannak nyugis babák, akik egész nap nézelődnek - de lássuk be, nem ez az általános... És ez nem is baj:)
Ha bizonytalanok vagyunk a döntés helyességében, és mindenhonnan azt halljuk, hogy elkapatjuk, és nem lehet majd levakarni rólunk, lehet evolúciós alapokra is hivatkozni. Az emlősök három csoportba sorolhatók: fészeklakók, fészekhagyók és hordozottak. A fészeklakók kicsinyei (pl. egér) teljesen kiszolgáltatottak az első időkben, a fészekhagyók (pl. zsiráf) viszont épp ellenkezőleg, nekik hamar készen kell állniuk a helyváltoztatásra. A hordozott típusú utód kiált, ha megszűnik a testkontaktus, és erre reagálva a felnőttek újra magukhoz veszik (- az ember ugye nem mindig..). Erre szolgál például a Moro-reflex; a baba ösztönösen kapaszkodnivaló felnőttet keres.
Tudjuk, hogy az ember kialakulatlanul születik, a különböző szakvélemények szerint 9-24 hónap alatt éri be a fészekhagyó utódokat, vagyis egészen eddig jelentősen másokra szorul. Konkrétan újszülöttként szinte folyamatosan, később vissza-visszatérően testkontaktust kíván, erre van huzalozva. (Nem manipulál, khm..:))
Szóval azért hordozom, mert testkontaktusra van szüksége, és mert nekem is, mert nyugodt baba mellett nem leszek idegbeteg;).
Persze, babakocsizás mellett is lehet szükséglet-kielégíteni (főleg elmenve)... De én több okból is inkább kihagytam a korai babakocsizást. Egyrészt a közlekedési nehézségek és a babakocsi súlya miatt (a miénk mózessel együtt 10 kiló), másrészt, mert Budapesten laktunk. Az anyák többsége nem tudja, hogy a babakocsi pont szmogszinten helyezkedik el magasságilag.
Szokott még jönni az az érv, hogy a baba hátának jobb a babakocsi. Háttöö.. Tekintve, hogy a baba gerince közel nem síkegyenes, egy kemény, egyenletes mozgó felület egyáltalán nem jobb a hátának, mint kendővel egyenletesen a hordozó személyre "tapasztva" lennie. Ha ül a hordozóban, homorodik, túlterpeszt - vagyis ha csak és kizárólag csatosban lennének hajlandók hordozni újszülöttként, vagy mondjuk kenguruban (nem támaszt csigolyánként, nagyon terheli a csípőt és a gerincet), vagy pl. mondjuk babaerszényben (amely sajnos fulladásveszélyes), én is azt szoktam mondani, hogy akkor inkább babakocsi:).
... Lehetőleg ne mossuk össze egyéb dolgokkal. Esetleg hasonló színű kendőket szoktam együtt mosni, de ruháktól külön szoktam mosni a hurcikat. Ha új a hordozónk, első használat előtt mindenképp mossuk ki! (Hacsak nincs jelölve, hogy már mosva érkezik (finished), de ez igen ritka:))
Formázott hordozót (mei-tai, csatos, félcsatos, Bondolino...) én egyszerűen magában szoktam mosni kímélő programon, kis fordulatszámú centrivel, hogy ne sérüljön az anyag; (lehetőleg dupla) mosózsákban, hogy ne koppanjanak nagyot a csatok. A csatokat előtte érdemes összekapcsolni. Hőfok a címke szerint. Ha foltot találok rajta, mosószappannal szoktam kimosni gépi mosás előtt, enyhén dörzsölve (pl. szivacs dörzsijével finoman, ha nem kendős). Ha kendő anyagú, a kendőkre vonatkozó szabályok is mérvadóak, vagyis:
Kendőt - ha 100% pamut - a címkén jelölt hőfokon mossunk - általában ez 30-60°C. (Ha nincs rajta címke, 30-on mosnám.) Mindig folyékony mosószert használunk, mert a por a szálak közé ragad, rontva a kendő állagát. Vagy bababarát boltit szoktam használni, vagy saját keverésűt (http://antalvali.com/boszorkanykonyha/mosopor-gel-allagu.html). Utóbbit mindenhez használom, gazdaságos és öko, de mindent keményít egy kicsit. Túlélhető, két kötés után visszapuhulnak.
Öblítőt nem szabad használni, helyette (ecetes) vizet. Kis fordulatszámra (600 körülire) állítsuk a centrit (amúgy máskor is ez lenne optimális a ruhák érdekében, hosszabb lesz az élettartamuk). Lehetőleg vízszintesen szárítsuk (én nem így szoktam, hanem hosszában kötélen, vagy több szárítószálra terítve; de nem volt gond), ne napon. Lehetőleg ne szárítógépezzük. Van, aki megteszi, hogy kezesebb legyen a kendő, de ronthatja is az anyagminőséget.
Ha jacquard kendőről van szó, lehetőleg vasaljuk is gőzölős vasalóval, hogy a szálakat
fixáljuk; ha keresztsávoly, pont emiatt ne vasaljuk, mert merevvé
tennénk vele a kendőt.
Lenes, kenderes kendőt: max 40°-on, amúgy ld. fentebb.
Gyapjú tartalmú kendőt 30°C-on, gyapjú programon, centrifugálás nélkül mossunk. Ecetet, illóolajat szabad itt is használni. Kicsavarni nem szabad, csak finoman kinyomkodni. Ne szárítsuk lógatva, sem pedig napon, csakis vízszintes helyzetben, árnyékban.
Selymes kendőt max 30°-on, kézzel mossuk, ne centrizzük, ne tegyük szárítógépbe, ne szárítsuk napon ezt sem.
Bambuszos kendőt: hideg vízben, kézzel mossuk, ecetet ne használjunk, ne centrizzük!
Karikás kendőt az eddig olvasottak szerint mossunk, anyagától függően. A karikát érdemes védeni a karcolódástól. Azt szokták javasolni, hogy csomagoljuk zokniba - ez nekem nem vált be, mosás végére különváltak. A befőttes gumi hozott sikert.
Újszülött kortól használható, amíg csak bírjuk, elöl illetve oldalt
hordozáshoz. (Hátra is lehet tenni, de nem a legkényelmesebb, mivel ekkor is
féloldalasan terhel.) Újszülöttnél fül magasságig ér a felső szegés,
felsőtestét tartó babánál érhet csak hónaljig. Oldalt használva ajánlott
váltogatni az oldalakat. Jól kötve optimális benne a babapozíció. Írtam róla itt.
Kenguru kötés (ált. 3,6 m-es kendővel kötjük): http://www.youtube.com/watch?v=rfuoWaK9I7Q - azzal a kiegészítéssel, hogy az
anyagfelesleg nála nem került be egészen térdhajlatba, ott nekem hiányzott még
egy mozdulat.
Újszülött kortól használható. Ami határt szab: 1. a baba súlya - 6-7 kilós
súlytól érdemes oldalra vagy hátra kötni a babát az anya gátizmai és a baba
nézelődési lehetősége érdekében;) 2. a baba magassága, 3. az anya mellmérete. A
dús keblek akadályozhatják a baba térdeinek köldökmagasságig emelését.
Jól kötve optimális benne a babapozíció.
És https://www.youtube.com/watch?v=WpcwGdsqMJM
Kezdettől végig használható oldalra kötési mód, nagyobb babával
kényelmesebb, mint a karikás, mivel jól eloszlik a baba súlya. Közel optimális benne
a babapozíció.
Közel optimális benne a babapozíció. (Mivel nem bugyorba, hanem zsebbe kerül
a baba, a térdek csak laza kötés esetén kerülhetnek köldökmagasságba. Emiatt speciális hordozási igényű babák esetében nem ezt a kötést ajánljuk.)
Kezdettől az elölhordozási határunkig használható.
Újszülött kortól végig használható háti kötés, itt is, mint a karikásnál, egyre
lejjebb kerülhet a felső szegés. (Elalvás esetén újrapozicionálás vagy sállal
való fejmegtámasztás lehetséges, de a baba ezek nélkül is a hordozó személy
hátára hajtja a fejét.) Optimális tud benne lenni a babapozíció. Írtam róla itt.
Karikás kendőben némi rutinnal fél perc alatt magunkra applikálhatjuk a babánkat. Újszülött kortól használhatjuk elöl- és csípő fölött hordozásra is. Az újszülöttnek a fül felső vonaláig érjen a felső szegés, ahogy nő, egyre lejjebb kerülhet, kalimpáló babák a hónalj vonalát preferálják. Az oldalakat ajánlott cserélni a baba és a hordozó személy érdekében is. Változó, hogy ki meddig bírja/szereti használni a karikást, a féloldalasság miatt 10 kg körül hosszabb távon általában kényelmetlenné válik.
Baba a bal csípő fölött.
Ez a leírás csak lehetőség, nem csak így lehet jól kötni!
V. Little Frog Boulder Opal karikásban
Átterítem átlósan a hátamon a
kendőt. A karika a jobb mellem fölött van, a hónaljam felé.
Bal kezemmel megfogom belülről a
kendő alsó szegését. Megragadom, és ennél fogva vezetem át a karikákon (mindkét
karikán egyszerre) alulról az egész köteget, úgy, hogy a megragadott rész kerüljön
felülre a karikákban. (Így megfelelő a csavarás iránya.)
Úgy csinálom, hogy a bal csípőcsontom
kiálló felső része (csípőtaréj) fölöttig érjen a kendő alja. (De a megfelelő bugyorméretet a babaméret is meghatározza.)
Megint csak az említett szegésnél
fogva bevezetem az alsó karikába az előbb mindkettőn átbújtatott
kendőrészt.
Elrendezem a karikán a kendőt, vagyis a karikát átfogva egyenletesen ráncolom és a markomba gyűjtöm az anyagot a karikán.
Feljebb teszem kicsivel a karikákat,
a vállcsúcs alá vagy a vállcsúcsra (bár nem feltétlenül kellene, de általában kicsit csúszni
szokott a karika lefelé, ahogy kötünk), majd bugyrot képezek, a hónaljamig
felhúzom a (most már) felső szegést, hátul eligazítom, hogy a lapockámnál is kijjebb jöjjön.
Megfogom a babát, bal vállamra
fektetem, jobb kezemet alulról bevezetem a bugyor alá, megfogom vele a baba lábait, lassan eresztem bele a kívánt szintig (vagyis a csípőtaréj fölött (nem az oldalamon, hanem „elölebb”)), míg a balommal vízszintesen tartom a felső szegést.
Kicsi baba esetén fül felső vonaláig ér a felső szegés (fejét jól tartónál
nyakig, nagyobbnál hónaljig) . Annyira teszem oldalra, hogy a felkarjaink egymás mellé kerüljenek.
A felső szegés hátsó lazaságát átvezetem
a karikához. A babát tartva meghúzom, az alsó szegést szintén (egy centivel a varrás fölött, hogy ne vághasson be!), így már leesésbiztos. A baba hátán egyenletes és sima az anyag, az egész maradék köteg a baba térdhajlatába kerül: minden érzékelhető felesleget előrevezetek a térdhajlatban a karikához, majd a baba lábai
között kettőnk közé nyúlva kihúzom a térdhajlataiba egyik, majd másik lábánál is (nem
húzom hasig!).
Sávonként meghúzom a kendőt (kb. 8
húzás), „csíkot a csík felé”..., "napsugarasan"..., lentről fölfelé. A baba oldalainál végighúzom a kezem, ahol lazaságot találok, elvezetem a karikához, és kihúzom.
Ha kész, végigsimítom a
kezeimmel a baba hátát, megigazítom a térdét.
Levétel: az alsó karikát elemelve meglazítom kicsit a kötést, másik kezemmel tartva a babát. Alulról kezdve eltávolítom a kendőt a baba popsijáról, hátáról, fejéről, így kibújtatva őt.
Demóbaba karikásban előre kötve, a kendő Girasol Snow Flame
Mire figyeljünk?
A baba valamelyik lába lejjebb kerülhet, mint a
másik, az elöl lévő akkor, ha csak húzom, de nem vezetem kellőképpen előre a
térdhajlati részt; a hátulsó akkor, ha jól előrevezettem, de aztán laza marad a
meghúzás. Előbbi gyakoribb.
Egyenetlen rendezgetés esetén egy-egy sáv laza
maradhat, ezt utána nehéz rendbe hozni, és meghúzásnál egymásra másznak a sávok.
Gyakori hiba szokott lenni a lazaság
előrehozásának elmulasztása. Ha csak húz, húz az ember, könnyen lehet, hogy
ferdére húzza a babát, mert a baba felsőteste előremegy, míg a popsija marad. A
másik gond ezzel, hogy ha nem viszem előre a lazaságot, hiába húzok, laza marad
összességében.
Szintén hibalehetőség, hogy az egész kendő laza
marad, inkább csak megtámogatja, mint tartja a babát, aki eközben a hordozó
személy medencéjén ül. Ha jó a kötés, simán el merem engedni a babát.
Ha túlzottan oldalra kerül a (nagyobb) baba, a
hordozó személy kénytelen hátrahúzni a vállát, hogy a babáé elférjen.
Kényelmesebb, ha a baba válla és a hordozó személy felkarja egymáshoz
ér, de a hordozó
személyé nincs a babáé fölött (a baba nincs egészen oldalt!).
Gyakori hiba, hogy túl nagy bugyrot képezünk.
Ilyenkor is elhúzódhat a baba felsőteste, mivel sokat kell húzni a feszesség
eléréséhez.
A baba popsijának helye az, ami meghatározza a
helyzetét, nem a felsőtestéé! Oda tegyük a popsit, ahova tenni szeretnénk a
babát, és a popsit tegyük át, ha át szeretnénk helyezni (előrébb vagy jobban
oldalra, pl. szoptatáshoz).
A felső szegés vízszintesen fusson!
Figyeljünk rá, hogy mikor a felső szegést meghúzzuk, vízszintesen húzzuk, ne lefelé.
Ne kerüljön anyagfelesleg felülre! Minden
anyagfelesleg a térdhajlatba menjen!
Ha a térdek nem érik el a baba köldökmagasságát,
az egész térdhajlati kendőrészt együtt kezelve feljebb vihetők. A térdhajlatba
került kendőrészt (az egészet átfogva!) egészen hátulról vezessük a karikákig a baba térdhajlatain
keresztül, és a karikákon túl szintén egy egységként megragadva húzzuk meg.
Ha kisebb babát kötünk, ne tegyük magunk köré a combjait, mert túlterpeszthetjük, illetve kényszertartásba kerülhet a térd - ld. kép. Csak akkor legyenek körülöttünk a combok, ha már elég hosszúak ahhoz, hogy 90°-os legyen a terpesze, illetve úgy pozicionáljuk, ahogy a legtermészetesebb pozíciót veszi fel - függőleges lábszárakkal. (Ha a hordozó személy testesebb, vagy pl. várandós, ez nem is mindig kivitelezhető. Nagy hassal nekem mindenhogy a hasamba állt I. térde.) Ahogy batyunál is, itt is jól kivitelezhető általában, hogy a térdek felénk legyenek ("belénk álljanak"), ne körülöttünk.
A csípőm miatt kényszertartásba került V. térde.
Érdemesebb lett volna csípő fölé kötni, nem előre.
Ha
karikásban lilul a baba
lába, az azért lehet, mert nem egyenletes a meghúzásunk. Ezt tudjuk
csekkolni: ha enyhén lazítunk a kötésen, és megragadjuk a térdhajlati
részt, érezzük, ha egy ponton feszesség van benne. Ilyenkor
kilazíthatjuk, és meghúzhatjuk újra, egyenletesen. Tudunk lazítani csak
az
adott szakaszon is, attól függően, hogy a karikákat milyen szögben
emeljük el.
Karikásnál mindig váltogassuk az oldalakat (hol
jobb, hol bal oldalunkra kössük a babát) a hordozó személy gerince és a baba érdekében is (az lesz az aktív oldala, amerre néz; jó, ha ez nem mindig ugyanaz)!
Ne csuklóból húzzunk meg, mert ínhüvelygyulladást kapunk;) A kézfej egy vonalban legyen az alkarral!
Ne tegyünk pelenkát, törölközőt a felső szegés alá! Egyrészt felesleges, mert megfelelő meghúzásnál teljesen jól támasztja a baba fejét a felső szegés, másfelől azon a szakaszon, ahova törölközőt tettünk, lazul a kötés feszessége, és ez az alatta lévő sávra is kihat (mivel laza meghúzás után nem következhet rögtön kellően-feszes).
Ha jó a kötésünk, a baba egészen ránk simul, érezzük a lélegzését.
Nem szabad, hogy görnyedjen a kötésben, mert ez fulladásveszélyes! A
légutak legyenek szabadok! Pont emiatt ne érjen a fül felső vonala fölé a
felső szegés.
A baba öltözéke ne legyen túl meleg, de a lábát
hőségben is takarja nadrág vagy lábszárvédő térdhajlat alattig, különben nyomot hagyhat a
kendő, hiszen egy egyenetlen felületre esik a baba tömegének egy része.
Ne kössünk rugdalózóban, mert nem engedi kellő mértékben behajlítani a
lábat, akadályozza a lábfej mozgását, beindíthatja a járóreflexet. (Egy
mérettel nagyobb rugi jó lehet.)
